139179. lajstromszámú szabadalom • Bútor

Megjelent 1949. évi január hó 3-án. MAGYAR SZARA DAL MF BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 139179. SZÁM. VÍII/c. OSZTÁLY; — M-13421. ALAPSZÁM. Bútor. Máté Béla bútortervező, Debrecen. A bejelehtés napja: 1947. évi november hó 11. A találmány olyan fabútorok körébe tar­tozik, amelyek egyrészt rúdalakú lábakon nyugszanak, másrészt hordozófelületük van, melyet káya, illetve keret határol. Ide tartoz­. 5 nak elsősorban a székek és asztalok, melyek­nél a hordozófelület a szék ülőlapja, ill. az asztallap. A találmány pontosabban a bútor­lábak és á káva újszerű összeerősítése, meg­jegyezvén, hogy támlás székeknél a talál-10 mány a két elülső láb beerősítésével kap­csolatos. Az említett bútorok lábainak- beerősíté­sére az idők folyamán aránylag kisszámú csapozási megoldás alakult ki, melyek mind-15 egyike a következő hátrányokat tünteti fel. Az összeerősítés az adott méretek és terhe­lések mellett nem kellő szilárdságú és az ere­deti szilárdság állandóan gyengül; az össze­erősítés művelete kényes és hosszadalmas; 20 a kész bútorsarok, különösen egyszerűbb ki­vitelű bútoroknál, esztétikailag sem kielé­gítő. Az eddigieknél tökéletesebb csapozás megvalósításának valószínűleg a famegmun­káló eljárások eléggé ki nem fejlődött álla-25 pota állta az útját. A jelenlegi gyorsmep­.munkáló eljárások azonban lehetővé tették olyan csapozás szerkesztését, amely az ed­digi összeerősítések hátrányait kiküszöböli, ill. az eddigiekéi szemben előnyökkel rendel-30 kezik. • A találmány szerint olvan bútorsarkoknál, melyeknél szöfben összefutó, két kávadarab és egy láb találkozik, a kávadarabok vég­részének kimarással létesített, egy-egy hasábalakű csapja a láb felső végrészének 35 ugyanolyan keresztmetszeti alakú és hosz­szúságú, egy-egy kimart lyukába illek, me­lyek a láb belsejében egymásig terjednek úgy, hogy az összeerősítés után a kávadara­bok végfelüíetei egymáson fekszenek. 40 A mellékelt rajz a találmány szerinti bú­tornak, mint széknek egyik kiviteli alakját, példaképen tünteti fel. Az 1. ábra az egyik elülső széksarok vízszin­tes metszete a 2. ábra I—I vonalán át. A 45 2. ábra e sarok elölnézete .az elülső káva nélkül. A 3. ábra a láb felső végrészének táylati képe. A , 4. ábra a láb felső végrészének vízszintes 50 metszete a csaplyukakori át. Az 5. ábra az egyik kávadarab csapos végé­nek távlati képe. Az (1) oldalkáva és a (2) elülső káva ta­lálkozó végell 45° alatt, ferdén vannak le- 55 vágva és az így kapott vágási felületek az összeillesztés után egymáshoz fekszenek. A kávák találkozó vég»ein, egymásra merőle­ges (3, 4) kimarásokkal, hasábalakú (5) csa­pokat hozunk létre. A szék (6) ülőlapia, ma- QQ gában véve ismert-módon, a kávák (7) hor­nyába illik. A négyszögletes hasábalakú (8) láb felső végrészén, két szomszédos oldal­lapból kiindulva, ugyancsak kimarással, egy­egy négyszögletes keresztmetszetű (9, 10) 65 lyukat hozunk létre, amelyek a láb belsejé­ben egymással találkoznak, ill. derékszögű megtörés, mellett egymás folytatásába esnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom