139826. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szárazon font viszkozeműrostok sápasztására
Megjelent 1949. évi augusztus hó 16-án. M A 0 Y A R S i A B A D A L M I I! I R rt S k R SZABADALMI LEÍRÁS 139836. SZÁM. 29 1> OSZTÁLY. B-15961. ALAPSZÁM. (XIY/a/1.) Eljárás szárazon font viszkozeműrostok sápasztására. Bata národni podnik cég, Zlin-ben. A bejelentés napja: 1943. évi július hó 7. Németországi elsőbbsége: 194*2. évi augusztus hó 25. Nedvesen iont viszkozeműrostok sápasztasAra (németül „Matter'en”) különféle szereket alkalmaznak. így pl. az egyik eljárás szerint a viszkozéhez közvetlenül r> adnak titándioxidot vagy más ilyen pigmentes vegyszert, egy másik eljárás szeri] ít pedig olajokat adnak hozzá. A finom oiajcseppecskék és kiváltképpen azok a íeiiileti hegesedések, amelyeket a kiöblögeio tett olajcseppecskék hátrahagynak, a sápasztást a fényt szétszóró hatásukkal idézik elő. További eljárás szerint földalkalikarbonátokat visznek be a viszkozébe, majd a font rostokat kénsavval kezelik. A ir> itatást itt egyrészt oldhatatlan földalkáliszulfátok képződése és másrészt a felületnek az elillanó széndioxiddal előidézett szétszaggatása eredményezi. Mindezek az eljárások a viszkózé nedves fonásával kap- 20 csolatosan beváltak. A viszkózé száraz fonása a szokásos nedves fonástól annyira lényegesen különbözik, hogy ehhez az ellőbb jelzett eljárások egyike senv használható. Titándioxid 25 vagy ehhez hasonló fehér pigmensek használata kapcsán kitűnt, hogy a viszkozerostok a fonóaknában lassan száradnak, ami e pigmenseknek a fényt visszaverő hatására vezetendő vissza. Olajok alkalma- 30 zása kapcsán megállapítottuk, hogy a fonóaknában uralkodó magas hőmérsékleteken a kezdetben finoman diszpergált olajcseppecskék rövidesen cseppekké folynak össze, ezek pedig a fényt természetesen nem szórják szét. Földalkálikarbonátok hozzá- 35 adása a titándioxidhoz és effélékhez hasonlóan csökkentették a fogaskerekes fonószivattyúk 'és fonófÚMókák élettartamát az általuk okozott erős elhasználódás miatt. Ezeket a szereket továbbá nem is wi lehetett nagyobb mérvben alkalmazni, mert a hősugarak elnyeletése csökkent, mint pl. titándioxid esetében. A fentiek miatt az ismert eljárások egyikével sem lehetett kielégítő hatást elérni. 45 Azt találtuk, hogy a szárazon iont viszkózé sápasztására jó eredménnyel alkalmazhatók a magas olvadáspontú viaszok, amilyenek pl. a rnontánsav észteréi montánviasz vagy más, természetes vagy 50 szintetikus, viaszszerű anyagok, amelyeknek olvadáspontja legalább 60 C°. Előnyösen olyan anyagokat választunk, melyek olvadáspontja 100 C° felett van. A rost belső hőmérséklete ugyanis ezt a hatást 55 nem haladja meg, mert a hőmérséklet ennél magasabb szintre való emelkedését megakadályozza a víz gyors elpárolgása a viszkózéból, ámbár a gázok hőmérséklete a fonóaknában gyakran 200 C°-ot is 60 kitesz. Megállapítottuk továbbá, hogy a viszkozében különös előnnyel kombinálhatunk a magas olvadáspontú viaszokkal ofldhatatlan karbonátokat anélkül, hogy az előbb már 65 jelzett hátrányok mutatkoznának. Meglepő módon kitűnt ugyanis, hogy a viaszok nemcsak a fonóaknának egyébként az
