141463. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a tetrahidro -1-2-2'-1'-diantrakinoazin leukocsáva festőanyaga tetrakénsavésztereivel előállított festéseknek vagy nyomtatásoknak előhívására savanyu oxidálással a gőzelőhivási módszer szerint

Megjelent 1952. évi augusztus hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141.463. SZÁM. 22. e. OSZTÁLY. - D-6271. ALAPSZÁM. Eljárás a tetrahidro-l-2-2'-l'-diantrakinonazin leukoesávafestőanyag tetrakénsavészterével előállított festékeknek vagy nyomtatásoknak előhívására savanyú oxidálással a gőzelöhívási módszer szerint. Durand & Huguenin A.—^G. cég Basel (Svájc). A bejelentés napja: 1949. május 7. Svájci elsőbbsége: 1048 •május 13-Leukocsávafestőanyagok (indigoszolok) kénsavésztersóiból savanyú oxidálással, adott esetben valamely katalizátor hozzáadása mellett, a megfelelő esávafestőanyagok könnyen visszaalakíthatok. Az észtersók viselkedése azonban a savanyú oxidálószerekkel szemben különböző. Amíg egyesek enyhe oxidációval hívhatók elő, mások energikusabb oxidálási feltételeket igényelnek az előhíváshoz. Az észtersófestés előhívásához szükséges oxidációs potenciál tehát a különböző észtersók részére lényegesen különböző. • Ismeretes továbbá, hogy bizonyos csávafestőanyagok, melyek észtersók oxidálása révén a roston állnak elő, a festés előhívásához alkalmazott oxidálószerek útján könnyen oxidálódnak, ami a színárnyalat változásával jár. Habár lehetséges, hogy az oxigénlehasítószerek ama' pontos mennyiségeit, melyek adott hőmérséklet és előhívási időtartam mellett valamely adott észtersó előhívásához szükségesek, pontosan kiszámítsuk^ mégis a fentemlített körülményeknek gyakran egészen csekély a gyakorlatban egészein sohasem elkerülhető változásai is elegendők arra, hogy az érzékenyebb észtersófestések tuloxidálását idézzék elő. Az 535.249. számú német szabadalmi leírás oxidálható tompító (puffer) hatású vegyületek, mint pl. aromás aminoszulfonsavak alkalmazását ismerteti, melyek a leukocsávafestőanyagok kénsavésztersóinak savanyú oxidációs gőzelöhívási eljárásánál a festés normális előhívását engedik meg. A vegyületeknek könnyebben oxidálhatóknak kell lenniök, mint a megfelelő csávafestőanyagnak, avégett, hogy a feleslegben jelenlévő oxidálószert fel tudják venni és a már előhívott festést a túloxidálástól megvédhessék. A tetrahidro-l,2-2'-l'-diantrakinonazin tetrakénsavésztere esetében ez az eljárás azonban nem eléggé megbízható, mert a tompítóhatású vegyület nagyobb mennyiségeinek alkalmazása ellenére is felléphet túloxidálódás. A 700.336. számú német szabadalmi leírásban a tetrahidro-l-2-2'-l'-diantrakinonazin-csoport leukocsávafestőanyagai tetrakénsavésztersóival való nyomtatási; ill. festési eljárás van ismertetve, ahol savanyú oxidációt alkalmaznak gőzelöhívási eljárás mellett és amelynél a festőfürdőhöz vagy pedig a nyomtatópépekhez a nátriumklorát mellett még ammóniumnitrátot is adnak. Ez az eljárás az 535.249. számú német szabadalmi leírás szerinti eljárás egy tökéletesítésének minősül, azonban a gyakorlatban kitűnt, hogy ebben az esetben is bizonyos észtersók megbízhatatlan előhívásával kell újból számolni. A tetrahidro-l-2-2'-l'-diantrakinonazin tetrakénsavésztersójának úgyszólván minden egyes gyártási adagja a festésnél, ill. nyomtatásnál a nátriumklorát-ammoniumnitrátarány újból való beállítását teszi szükségessé. A 679.767 számú német szabadalmi leírás végül olyan eljárást ismertet textilrostoknak leukocsávafestékek észtersóival való festésére, ill. nyomtatására savanyú oxidálással védőanyagok jelenléte mellett, ahol védőanyagokként olyan oxivegyületeket alkalmaznak, amelyek oxidációval könnyen kinő r.okká vagy kinonszerú vegyületekké alakulnak át. Az előhívás itt nedves úton törtéTiik (ú. n. nitriteljárás. Az említett oxivegyületeknek a tetrahidrol-2r2:-l'-diantrakinonazin tetrakénsavészterei gőzelöhívási -eljárásánál való . alkalmazása azonban ugyancsak változó, a gyakorlat szempontjából nem kielégítő, eredményeket ad. Azt találtuk, hogy a tetrahidro-l-2-2'-l'-diantrakinonazin tetrakénsavészterével legalább is egy tompítóanyag jelenlétében történő savanyú oxidálás és gőzelöhívási eljárás útján minden esetben helyesen előhívott festéseket ,és nyomtatásokat kaphatunk, ha tompítóanyagként a mono- vagy dioxinaftalinok szulfo- vagy karbonsavai vagy azok vízben oldható sói közül egyet vagy többet alkalmazunk. Ha az ilyen vegyületeket közvetlenül a festőanyaghoz vagy pedig a nyomtatófestékhez, ill. a festőfürdőhöz adjuk, úgy lehetséges, hogy a nyomtatófestékben, ill. festőfürdőben az előhíváshoz szükséges anyagok mennyiségeit bizonyos határok között anélkül változtathassuk, hogy ennek következtében a készre előhívott nyomatnak, ill. festésnek színárnyalatváltozása következne be. Az ilyen nyomatok még a gőzviszonyok ingadozásaival szemben is alig érzékenyek és minden esetben tökéletesen megfelelnek a gyakorlat által támasztott követelményeknek. A mono- vagy dioxinaftalinok különösen alkalmas szulfo- vagy karbonsavaiként példaképpen megemlítjük az l-naftol-4-szulfosavat, az 1-naftol-