137840. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazolinok előállítására
Megjelent: 1962. december 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.840. SZÁM 12. p. 6-10. OSZTÁLY -- C-6009. ALAPSZÁM Eljárás imidazolinok előállítására Ciba Sociéíé Anonyme cég, Basel A bejelentés napja: 1946. május 31. Svájci elsőbbsége: 1945. június 6. Imiazolinok előállítása úgy, hogy nitrileket kénhidrogénnel a megfelelő tioamidoikká átalakítunk és ezeket etiléndiaminnal hozzuk össze, már ismeretes (G. Fonsell, B. 25, 2132 [1892]). Ennél az eljárásnál a tioamidok előállítása körülményes és időrabló. (S. Gabriel és Ph. Heymann, B. 23, 158 [1890] és K. Kindler, A., 431, 187, [1923]). Azt találtuk, hogy imidazolinokat kapunk akkor is. ha nitrileket 1,2-diarninokkal kénhidrogén jelenlétében hozunk össze. A kénhidrogén keletkezhet a reakció folyamán is, kénhidrogént leadó anyagokból, pl. szénkénegből, foszforpemtaszulfidból, alkáliszulfidokból, ammóniumszulfidokból, vasszulfidból vagy alumíniumszulfidból, adott esetben csekély mennyiségű víz jelenlétében. Kiindulási anyagokként alifás, aliciklusos, aromás, aralifás és heterociklusos nitrilek használhatók. Ezek a vegyületek helyettesítőket, pl. halogénatomokat, helyettesített vagy nem-helyettesített oxi- vagy aminocsoportokat is tartalmazhatnak. A reakció előnyösen szerves oldószerek, pl. etanol, toluol, xilol és más hasonlók jelenlétében megy végbe, magasabb hőmérsékleten és zárt edényben. Eljárhatunk azonban úgy is, hogy a kiindulási anyagokat pl. xilolban kénhidrogént leadó anyagokkal, mint pl. ioszforpentaszulfiddal es alkáliszulfidokkal, visszafolyásra állított hűtő alkalmazása mellett felhevítjük. Néhány esetben értékesnek mutatkozott ásványi savhozagok, például halogénhidrogén, kénsav vagy foszforsav adagolása. A találmány szerinti eljárásnak a fent említett ismeretes eljárásokkal szemben az az előnye, hogy azonos, sőt nagyobb termelési hányad mellett egyszerűbben kivihető, amennyiben közvetlenül a nitrileket hozzuk reakcióba. Ezenfelül mint előnyös és különösen meglepő mozzanatot ki kell emelnünk, hogy a felhasznált nitrilre vonatkoztatva lényegesen kevesebb kénhidrogénre v«n szükség. Az eljárás szerint előállítható vegyületek gyógyszerekként vagy közbenső termékekként alkalmazhatók. 1. példa: 234 súlyrész fenilecetsavnitrilbe, 139 súlyrész 95%os etiléndiamkiba és 1400 térfogatrész abszolút etanolba jéghűtés közben 80 súlyrész sósavgáik, majd ezután telítésig kénhidrogént vezetünk be. Az elegyet autoklávban néhány óra hosszat 50—55 C°-ra, azután rövid ideig 90—95 C°-ra hevítjük. Lehűtés után az alkoholt ledesztilláljuk, a maradékhoz hígított sósavat adunk, az oldatot megszűrjük és bepárologtatjuk. A maradékhoz abszolút etanolt adunk, szűrjük, besűrítjük és az oldatból ecetészter hozzáadásával elkülönítjük a 171—172 C° olvadáspontú 2j benzi]-imidazoli"ihidrokloridot. 2. példa: 167 súlyrész naftil~(l)-ecetsavnitril és 70 súlyrész 95%-os etiléndiami.n 700 térfogatrész abszolút etanolban való oldatát kénhidrogénnel telítjük és autoklávban egy ideig 90—95 C°ra hevítjük. A feldolgozás az 1. példa szerint történik és ily módon a 249—251 C° olvadáspontú 2-[oaftil-(l> -metilj-imidazolin-hidrokloridhoz jutunk. 3. példa: 206 súlyrész benzonitrilt, 139 súlyrész 95%-oß etiléndiamint és 140'0 térfogatrész abszolút etanolt lehűtünk. Ezután 80 súlyrész sósavgázt vezetünk bele, majd kénhidrogénnel telítjük és autoklávban hevítjük. Ezután lehűlni hagyjuk, az etanolt ledesztilláljuk, a maradékhoz lúgot adunk, benzollal extraháljuk, az oldatot megszárítjuk, a benzolt lehajtjuk és vákuumban desztillálunk. Így kapjuk meg a 101—102 C° oivadáspontú 2-fenil-imidazolint.
