137897. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az aromás-alifás sorozatba tartozó alkoholok aminoalkilétereinek előállítására

Megjelent: 1962. december 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.897. SZÄM 12. q. 32-34. OSZTÁLY — G—9873. ALAPSZÁM Eljárás az aromás-alifás sorozatba tartozó alkoholok aminoalkilétereinek előállítására J. R. Geigy A.-G. cég, Basel (Svájc) A bejelentés napja: 1943. szeptember 22. Svájci elsőbbsége: 1942. szeptember 23. Benzinalkohokiak és észtereinek, pl. benzilacetátnak és benzilbenzoátnak görcsoldó (szpazmolitikus) hatása ismeretes (Macht, J. Pharmacol. Exp. Therapeutics 9, 197, 1917). Annak a feltevésnek alapján, hogy az észterek könnyű elszappanosíthatósága erős görcsoldó hatást váltana ki, a magasabhrendű zsírsavak benzilészterei t szintetizálták. Ezek ugyanis könnyebben hasíthatok lipázéval, mint az aromás savak benzilészterei (H. Shonle and P. Q. Row, J. Amer. Chem. Soc. 43, 361, 1921). Bye Mortimer benzilszukcinátot ajánl, minthogy ennek nincsen mérgező hatása (Ind. Engng. Chem. 13, 217 1921). Nielsen C. ésHiggins J. is azon a véleményen vannak (J. Lab. Clin. Med 7, 579, 1922), hogy az észterek „benzilhatása" a benzilalkohol hidrolitikus keletkezésén alapul; benzilbenzoát ás fahéjsavbenzilészter intravénás injekció adásakor azt találták, hogy az utóbbi erősebben hat. Ellenkező véleményen vannak Snapper E., Grünbaum és Sturkopt (Biochem. Z. 155, 163, 1925). A basítatlain molekula mellett vannak és a nehezen hasítható N-benzilftalamidsav alkalmazását ajánlják (Klin. Wschr. 4, I, 389, 1925), mely megfelelő sók alakjában kapható a kereskedelemben. Az említett sav egyik analógja az N-benzilmalónamidsav. Mások egyéb vegyületeket ajánlottak. Ilyenek pl. a klórsavbenzilészteir, a nagymolekulájú zsírsavak benzilészterei (J. Amer. Chem. Soc. 43, 361, 1921) és a citromsavbenzilészter. Mindezek a vegyületek a papaverm görcsoldó, muszkulotrop (izomban támadó) hatásával rendelkeznek; a neurotrop (idegben támadó), atropinszerű hatás hiányzik. Ugyanez áll az ezekkel a vegyületekkel összehasonlítható benzilétervegyületekre, melyek közül pl. az acetabrómbrenz-katekinbenziléter vált ismeretessé. Ezzel szemben azt találtuk, hogy az aromásalifás sorozatba tartozó alkoholok aminoalkiléterei határozottan átropinszerű hatással rendelkeznek. Az ilyen aminoalkiléterek általános képlete a következő : Arn

— X — C — O • Z • FI képletben. Ar aromás maradékot, n egyet vagy kettőt, X közvetlen kapcsolást vagy szerves maradékot, mely heteroätomokat is tartalmazhat, Yi hidrogént vagy úgy mint Y2

szénhidrogéngyököt és Z N-di-helyettesített aminoalkilmaradékot jelent. Az atropinhoz hasonlóan, ezeknek a vegyületeknek is nagyfokú görcsoldó hatásuk vanr

különösen a bél sima izomzatára. Emellett az atropinnak többnyire nem-kívánatos mellékhatásai a háttérbe szorulnak vagy teljesen hiányoznak._ Ez a hatás semmiképpen sem volt előrelátható, mert az ilyen neurotrop, átropinszerű hatás eddig csak az oxisavak bázisos helyettesítésű észtereinél és amidjeinél, pl. tropasavnél, mandulasavnál, atroglice-, ronsavnál, benzolsavnál, o- és m-oxibenzoesavnál vagy a benzoesav .megfelelő származékainál, a fenilecetsavaknál és ezek hidráit termékeinél ismeretes. Az új amkioalkiléterek az átropinszerű hatás mellett még határozottan papaverinszerű hatást is kifejteinek, és ezenfelül ezeknek az étereknek még erősen fertőtlenítő és részben határozottan baktériumölő hatásuk is van. Hasonlóképpen viselkednek a megfelelő kvaternér vegyületek és oxidok. ' Az előzőkben meghatározott aminoalkiléterek különböző eljárásokkal állíthatók elő. Például az «-helyettesített benzilalkoholok reakcióképes ész-