139612. lajstromszámú szabadalom • Üzemeljárás és berendezés textilnyomógépekhez

Megjelent 1949. évi július hó 15-én. MAGYAR SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 139612. SZÁM. 8 c 5-11 OSZTÁLY. — L-9843. ALAPSZÁM. (XIV/e.) Üzemeljárás és berendezés textilnyomógépekhez. Lehr Ferenc oki. gépész mérnök, Budapest. A bejelentés napja: 1947. évi március hó 5. A találmány üzemeljárás és annak foga­natosítására való berendezés hengerekkel dolgozó textilnyomógépekhez, melyekről a nyomott árut szárítók'amrába vezetjük és 5 célja e gépek időegységben! hasznos tel­jesítményének növelése, valamint a hul­ladékmennyiség csökkentése, amit a . nyo­mandó nyersáru betáplálásának újszerű módjával érünk el. 10 A szóbanforgó' gépekbe a nyomandó árut eddig tudvalévőleg úgy táplálták be, hogy az árut, rendszerint külön erre való gé­pen, tengellyel ellátott hengeres magra te­kercselték fel, az így kapott tekercset a 15 nyomógép mögött, annak dobjával párhu­zamosan helyezték el és így vezették be a tekercsről a nyomógépbe, mikor is kellő elhelyezkedését a tekercs megfelelő beál­lításával és esetleg oldalirányú utánállítá-20 sával, ráncmentes és kellő kifeszítés mel­letti futását pedig a tekercsnek, illetve ten­gelyének fékezésével lehetett elérni, ami azonban a gyakorlathatn rendszerint a kész­lettekercs állandó felügyeletét tette szük-25 ségessié. Ha a tekercsre feltekercselt áru elfogyott, a nyomógépnek meg kellett áll­nia, míg az új készietteke reset a régi he­lyébe tették és az előbbi tekercsen volt áru végét, az új tekercsen lévő áru elejével ösz-30 szevarrták. Ez a megállás, egyrészt időbeli teljesítményveszteséget, másrészt selejtet okozott, mert a gép állása folyamán, szin­tén álló nyömóhengerekkel érintkező árun más nyomott hatások keletkezteik, mint a 85 forgó hengerekkel érintkező árun. Az idő­beli veszteség százalékos számszerű értéke a nyomógép munkasebességén, és a tekercs anyaghosszán kívül a tekercsek kicserélé­séhez és. az áruvégek összevarrásához szük­séges időtől, a selejtveszteseg pedig a nyo- 40 mógép dobjának méreteitől és az áruval érintkező hengerek számától fügvén, mind­két veszteség elég tág határok közt, változó, de meglehetős számottevő volt. Az időbeli százalékos veszteség csökken- 45 lését a készlettékercsre! tekercselt árühossz növelésével, a selejtveszteség csökkentését pedig azzal igyekeztek elérni, hogy az egy­másután következő készlettékercseken lévő áruk végeit nem közvetlenül, hanem meg- 50 felelő hosszúságú hulladékáru közbeiktatá­sával varrták össze, és a gépet iákkor állí­tották meg, mikor dobján éppen a lent­említett huHadékbaraJj foglalt' helyet. A készlettekercsen lévő áruhosszat azonban 55 bizonyos mértéken túl, nem lehetett nö­velni, egyrészt, mert a^nyomógép és a mögötte lévő szárítószekrény («Manzárd») között • nincs igen nagy átmérőjű készlet­tekercsek részére elegendő hely, másrészt QQ pedig, mert túlságosan nagy készletteker­csek olyan nehezek lettek volna, hogy ke­zelésük, felemelésük és helyükön való el­helyezésük, már nem lett volna lehetsé­ges. A hulladékáru közbeiktatása pedig 65 üzemi szempontból is kényelmetlen volt, például, mert egy varrás helyett, két var­rást tett szükségessé, azonkívül bizonyos szempontból még mindig veszteséget -je­lentett, mert azonos hulladékdarabot nem 70

Next

/
Oldalképek
Tartalom