137839. lajstromszámú szabadalom • Eljárás közvetlenül fogó azofestékek réztartalmú festéseinek maratására

Megjelent: 1962. december 31. ORSZÁGOS TAlAUíÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.839. SZÁM 8. m. OSZTÁLY — C—6007. ALAPSZÁM Eljárás közvetlenül fogó azofestékek réztartalmú festéseinek maratására Ciba Société Anonyme cég, Basel A bejelentés napja: 1946. május 31. Svájci elsőbbsége: 1944. október 31. Közvetlenül fogó azofestékek réztartalmú festéseit eddig, tudvalevőleg, különböző módon állították elő. Eljártak például úgy, hogy a közvetlenül fogó festőanyagok festéseit rezet leadó anyagokkal utókezelésnek vetették alá vagy használhatók közvetlenül fogó réztartalmú festőanyagok is. Az ilyen festésekhez vezető festőanyagcsoportok újabban különös jelentőségre tettek szert. Ez vonatkozik például a mi réztartalmú ki cran tin-f ény-f estőanyagainkra (Chlorantinlichtfarbstoffe), valamint koprantin-festőanyagainkra is. A közvetlenül fogó azofestőanyagok réztartalmú festéseiről, melyek tudvalevőleg kiválóan fényállóak, mely tulajdonság sok esetben igen jó mosásállósággal van összekötve, ismeretes azonban, hogy maratási eljárásokra rendszerint kevéssé alkalmasak, amennyiben ezeket a festéseket a szulfoxilátok jelenlétében végzett gőzölés elroncsolja ugyan, de úgy, hogy a maratási hatások a vízzel való öblítés után, sőt még enyhe szappanozás után sem tiszta fehérek. Ajánlották már ugyan azt, hogy a mosó-, illetve öblítőfürdőkhöz oxidálószereket adagoljunk, ami a maratási helyek fehérségét lényegesen megjavítja. Ekkor azonban, ha oxidálószerként pl. hidrogénszuperoxidot alkalmazunk, ez igen könnyen zavarhatja a festések nem-maratott részeit, melyeknek színe ezen kezelés következtében lényegesen meggyengül vagy pedig árnyalata megváltozhat. Azt a megfigyelést tettük, hogy közvetlenül fogó azofestőanyagok réztartalmú festései szulfoxilátokkal meglepően jól marathatók, ha a gőzölés után, a maratott nyomatokat ammóniák vagy bázisos aminők vizes oldataival kezeljük. Bázisos aminokként pl. a mono-, di- és trietanolamin, valamint a ciklonexilamin jönnek tekintetbe. Tekintettel az ammóniák jutányos árára és jó hatására, a szerves aminők alkalmazására általában aligha lesz szükség. A találmány szerinti eljárással alkalmazandó, szulfoxilátokat tairtalmazó nyomófestékkeverékek a szokásos összetételűek lehetnek és a szulfoxilátokat célszerűen stabilizált alakban, formaldehidaddiciós vegyületekként tartalmazhatják. Előnyös,ha a fehérremaratás céljaira is, számos esetben Lúgosán reagáló pl. káldumkarbonátot tartalmazó nyomófestékkeverékeket használunk, míg a csávafestőanyagokkal foganatosított tarkamaratásnál a marófesték lúgos reakciója amúgy is elengedhetetlen. A nyomás, szárítás és gőzölés ismert módon foganatosítható. A gőzöléshez csatlakozőlag az árut adott esetben mindenekelőtt külön hozag nélkül öblítjük és ezután, a találmány szerinti eljárásnak megfelelően, ammóniák vagy bázisos aminők vizes oldataival kezeljük. Ezek az oldatok aránylag hígak lehetnek. Azok a kezelőfürdők, amelyek a víz minden literére kb. 2—10 térfogatrész tömény ammónia-kot tartalmaznak, rendszerint jó eredményeket adnak. Hogy az ammóniák szaga a kezelés közben ne legyen terhes, foganatosíthatjuk a kezelést hidegben, pl. 10—20 C°on. Szükség esetén alkalmazhatunk azonban magasabb hőmérsékleteket is. A találmány szerinti eljárással elért hatások általánosságban legalább olyan jók, mint azok, amelyeket oxidálószerek segítségével érhetünk el. Ezzel szemben a festések nem-maratott részeinek károsodásától nem kell tartani. Az új eljárás egész általánosságban minden cellulózaroston akalmazható, tehát pl. gyapoton, vásznon, regenerált cellulózán, mint pl. viszkózán vagy rézműselymen, stapelrostan, fénytelenített enyagon stb., éspedig függetlenül attól a módtól, amelyen a réztartalmú festések keletkeztek. Ez kitűnik már az új eljáráshoz alkalmas festőanyagok bevezetésbeli felsorolásából is. A réz tehát eredhet magából a közvetlenül fogó azofestőamyagból, mint például a réztartalma klorantinfényfestőanyagok esetében. Keletkezhetett azonban a festéseknek alkáliás rézoldatokkal való kezelése útján a roston is, mint a koprantin-festőanyagok esetében. Keletkezhetett azonban savanyú utókezeléssel is, mint az olyan festőanyagok esetében, amelyek festéseit rézszulfáttal utókezeljük; felvihető a rostra nagymolekulás vegyül e-