139473. lajstromszámú szabadalom • Csőhajlítófogó
Megjelent 1949. évi június hó 15-én. MAGYAR SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 139413. SZÁM. 2 l C 1—19 OSZTÁLY. _ R-9O03. ALAPSZÁM. (XVI/a.) Csó'hajlítófogó. Rehacek Alois üzemvezető, Wien. A bejelentés napja: 1947. évi január hó :!. Ausztria elsőbbsége: 1946. évi január hó 14. A szokásos csőhajlítófogóknál, különösen villamos vezetékek bádoggal burkolt szigelelőcsöveihez való hajlítófogóknál mind az éllel bíró nyomópofa, mind a hajlítandó cső 5 felvételére berendezett hajlított üreges pofa mereven van a fogó száraival összekötve és csupán meghatározott átmérőjű csőre van méretezve. Minthogy azonban a villamos szerelésnél az elhelyezendő vezetékin keresztmetszeteknek, illetve a csőben elhelyezendő vezetékek számának megfelelő különböző átmérőjű szigetelőcsöK-ek sokaságára van szükség, e csövek mindegyikéhez külön fogót kellett beszerezni és a szelő relés helyére elvinni, ami természetesen súlyos hátrányt jelent. E hátrány kiküszöbölésére már javasoltak ugyan olyan csőhajlítófogót, melynél az egyik fogószárnak meghajlított üreges :'0 pofája, betétpofa segélyével, a mindenkori csőátmérőhöz hozzászabható, míg a másik fogószár kicserélhető, éllel bíró nyomópofa számára való tartószerkezettel van felszerélve. Mmthogy azonban a betétpofának és 25 a nyomópofának kicserélése több csavar rneglazítását, illetve újbóli behelyezését és meghúzását teszi szükségessé, ez a folyamat rendkívül időtrabló és fárasztó. A találmány tárgya oly csőbajiítófogóra 30 vonatkozik, amely a betét- és nyomópofa kicserélését szerszám segítségülvélele nélkü, egyetlen kézfogással teszi lehetővé azáltaíí, hogy a mindenkor használatba vett üreges betétpofa a mereven rögzített üre-35 ges pofán, a nyomópofa pedig tartószerkezetében kézzel kicserélhető reteszelőszervvel, pl. záróretesszel rögzíthető. A rajz a találmány tárgyának példakép -peni kiviteli alakját szemlélteti. Az I. ábra a csőhajlítófogó perspektivikus 40 képe. A 2—3. ábrák két különböző átmérőjű cső anyagának torlasztására alkalmas nyomó-I otétpofákat nézetben szemléltetik. A kétkarú (a, b) fogószárakkal (1. ábra) 15 felszerelt csőhajíítófogónak, ismert módon, az (a) fogószár rövidebb karján elrendezett, a fogó síkjához képest haránt;:rányú, vályúalakú (c) üreges pofája van, mely vályúnak feneke körívben van meghajlítva. A másik 50 (b) fogószárnak rövidebb karja a fogó síkjával párhuzamos két sarlóalakú (d) pofára van megosztva, melyek közé a hajlítónyomást kifejtő, élei bíró (e) nyomópofa van behelyezve. A találmány szerint a (c) üre- -,.-, ges pofa a hajlítandó csövek legnagyobb átmérőjének megfelelően van kialakítva és ,C:gy~ e gy üreges (f) betétpofa felvételéire a/T -kalmas. Hogy ezt lehetővé tegyük és hogy egyetlen fogóval minden figyelembe jövő ö() méretű csövet hajlíthassunk, minden hajlítófogóhoz üreges (f) betétpofák sorozata tartozik. E betétpofák a (c) üreges pofával azonos alakúak, de a pofák bősége és görbületi sugara a hajlítandó csövek mindenkori átmérő- ,,;5 jenek felel' meg. A fogóba (illesztett (f) betéitpofa, derékszögben kihajlított (g) karimájával, az üreges (c) pofa belső oldalaira támaszkodik. Az (f) betétpofa fenekének külső
