141471. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szárnyas fúrógépeknél az orsóház és karja által a fúrógép oszlopára kifejtett hajlítónyomaték kiegyensúlyozására
Megjelent 1952. évi augusztus hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141.471. SZÁM. 49a 54—65. OSZTÁLY.'— -Sí—124. ALAPSZÁM. Eljárás és berendezés szárnyas fúrógépeknél az orsóház és karja áital a fúrógép oszlopára kifejtett hajlítónyomaték kiegyensúlyozására. Svit, Národni Podnik, Gottwaldov (Csehszlovákia.) A bejelentés napja: 1950. március 22. Csi'hs'zloYiikiai elsőbbsége: 1949. ápn'lii« 5. Ismeretes, hogy szárnyas fúrógépeknél a helytálló oszlopon elrendezett köpeny mentén eltolhatóan elrendezett, az orsóházat hordozó kar súlya az oszlopra hajlító nyomatékot fejt ki, melynek hatása alatt az oszlop kihajlik, úgyhogy a fúró és így az azzal fúrt lyukak tengelye az alapsíkra nem merőleges. Üj szárnyos fúrógépek rendelésekor elő szokták írni, hogy az orsóháznak a - karhossz felén és az orsóházat hordozó karnak az oszlop mentén az egész löket félmagasságában való beállításakor az orsó tengelye a függőlegessel gyakorlatilag 0 szöget zárjon be, mégpedig az oszlop körül forgaható kar minden helyzetében. Az oszlop kihajlásának megakadályozása, illetőleg a kihajlás befolyásának kiküszöbölése végett eljártak már úgy, hogy az oszlopot rézsútos felületre állították, úgyhogy az oszlop tengelye nem volt függőleges, hanem a függőlegessel kis szöget zárt be. Ezt a szöget úgy választották meg, hogy az oszlop tengelye a kar és az orsóház által kifejtett nyomaték hatása alatt a függőleges helyzetbe állott be. E megoldásnak az a hátránya, hogy a fúró tengelye a lehetséges karheiyzeteknek csak egyikében függőleges. Ha a kart ebből a helyzetből 180° alatt elfordítjuk, akkor a kar e helyzetében mind az oszlopnak a kar és az orsóház súlya által kifejtett nyomatékból eredő kihajlása, mind pedig az oszlop rézsútos alapra való állításából eredő hatás együttesen érvényesülnek és a fúró tengelye a függőlegestől a két tényező okozta szögeltérések összegével tér el. A találmány célja, hogy a fúró tengelyének függőleges helyzetét a kar minden helyzetében egyformán biztosítsuk. Ezt azzal érjük el, hogy a tengelynek a kar és az orsóház súlya okozta kihajlását az oszlopon elrendezett és a kart hordozó köpeny mértani tengelyének az oszlop tengelyéhez képest oly rézsútos elrendezésével hatástalanítjuk, hogy a köpeny e rézsútos helyzete az oszlop kihajlását éppen kiegyenlíti. Az eddig szokásos megoldások hátrányait és a találmány szerinti megoldás előnyeit, valamint jellegzetességeit a rajz kapcsán részletesen ismertetjük. A rajzban valamennyi ábra szárnyas fúrógép vázlatos oldalnézete. Az 1. ábra az oszlopnak a kar és az orsóház súlya alatti kihajlását szemlélteti. A 2. ábrabeli kivitelnél az oszlop a vízszintestől eltérő,, rézsútos helyzetű alapra van szerelve, úgyhogy a terheletlen állapotban az oszlop a függőlegessel « szöget zár be. A 3. és 4. ábra a 2. ábrabeli szerkezetet a kar és az orsóház egymástól 180°-kal különböző helyzeteiben tünteti fel. Az 5. ábra az oszlop köpenyének a találmány szerinti elrendezését mutatja, a. 6. és 1. ábrák a találmány szerint készült fúrógép vázlatai a kar egymástól 180°-kal eltérő helyzeteiben. Az 1. ábrában feltüntetett elrendezésnél a szárnyas fúrógép 1 oszlopára a Q-, súlyú 3 kar által kifejtett Q1 • &í forgató nyomaték, valamint a Q 2 súlyú orsóház által kifejtett Q2 . a 2 forgató nyomaték hat, melyek alatt az oszlop tengelye a függőleges iránytól « szög alatt elhajlik. Bár ez a kihajlás kicsiny, a fúróval fúrt lyukaknál ugyancsak « értékkel jelentkezik, mert ily körülmények között a fúró tengelye a függőlegessel szintén <*• szöget zár be. Hogy ezt a kedvezőtlen jelenséget kiküszöböljék, az oszlop alapfelületét lerézselték még. pedig a 2. ábrában látható módon úgy, hogy az 1 oszlop a 2 köpennyel együtt a Q, . aj és Q3 . a 2 nyomatékok okozta kihajlás irányával ellentétes irányban <" szöggel hajoljon ki. Az ilymódon elrendezett 1 oszlop esetén a 3 kar és a 4 orsóház által kifejtett nyomaték hatása alatt az oszlop e forgatónyomatékok értelmében « szöggel hajlik el, úgyhogy végeredményben az oszlop tengelye ismét függőleges. Ez a helyzet azonban csak az egyetlen alapállásban következik be, amelyet a 3. ábra szemléltet. Ha a 3 kart az orsóházzal együtt ebből az alapállásból 180° alatt elfordítjuk (4. ábra), akkor az oszlop mértani tengelye a függőlegestől 2« szöggel hajlik el. Ezt az a körülmény okozza, hogy
