141413. lajstromszámú szabadalom • Sínek, szívdarabok váltónyelvek, sínkeresztezési darabok és rokon gyártmányok

Megjelent 1952. évi július hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS - 141413. SZÁM. 19a, 7—U. OSZTÁLY. — SO-141. ALAPSZÁM. Sinek, szívdarabok, váltónyelveik, sínkeresztezési darabok és rokon gyártmányok. Spojené ocelarny, národni podnik cég, Kladno (Csehszlovákia). A bejelentés napja: 1950. április 26 A találmány tárgya sinek, váltókeresztezések, az úgynevezett szívdarabok, váltónyelvék, sínkeresztezési darabok és rokon gyártmányok, melyeknél a súrlódásos kopásnak kitett részek az ilyen kopásnak ellenálló anyagból vannak, míg a többi részek kevésbé ellenálló, de szívós anyagból készülnek. Az említett gyártmányok előállítása eddig többnyire úgy történt, hogy a kopásnak kitett részeknek, pl. a sínfej felső részének képzésére való anyagot a sínfej alsó részének anyagához csatlakoztatták, majd a kívánt gyártmányt megfelelő sajtolással vagy hengerléssel készregyártották. A keményebb anyag egyesítését a sín alsó részével eleinte pl. úgy valósították meg, hogy a keményebb anyagböL való, kopásnak kitett részt a sin alsó részére egyszerűen ráhúzták. A két rész jobb összekötésére az érintkezési! helyen az egyesítendő darabokat fecskefarkalakúan vagy recézetten alakították ki. Ilyen összetett sínekkel szemben már meglehetősen nagy műszai haladást jelent a sín olyan kialakítása, amelynél a sínfejbe hossz: .'irányban beágyazott kemény acél betéteket a sín alapanyagával összehegesztették. A keményacél betétek azonban a sín felületéig értek és ott a sín alapanyagával váltakoztak. Valamennyi ilyen gyártmány hátránya az ' volt, hogy a kétféle anyag közös felülete a gyártmány felületéig terjedt. Ennék pedig gyakran az volt a következménye, hogy a két anyag érintkező felületei közötti hézagba behatoló levegő e felületeket oxidálta, miértis az oxidált felületeken a két anyag nagyon tökéletlenül kapcsolódott. A gyártás folyamán emiatt sok selejt keletkezett. A sinek forgalmi használatakor azután az egymással kapcsolt részek csakhamar szétváltak, úgyhogy liyen síneket az üzemből ki kellett vonni. Gyakran a sinek hajlításakor sem bírták ki a hegesztési helyek az igénybevételt. A találmány szerinti síneknél, váltószívdaraboknál, váltónyelveknél, keresztezési daraboknál és rokon gyártmányoknál, melyek súrlódásos kopásnak erősen ki vannak téve, a keményfém betéteket, melyek több önálló vagy egymással haránt áthidalások révén összekötött érből képezhetők, akként ágyazzuk be a gyártmány felülete alá, hogy azokat a gyártmány alapanyaga teljesen körülveszi. Ilymódon egyrészt a két heterogén anyag tökéletlen hegedősét kerüljük el, másrészt a drága kopásálló anyag egy részét megtakarítjuk, mert azt nem kell a sínfej egész felső részén, hanem a sínfejriek csak azokon a helyein, alkalmazni, amelyek a legerősebb kopásnak vannak kitéve. Különösen ki kell emelnünk azt a tényt, hogy egyéb körülményektől függetlenül az erek számára olyan acélt alkalmazhatunk, amely a súrlódásos kopásnak a legnagyobb mértékben ellenáll. A gyártmány szilárdsága vagy szívóssága ugyanis semmit sem csökken, mert az erek a sínkeresztmetszetnek csak jelentéktelen részét foglalják el. Az ereket burkoló alapanyag egy részét utólagos megmunkálással eltávolíthatjuk. Az ereknek a sín belseje vagy alapfelülete felé néző részét, magában véve ismert módon, előnyösen recézettel, kiugrásokkal,, mélyedésekkel, fecskefárkalakú bevágásokkal vagy másefféle kialakításokkal látjuk el, melyek a két anyagot egymáshoz rögzítik. Az alapanyag súrlódási kopásállóságát azokon a helyeken, ahol az anyag az ereket burkolja, főleg pedig a gyártmány felületén, utólagos hőkezeléssel növelhetjük és az oxidok redukálásával az összehegedt részek minőségi javulását érhetjük el. A találmány szerinti összetett síneket a legkisebb sugarak szerint is igen könnyen hajlíthatjuk meg, míg az eddig ismert egyéb (hosszú) összetett sínek hajlítása nehézséggel jár és egyrészt a kemény anyag szakadását vagy törését, másrészt a tökéletlenül összehegedt rész szétnyílását okozza. Hengerelt vagy sajtolt sinek és egyéb rokon gyártmányok előállításánál pl. tömböntvényekből indulunk ki,, melyekbe az előzetesen öntéssel, hengerléssel, kovácsolással, sajtolással', gyalulással, marással, vagy máképen külön előállított ereket a tömbök öntésekor az öntőformába ennek felületétől akkora távolságban helyezzük be, hogy azokat még a hengerlés és