139451. lajstromszámú szabadalom • Távolságmérő eljárás és berendezés
Megjelent 1949. évi május hó 16-án. MAGYAR SZABADALMI R1R rtSÁ fi SZABADALMI LEÍRÁS 139451. SZÁM 21a* 4«- <>0 OSZTÁLY. — 1-4673. ALAPSZÁM. (VII/j.) Távolságmérő eljárás és berendezés. Egyesült Izzólámpa és Villamossági Részvénytársaság", Újpest. A bejelentés napja- 1943. évi augusztus hó 31. A találmány eljárás és berendezés viszszaverő felületek távolságának villamos hullámokkal való meghatározására, melynél ia távolságmérési annak iaz időnek •r j megbatároiziáísa útján végezzük, amely a berendezés adókészülékével adott hul'.ámíjmpuüzus, illetve impulzussorozat egyes impulzusai kimenésének időpillanatai és a visszavert impulzusok beérkezésének io időpillanatai között eltelik. Minthogy a villamos hnEámok terjedésül sebessége a fénysebességgel egyenlő, azaz ismeretes, ezen idő ismeretében a villamos hullámokat visszaverő felületnek a berendelő ztstől való távolságát meghatározhatjuk akkor is, ha a szóbanforgó felület, például az ionoszféraréteg, és a mérőberendezés közt fénysugarak tovaterjedését meggátló akadály, például köd- vagy felhőréteg van. 10 A.z ilyen eljárások elvileg ismeretesek, és hasonló célra ismeretesek például olyan eljárások és készülékek is, melyeknél az adóból két állandó határérték közt folytonosan váltakozó frekvenciájú sugárzást bocsáta-25 nak ki, a vevőben pedig a kimenő és viszszavert hullámok szuperponálásából eredő, a mérendő távolsággal arányos, különbözeti frekvenciát mérik. Nyilvánvaló, hogy a távolságmérésnek 3n fenti módon időmérésre való visszavezetése esetén oly rendkívül rövid időket kell olyan pontosan és gyorsan mérni, hogy ez a feladat a gyakorlat követelményeit tényleg kielégítő módon igen nehezen oldható meg. 35 A találmány szerinti eljárással e feladatot úgy oldjuk meg, hogy olyan segédimpulzust, illetve segédimpulzussorozatot alkalmazunk, mely impulzusokat a visszavert impulzusokkal hozhatunk — célsze- 40 rüen oszcillográffal, pl. katódsugároszcillográfcsővel ellenőrizhető — időbeli egybeesésbe, és melyeknek a kimenő impulzusokhoz képesti időbeli eltolódását mérhető módon tudjuk változtatni. Ily módon, ha a 45 visszavert impulzusok és segédimpulzusok közötti időbeli egybeesést (biztosítottuk, az időmérés feladata a kimenő impulzusok és ia segéd-impulzusok közötti1 időbeli eltolódás mérésére redúká- 50 lódik. Ezt az időbeli eltolódást viszont fáziseltolás útján tudjuk biztosítani, a fáziseltolódás nagysága pedig már igen egyszerűen, gyorsan és pontosan megállapítható, sőt a készülék úgy is szerkeszthető, 55 hogy az időbeli egybeeséshez szükséges fázisbeli eltolódást létrehozó, például kézzel működtethető, szerv mutatója távolságbeosztás ímelett mozogjon. Ekkor tehát a mérés pusztáin abból áll, hogy a fenitemlített 60 szervet addig átütjük el, míg az oszcillográfon, pl. a katódsugároszcillográfcsövön a fentemlített egybeesést észleljük, és ennek bekövetkeztekor a fentemlített mutató melletti beosztáson a mérendő távolságot azon- g5 nal leolvashatjuk.
