137840. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazolinok előállítására

Megjelent: 1962. december 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.840. SZÁM 12. p. 6-10. OSZTÁLY -- C-6009. ALAPSZÁM Eljárás imidazolinok előállítására Ciba Sociéíé Anonyme cég, Basel A bejelentés napja: 1946. május 31. Svájci elsőbbsége: 1945. június 6. Imiazolinok előállítása úgy, hogy nitrileket kén­hidrogénnel a megfelelő tioamidoikká átalakítunk és ezeket etiléndiaminnal hozzuk össze, már is­meretes (G. Fonsell, B. 25, 2132 [1892]). Ennél az eljárásnál a tioamidok előállítása körülményes és időrabló. (S. Gabriel és Ph. Heymann, B. 23, 158 [1890] és K. Kindler, A., 431, 187, [1923]). Azt találtuk, hogy imidazolinokat kapunk akkor is. ha nitrileket 1,2-diarninokkal kénhidrogén je­lenlétében hozunk össze. A kénhidrogén keletkez­het a reakció folyamán is, kénhidrogént leadó anyagokból, pl. szénkénegből, foszforpemtaszulfid­ból, alkáliszulfidokból, ammóniumszulfidokból, vas­szulfidból vagy alumíniumszulfidból, adott eset­ben csekély mennyiségű víz jelenlétében. Kiindulási anyagokként alifás, aliciklusos, aro­más, aralifás és heterociklusos nitrilek használ­hatók. Ezek a vegyületek helyettesítőket, pl. ha­logénatomokat, helyettesített vagy nem-helyette­sített oxi- vagy aminocsoportokat is tartalmazhat­nak. A reakció előnyösen szerves oldószerek, pl. eta­nol, toluol, xilol és más hasonlók jelenlétében megy végbe, magasabb hőmérsékleten és zárt edényben. Eljárhatunk azonban úgy is, hogy a kiindulási anyagokat pl. xilolban kénhidrogént leadó anyagokkal, mint pl. ioszforpentaszulfiddal es alkáliszulfidokkal, visszafolyásra állított hűtő alkalmazása mellett felhevítjük. Néhány esetben értékesnek mutatkozott ásványi savhozagok, pél­dául halogénhidrogén, kénsav vagy foszforsav adagolása. A találmány szerinti eljárásnak a fent említett ismeretes eljárásokkal szemben az az előnye, hogy azonos, sőt nagyobb termelési hányad mel­lett egyszerűbben kivihető, amennyiben közvet­lenül a nitrileket hozzuk reakcióba. Ezenfelül mint előnyös és különösen meglepő mozzanatot ki kell emelnünk, hogy a felhasznált nitrilre vo­natkoztatva lényegesen kevesebb kénhidrogénre v«n szükség. Az eljárás szerint előállítható vegyületek gyógy­szerekként vagy közbenső termékekként alkalmaz­hatók. 1. példa: 234 súlyrész fenilecetsavnitrilbe, 139 súlyrész 95%­os etiléndiamkiba és 1400 térfogatrész abszolút etanolba jéghűtés közben 80 súlyrész sósavgáik, majd ezután telítésig kénhidrogént vezetünk be. Az elegyet autoklávban néhány óra hosszat 50—55 C°-ra, azután rövid ideig 90—95 C°-ra hevítjük. Lehűtés után az alkoholt ledesztilláljuk, a mara­dékhoz hígított sósavat adunk, az oldatot meg­szűrjük és bepárologtatjuk. A maradékhoz ab­szolút etanolt adunk, szűrjük, besűrítjük és az oldatból ecetészter hozzáadásával elkülönítjük a 171—172 C° olvadáspontú 2j benzi]-imidazoli"i­hidrokloridot. 2. példa: 167 súlyrész naftil~(l)-ecetsavnitril és 70 súly­rész 95%-os etiléndiami.n 700 térfogatrész abszo­lút etanolban való oldatát kénhidrogénnel telítjük és autoklávban egy ideig 90—95 C°ra hevítjük. A feldolgozás az 1. példa szerint történik és ily módon a 249—251 C° olvadáspontú 2-[oaftil-(l> -metilj-imidazolin-hidrokloridhoz jutunk. 3. példa: 206 súlyrész benzonitrilt, 139 súlyrész 95%-oß etiléndiamint és 140'0 térfogatrész abszolút eta­nolt lehűtünk. Ezután 80 súlyrész sósavgázt ve­zetünk bele, majd kénhidrogénnel telítjük és auto­klávban hevítjük. Ezután lehűlni hagyjuk, az eta­nolt ledesztilláljuk, a maradékhoz lúgot adunk, benzollal extraháljuk, az oldatot megszárítjuk, a benzolt lehajtjuk és vákuumban desztillálunk. Így kapjuk meg a 101—102 C° oivadáspontú 2-fenil-imidazolint.

Next

/
Oldalképek
Tartalom