139582. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék kötött áru lehúzására

Megjelent 1949. évi július hó 15-én. MAGYAR SZABADALMI BIRÓSÁ6 SZABADALMI LEÍRÁS 139582. SZÁM. • . • 35 a 7—10 OSZTÁLY. — B-16850. ALAPSZÁM, (f/h.) Eljárás és készülék körkötött áru lehúzására. Bála, národni podnik cég, Zlin (Csehszlovákia.) A bejelentés napja: 1948. évi március hó 27. Csehszlovákiai elsőbbsége: 1947. évi március hó 31. A találmány eljárás és készülék körkötőgépeken, különösen kéthengeres gépeken készült körikötött áruk, így harisnyák lehúzására, amelyeknek bedolgozott 5 táskaszerű ' részeik, vagyis sarok- és orrrészük van; ezeknek az áruknak egyes darabjait általában összefüggő cső alakjában kötik. Amint ismeretes, az ilyen áru előállításakor nehézségek álltak elő, 10 különösen a szoros szegélynek, a választóvagy levegősornak és a bordázott szegélynek kötésekor, amelyeik az orr után következnek. Az orr jelenléte megakadályozta azt, hogy az eddig ismert eljárásokkal és 15 segédszerkezeteikkel az ú. n. belső lehúzószerkezeteik révén a kötés egyenletes lehúzását lehessen elérni. A képződő hurkok, továbbá a tűk és a platinák egyenlőtlen igénybevétele különösen az említett táska-20 szerű részek két szélénél léptek fel, úgyhogy szakadás alig volt elkerülhető. A következő árudarab kezdősorának kötésekor a táskaszerű részek körzetében nem kívánatos hurokhalmozódás, ül. kettős hu-25 rokképzés következett be. Az említett hátrány ókat. az egyik ismert eljárásnak olyképen kellett volna kiküszöbölnie, hogy a táskaszerű részek bedolgozásakor fellépő léhúzófeszültség kiegyem-30 lítésére a tűlábtalpakat választás szerint úgy működtették, hogy ezeken — néhány sorban — hosszabb hurkokat kötöttek és így az áru táskaszerű részének ellenkező oldalán hosszú, ill. laza hurkokait állítottak elő, mégpedig közvetlenül a szóban- 35 forgó táskaszerű rész előállítása után. Ez az eljárás azonban iái kötőliakaitok szabátyosan ismétlődő beállításához különleges mintaállítást követelt meg; e lakatok ugyanis a tűket emelik és süllyesztik, 40 miközben ezek igénybevétellé nagy. További hátrány abban áll, hogy az orr elkészítése után, a lehúzó erő kiegyenlítésére, a tűkoszorú egész kerületén nagyszámú közönségesen kötött sort .(rákötött 45 sorokat) kellett előállítani, amelyek csájk fölösleges hulladékot adlak, mert ezeket a sorokalt a harisnya orrának összekötésekor (Ketteln) le kel lett vágni, fel kellett fejteni. Ezenfelül a rákötött sorok hosszabb 50 hurokjai az összekötő gép tolótűiről könynyen lecsúsztak és az összekötő varrat (Kettelnaht) körzetében laza kötést alkottak. Ajánlottak még nagyszámú belső olyan 55 lehúzókészüléket, amely eket a tűfejelk közvetlen közelében rendeztek el és amelyeket különös árurészek, pl. harisnyák sarolklrészeinek lehúzására használtak. Így pl. ismeretes olyan készülék, mely 60 peremezett szélű liehúzócsillagból áll; ez a készülék sarok vagy orr kötése után a nyonióműködés kifejtésére azzal együtt süllyed. Az áru megrongálása a kifejtett nyomás és a lekerekített vagy éles: le- 65 húzótárcsa-csúcsok következtében nem volt elkerülhető, amint a csúcsok a kötésbe kapaszkodtak. Ezenkívül ia lehúzócsillag