139015. lajstromszámú szabadalom • Forgóanódás röntgencső

Megjelent 1948. évi november hó 15-én. MAGYAR SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 139015. SZÁM. Vll/e. OSZTÁLY. — P-10509. ALAPSZÁM. Forgóanódás röntgencső. N. V. Philips' Gloeilampenfabrieken cég*, Eindhoven-ban (Németalföld). A bejelentés napja: 1942. évi november hó 17. Németalföldi elsőbbsége: 1941. évi november hó 20. Annak megakadályozására, hogy a rönt­gencső falára elektronok csapódjanak, az anódán sokszor olyan süveget rendeznek el, mely a katódával szemközt a katódasugarak 5 számára nyilassal, továbbá pedig olyan oldalablakkal van ellátva, melyen keresztül a hasznos röntgensugarak kiléphetnek. Ez a süveg a szekundérelektronok legnagyobb részét elfogja, ami elhárítja, hogy a cső-10 falon veszélyes töltések keletkezzenek. Ha a forgóanódára ilyen süveget erősíte­nek, úgy ezt a katódasugarak számára olyan nyílással kell ellátni, melynek átmérője leg­alább annak a pályának felel meg, melyet az 15 égőfott külső pontja leír. A süveg ez esetben , túlságosan tágas ahhoz, hogy szekunder­elektronokat még elégséges mértékben el­fogjon. A találmány röntgencső olyan forgóanó-20 dával, mely az anóda mellső felületét süveg­ként körülvevő ernyővel van ellátva, mely­nek a katódával szemközt a primer elektron­nyaláb számára nyilasa van. Ez az ernyő azonban nem követi az anódaforgást, úgy-25 hogy a nyilas a katódához képest nem vál­toztatja a helyzetét és e nyílásnak nem kell nagyobbnak lennie, mint amaz elektron­nyaláb keresztmetszetének, melynek azon keresztül kell mennie. A nyílás teljesen a 30 forgástengelyen kívül fekszik és ennek kö­vetkeztében az ernyő a felhevített anóda­részről kimenő elektronok sokkal nagyobb részét fogja el, mint ha az anóda forgását követné és tágas, közöstengelyű nyílással kellene ellátva lennie. Továbbá a-z anóda- 35 felületről elporladó fémrészecskéket is elfog és nem kivánl kisüléseket megszakít. Egy korábbi javaslat forgathatóan elren­dezett anóda mellső felületének ernyővel való borítására irányult. Ez a javaslat ka- 40 rakterisztikus sugarakkal végzendő tudomá­nyos vizsgálatok számára való csőre vonat­kozott. Hogy az anóda mellső felületén csa­padék képződését messzemenőleg elhárítsák, ezt az égőfolt kivételével helytálló ernyővel 45 borították. Hogy ez az ernyő a kitűzött fela­datot lehetőleg kielégíthesse, azt a védendő anódafelülethez lehetőleg szorosan kell szo­rítani. A katódasugarak számára való nyí­lás tehát egyúttal a röntgensugarak kilépé- 50 sere is szolgált és ez az ernyő nem fogott el az égőfoltból jövő elektronokat. A találmány szerinti cső ernyőjét ellen­ben az anóda mellső felületétől némi távol­ságra kell elrendezni, hogy az anódán levő 55 égőfoltból kilépő elektronokat, amennyire csak lehetséges, elrekeszthessük. Ennek kö. vetkeztében a primer elektronnyaláb szá­mára való nyílás egyúttal nem eresztheti keresztül a röntgensugarakat iis. 60 Az anódaforgást követő ernyőhöz képest a találmány szerinti,, mozdulatlan ernyőnek még egyéb előnyei is vannak, mint az égő­foltból származó elektronok és egyéb ré-

Next

/
Oldalképek
Tartalom