137892. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-oxikumarin-3-karbonsavetilészter előállítására

Megjelent: 1962. december 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.892 SZÁM 12. q. 14—31. OSZTÁLY — W—7577. ALAPSZÁM Eljárás 4-oxikumarin-3-karbonsavetil észter előállítására Or. Wander gyógyszer- és tápszergyár r. t. cég, Budapest A bejelentés napja: 1945. május 25. A 4-oxikumarin-3-karbonsavetilíésztert Anschütz (Liebigs Annalen 367. kötet, 174. lap) állította elő először úgy, hogy acetilszalicilsavkloridot éterben szuszpendált nátrium-maionészterrel forralt; az átmenetileg keletkező aicetilszalikoilmalonészterből ecetészter hasad lé és 4-oxikumarin-3-karbonsav­etilészter keletkezik. Egy mol acetilszalieilsavkloridhoz elméletileg két mol nátriummaionészterre van szükség, mert a 4-oxikumarin-3-tkar bonsavetilésztert erős sav, a nátriummalonészterből felszabadítja a maion­észtert és így annak csak fele vesz részt a reakció­ban. Anschütz szerint a termelési hányad jobb, ha egy mol savkloridra három mol •nátriummaion­észtert veszünk; a termelés a savkloridra számít­va így is csak 67%, matonészter-nátriumra szá­mítva pedig ennek csak 1/3 része, tehát meglehe­tősen gyenge. Emellett az eljárás igen hosszadalmas és kivite­lezése —• kiváltképpen nagyobb mennyiségek fel­dolgozásánál — sok nehézségbe ütközik. Már ma­gának a nátriummalonészternek éteres szuszpen­zió alakjában való előállítása is igen sokáig tart és napok alatt sem megy végbe tökéletesen, mert a nátriummaionészter a nátrium felületét kemény, áthatolhatatlan sókéreggel vonja be és megnehe­zíti a további reakciót; az egész reafcciókeverék összefüggő, rendkívül kemény, sószerű tömeget képez, melybe keverő utat vág ugyan magának, de azt homogenizálni nem képes. Ugyanez a hely­zet a nátriummalonészternek aoetilözalicüsavklorid­dal való reakciójánál is, ahol a keletkezett nát­riumklorid és a 4-oxikumarinkarbonsavetilészter nátriumsója zár magába átalakulatlan maionészter­nátriumot is; így a reakció az Anschütz által elő­írt 16 órai forralás alatt sem megy tökéletesen végbe, ellenben a hosszas forralás folyamán na­rancsvörös színű melléktermékek keletkeznek, melyektől a késztermék csak körülményes tisztí­tással szabadítható meg. Azt találtuk, hogy mindezen hátrányok ki­küszöbölhetők, ha nátriumimaLonészter helyett a Lund és munkatársai által leírt (Det Kgl. Danske Videnskabemes Selskab Mathematisk-fysiske Med­delelser XII. kötet 9. szám; Chem. Zbl. 1934. I. 294. és Ber. Dtsch. Chem. Ges. 67. kötet 935. lap) etoximagnéziumimalonésztert használjuk a szinté­ztehez. Az etoximagnéziummalonészter éterben és egyéb nem-poláros szerves oldószerekben jól oldódik és így a reakciókomponensek homogén oldatban hoz­hatók össze. Egy mol savkloridhoz három mol nátriummaionészter helyett csak egy mol etoxi­magnéziumrnalonészterre van szükség; a termelés lényegesen jobb (90—95%), a késztermék sokkal tisztább, elkülönítése a reakciókeverékből sokkal egyszerűbb és kényelmesebb, az előállításához szükséges idő jóval rövidebb (kb. 5 nap helyett 6—7 óra), mint nátriummaionészter használata esetén. Lund és munkatársai is reagáltattak savklori­dokat etoximagnéziummalonésztérrel, de ők csak egyszerű acilmalonésztereket állítottak elő és kí­sérleteik alapján egyáltalán nem volt előrelát­ható, hogy az acetilszalicilsavklorid milyen körül­mények között fog reagálni etoximagnézium­malonésztérrel és hogy a reakció ilyen körülmé­nyek között milyen végtermékhez fog vezetni. Az eljárás kivitelezése áz alábbi példákból lát­ható. 1. példa: 5 g magnéziumforgácsoi, 32 g maionészter és 24 cm3 absz. alkohol elegyének felével és 0,5 cm3 széntetrakloriddal öntünk le, majd a keveréket melegíteni kezdjük. Hidr jgénf ejlődés közben megindul a reakció és mind hevesebbé válik; ek­kor jéghűtéssel mérsékelj ük, majd a maionészter és absz. alkohol elegyének másik felét is aprán­ként hozzáadjuk a reakciókeverékhez. A kelet­kezett etoximagnéziummalonészter alkoholban roszul oldódik; kiválásának megakadályozása cél­jából 75 cm3 vízmentes étert adunk a reakció­keverékhez. Kb. 2 óra alatt az egész magnézium feloldódik. A reakció vége felé, amikor a reakció már kezd alábbhagyni, enyhe melegítésre van szükség. A keletkezett odatot lehűtve, keverés közben 5—10°-on 40 . g acetilszalicileavklorid és 5€ cm3 vízmentes éter elegyét csepegtetjük a re-

Next

/
Oldalképek
Tartalom