139897. lajstromszámú szabadalom • Forgócsapelrendezés sínjárművek többtengelyes forgóalvázain

Megjelent 1949. évi augusztus hó 16-án. MAGYAR SZABADALMI BÍR <1 SÁG SZABADALMI LEÍRÁS 139897. SZÁM. 20 cl 8—11 OSZTÁLY. — Sch-6612. alapszám. (Y/b.) Forgóesapelrendezés sínjárművek többtengelyes i'orgóalvázain. Schweizerische Lokomotív- und Maschinenfabrik cég', Winterthur (Svájc). A bejelentés napja: 1947. évi február hó 18. Svájci elsőbbsége: 1946. évi február hó 18. Ismeretesek már kéttengelyű forgóalvá­zakkal kapcsolatban olyan forgócsapelrende­­zések, melyeknél a hosszirányban fellépő erőknek az oldalra mozogható forgóalváz- 5 ról a szekrényre való átvitele végett hossz­irányú csatlórudak kapaszkodnak egyrészt a járműszekrénybe, másrészt pedig egy ha­rántfekvő kiegyenlítő-emelőbe, meiy utóbbi a közepén a forgóalvázon rögzített Forgó­it) csapon foroghatóan van ágyazva. Ennek az elrendezésnek mozgástani megfordítása szin­tén ismeretes, melynél a járműszekrényen van egy ilyen harántfekvő kiegyenlítő-emelő foroghatóan ágyazva, melynek végeihez a 15 hosszirányú, szabad végeikkel a forgóaiváz­­keretbe oldalt két ponton kapaszkodó csatló. rudak vannak csuklósán hozzákötve. Mind­két ismer'etes elrendezésnél a hosszirányú csatlórudak a harántfekvő kiegyenlítő-eme- 20 lőtől ugyanabban az irányban futnak. A találmányszerinti forgócsapelrendezést az jellemzi, hogy a hosszirányú csatlórudak, melyek a forgócsap hordozta, harántfekvő kiegyenlítő-emelőbe kapaszkodnak, ettől az 25 utóbbitól ellentett irányokban futnak és sza­bad végeikkel a forgócsap előtt és amögött elrendezett haránttartókhoz vannak csukló­sán hozzákötve, mely haránttartók aszerint, hogy a forgócsapot a forgóalváz avagy a 30 járműszekrény hordja, a járműszekrényre, illetőleg a forgóalvázra vannak erősítve. Ezzel az elrendezéssel azt az előnyt érjük el, hogy a forgócsaptól jövő hosszirányú erők két haránttartón oszlanak meg, úgy­hogy ezek könnyebbre méretezheíők, min- 35 denekelőtt pedig azt, hogy a forgóalváznak a járműszekrényhez képest való harántirányú mozgásai közben a forgócsap a járműszek­rényhez képest hosszirányú mozgást gya­korlatilag nem végez, mint ahogy az a be- 40 vezetésben említett, ismert elrendezéseknél eddig történt; ezeknél az ismert, a haránt­tartótól egyirányban futó csatlórudakkal fel­szerelt kiviteleknél ugyanis a forgócsapnak az e kivitelből következő, vízszintes körvo- 45 nal mentén való vezetése folytán, kibillent forgóalváz mellett, a forgócsapnak a jármű­szekrénytől való távolsága ennek az ívnek ívmagasságával csökken. A találmány sze­rinti megoldásnál nemcsak az emellett kelle- 50 metlen hosszirányú rángatódzásókként ész­lelhető hosszirányú mozgásokat, hanem az ezeknek a hosszirányú mozgásoknak meg­felelő káros tömegerőket is elkerüljük. A találmányszerinti elrendezés úgy is ki- 55 vitelezhető, hogy az az előny is jelentkezik, hogy a forgóalváznak a középhelyzetből ki­felé való oldalirányú eltolódásakor a csatló­­rudakról a forgócsapra oldalirányú, a kilen­gés növelése értelmében ható erők nem fej­­tődnek ki. Ez az eset, ha a forgóalváz közép­­helyzetében a csatlórudak egymással és a jármű hossztengelyével párhuzamosan áll­nak, minthogy ennél az elrendezésnél a csatlórúderőknek a forgócsapra átvivődő, 65 harántirányú összetevői egymást kölcsönö­íVKOMDA-tiB/TS

Next

/
Oldalképek
Tartalom