141023. lajstromszámú szabadalom • Akusztikus hívóberendezés különösen távbeszélő résztvevő állomásokhoz

Megjelent 1952. évi február hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141023. SZÁM. 21 a2 , 1—14. OSZTÁLY. — U-1238. ALAPSZÁM. * Akusztikus hívóberendezés különösen távbeszélő résztvevő állomásokhoz. Dr. Udvarhelyi Ödön ny. postavezérigazgató, Budapest. A bejelentés napja: 1948. szeptember 14. Távbeszélő résztvevő állomások, valamint más hasonló állomások akusztikus hívóberen­dezéseiben rendszerint csengőt vagy berregőt ' szoktak alkalmazni. Az éles, berregő csengő­hang az emberi idegrendszerre pszichikailag kellemetlen hatású impulzus, ha akár munka közben, akár alvás közben mint ébresztő jelzés éri a hallószerveket. A csengőjelzésnek ez az idegeket kifárasztó hatása különösen vezető helyen dolgozó embereiknél arra is visszavezet­hető, hogy ezeknél a hívás rendszerint egy újabb megoldásra váró feladat kezdetét jelenti. Az öntudat alatt kialakuló idegenkedést, nem egyszer félelemérzetet, az éles, berregő hang rendkívüli módon fokozza. Mivel egy élet fo­lyamán a hívások száma az üzleti életben sok százezerre tehető, az idegrendszert érő e be­hatások összessége végeredményben alig 'vitat­hatóan káros hatású. Ezeket a hátrányokat a találmány értelmé­ben azzal szüntetjük meg, hogy a hívás jelzé­sére a fülnek kellemes zenei hangot, vagy zenei hangok keverékét, előnyösen zenei motívumo­kat vagy akkordokat adó berendezést alkalma­zunk, amely jelzést a résztvevő állomáson a beérkező csengőáram váltja ki. Az akusztika a hangjelenségeket három cso­portba osztja; ezek: a tiszta hang, amelyet egyetlen, sinusalákú nyomásingadozás kelt, a zenei hang-keverékek és a zörej. A zenei hang­keverék vagy csupán valamely alaphangból és az alaphang frekvenciájának egész számú sok­szorosaiból — ez a tisztán csengő hang — vagy több konszonáns vagy disszonáns alaphangból és ezek harmonikusaiból áll. Disszonancia akkor keletkezik, ha a hangspektrumban egyes rész­hangok összeesnek. Minél nagyobb a ballható hangok körzetében fekvő részhangok száma, annál nagyobb a disszonancia és a hang jellege mindinkább zörejszerű. Éles határvonal tehát a zenei hangkeverékek és a zörej között nem vonható, mert a zörej is egy vagy több alap­hangból és nagyszámú felső harmonikusból áll, viszont zenei hangoknál és zörejeknél is a hang keltésekor és elhalkulásakor a fentieken kívül még zöngejelenségek és járulékos zörejek, pél­dául zongoránál a kalapácsok ütése, hegedűnél a vonó és a húrok közötti súrlódás, a szóban lévő jelzőcsengőknél pedig a mozgó elemek üt­közéseiből és súrlódásaiból, valamint rezonan­ciákból eredő hangok egész sorozatai keletkez­nek. Ügy találtuk, hogy a hívást jelző hang okozta fenti kellemetlen benyomások elkerülhe­tők, tehát a találmány szerinti cél már elérhető, ha a jelzőkészülékkel olyan hangot keltünk, amelynél a hangspektrumban a vonalak, illető­leg energiacsomók sűrűsége 25 Hz-nél kisebb. Ez a kritérium ismert harmonikus analizátorok­kal, a Grützmacher-féle eljárással, vagy frek­venciasáv-spektrométerrel ellenőrizhető. Ennek megfelelően a leírásban és az igénypontokban egy vagy több zenei hangból álló hangkeverék alkotta jelzőhatig alatt a fenti- feltételnek meg­felelő hangkeverőket vagy tiszta hangot értünk, Ide tartozik az emberi hang, példáiul ének is. Zörejeknél határesetben az alaphang frekven­ciája nulla felé tolódik, amikor a zörejspektrum folytonossá válik. Ez zenei hangikeverék esetén is előfordulhat, amely a fent érintett okokból zörejhangokat is tartalmaz. Ekkor a spektrum­ban a zenei hangot és hangkeveréket az jel­lemzi, hogy a folytonos alapot alkotó zörej­speiktrumban az energia csekély számú frekven­cia helyén halmozódik. Ha ezeknek az energia­csomóknak a száma 25 Hz-nél kevesebb, úgy ez esetben! is a fül számára kellemes, zenei han­got, illetőleg hangkeverőket hallunk. A találmány szerinti berenlezés egyik példa­ként! kiviteli alakját a rajzban tüntettük fel. -A- a résztvevő távbeszélő állomás, mely ön­magában ismert kivitelű és részletezésre nem szorul. A vonalon beérkező csengető hívóáram hatása alatt a -G- jelfogó meghúzza az -1- hor­gonyt, mely a -2- akaszt vezérli. A rajzolt üze­men kívüli helyzetben a -2- akasz a -3- tenge­lyen forgathatóan elrendezett -4- tárcsa kerü­lete mentén elrendezett -5- büyökkoszorú két szomszédos bütyke közé nyúl és így a -4- tár­csát rögzíti. A -4- tárcsa kerületén készült -6-fogazás a -7- fogaskerékkel, ez pedig a -8-kilincses fogasikerékkel kapcsolódik. A -8- fo­gaskereket a -9- rugó feszített állapotában az %

Next

/
Oldalképek
Tartalom