137921. lajstromszámú szabadalom • Fogaskerékáttétel

Megjelent: 1962. december 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.921 SZÁM 47. h. 6—8. OSZTÁLY — T—7159. ALAPSZÁM Fogaskerékáttétel Találmánykifejlesztő és Értékesítő, Budapest A bejelentés napja: 1943. november 12. A találmány tárgya oly fogaskerékáttétel, amely elsősorban akkor használható előnyösen, ha a kap­csolódó fogaskerekek közül az egyiknek igen nagy fordulatszáma van. Ilyen alkalmazásban a legnagyobb fordulatszámú fogaskerék a kerületi sebesség leszorítása céljából viszonylag kis átmé­rőjű, ami a használatos elrendezéseknek megfele­lően egyetlen nagy átmérőjű fogaskerékkel való kapcsolódás esetében azzal a hátránnyal jár, hogy csapágyazása melegedés szempontjából igen erő­sen igénybe van véve, minthogy a csápátmérő­nek elsősorban szilárdsági okokból közel a fogas­kerék lábkörátmérőjével kell egyenlőnek lennie. E hátrány kiküszöbölésére vagy legalábbis csök­kentésére a 'legegyszerűbb elgondolás szerint az látszik célravezetőnek, hogy a legnagyobb fordu­latszámú fogaskerék, kerületén lehetőleg egyenle­tesen elosztva, a fogak szilárdsági igénybevétele szempontjából is előnyös módon két vagy több fogaskerékkel kapcsolódik, melyek közvetlenül vagy közvetve közösen egy másik tengelyre dol­goznak; ekkor ugyanis a legnagyobb fordulat­számú fogaskerék forgáscsapját a csapágyban ter­helő erő a kapcsolódó kerekek fognyomásainak vektoriális összegeként adódik, s pl. egyenletes kerületi elosztás, valamint a kapcsolódási helye­ken fellépő fognyomások egyenlősége esetén ideá­lisan 0-értékűvé tehető. Ez elméleti lehetőség megvalósítása azonban igen nagy nehézségbe üt­közik azáltal, hogy nem csupán a legnagyobb for­dulatszámú fogaskerék kerületén fellépő fognyo­raások egyenlősége, de még az sem volt eddig egyszerű eszközökkel megbízhatóan biztosítható, hogy a legnagyobb fordulatszámú kerékkel kap­csolatban álló kerekek valamennyien nyomás alatt álljanak. A találmány a megértés céljából a most vázolt. legegyszerűbb elgondolás szerinti elrendezésből, tehát abból az esetből indul ki, ha a legnagyobb fordulatszámú fogaskerékkel példaképpen egyen­letes kerületi elosztásiban két vagy több, a leg­célszerűbben három fogaskerék kapcsolódik, s az említett' utóbbi nehézség elhárítását azáltal teszi lehetővé, hogy a legnagyobb fordulatszámú fogas­kerék a forgástengelyre keresztirányú kitérést megengedhető módon csatlakozik hajtó- vagy hajtott tengelyéhez, mimellett a megoldástól függő módon gondoskodás történik arról, hogy a kapcsolódó fogaskerekek fogai egymással kereszt­irányú kitérés alkalmával is helyesen kapcsolód­hassanak, tehát a legnagyobb fordulatszámú fogas­kerék forgástengelye a fognyomásnak a fogalkotó mentén lényegileg egyenletes eloszlását biztosító irányba legyen képes beállni. Ehhez az szükséges, hogy a legnagyobb fordulatszámú fogaskerék ne csak keresztirányban térhessen ki, hanem forgás­tengelye kitéréskor teljesen szabadon vagy esetleg számottevőbb erőhatás nélkül a kapcsolódó ke­rekek tengelyeivel párhuzamos helyzetbe juthas­son, ami a legelőnyösebben azáltal érhető el, hogy a legnagyobb fordulatszámú fogaskerék és a hajtő­ül, hajtott tengely közti nyomatékátadást egy oly külön szervvel végezzük, mely a forgástengely keresztirányú kitérését nem gátolja. A forgás­tengelyre keresztirányban ható erő ily esetben 0 lévén, a legnagyobb fordulatszámú fogaskerék csapágyazására — a vele egyező fordulatszámú hajtó- vagy hajtott tengely saját csapágyazásától eltekintve — tulajdonképpen nincs is szükség, s ennek következtében az esetleges külön nyomaték­közlő szerv alkalmazása folytán keletkező szer­kezeti többlet az említett csapágyazás elhagyása által kiegyenlítődik. A találmány megvalósítását példaképpeni ki­vitelek kapcsán az ábrákhoz tartozó alábbi rész­letes leírás teszi érthetővé. Az ábrák közül az 1. ábra egy találmány szerinti fogaskerékáttétel tengelyirányú metszetét, a 2. ábra pedig ennek keresztmetszetét mutatja. A 3., 5. és 6. ábra e megoldás egy-egy szerkezeti részletét, a 4. és 7. ábra pedig a legnagyobb fordulatszámú fogas­kerék keresztirányú beállását lehetővé tevő meg­oldás egy-egy változatét tünteti fel. Az 1. és 2. ábrák szerint 1 a legnagyobb for­dulatszámú tengely, 2 pedig az erről hajtott vagy ezt hajtó legnagyobb fordulatszámú, kis átmérőjű fogaskerék. Ez utóbbival, a 2. ábra szerint ke­rületén 12'0°-o$ körosztásban, három nagyobb át­mérőjű fogaskerék kapcsolódik, melyek 3-mal vannak jelölve. E 3 fogaskerekek 4 tengelyeire vannak egyenként ékelve az 5 fogaskerekek, me­lyek az 1 tengely tengelyvonalában elhelyezeti;

Next

/
Oldalképek
Tartalom