137734. lajstromszámú szabadalom • Eljárás horganylemez előállítására
Megjelent: 1962. november 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.734. SZÁM 7. b. 1-13. OSZTÁLY -- E-6130. ALAPSZÁM Eljárás horganylemez előállítására Éder Ernő oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1946. június 21. A találmány eljárás horganylemez előállítására nem hengerelhető nyersanyag, elsősorban ócska horganylemez-hulladék felhasználásával. Az új eljárás lehetővé teszi jóminőségű lemez előállítását hulladékanyagot vagy önmagában véve nem hengerelhető hutaanyagot oly mértékben tartalmazó öntecsből, amely az ismert eljárás szerint hengerlésre teljesen alkalmatlan. A találmány szerint az előtisztított hulladékanyagot és/vagy a nem hengerelhető hutahorganyt hengerelhető horgannyal együtt az eddig szokásosnál alacsonyabb hőmérsékleten, pl. 440—450 C°-on megömlesztjük, majd alacsony hőmérsékleten, pl. 430—440 C°-on foganatosított öntés és lehűlés után az előnyújtást az eddig szokásos 150— 180 C° helyett 115 C° alatt, pl. a véghengerléssel azonos hőmérsékleten, előnyösen 80—100 C°-on végezzük. Erősebben szennyezett nyersanyag esetén további műveletként öntősós kezelést iktatunk be, melyben az ömledéket olyan, lúgos öntősó hatásának tesszük ki, mely annak szennyezéseit, főként az ónt legalább részben eisalakítja. Az új eljárás szempontjából igen lényeges az öntősó alkalmazása, melynek rendeltetése az, hogy azokat a szennyezéseket, mint pl. vasat, rezet, kadmiumot, főként pedig ónt, melyek az öntecs hengerelhetőségét rontják sőt lehetetlenné teszik, az ömledékből salakba vigye. Az öntősó lúgos kémhatású és előnyösen Na2 C0 3 , NaCl és KCl keverékből áll. Fontos mozzanat az, hogy az előhengerlésre eddig alkalmazott 150—180 C° körüli hőmérséklet mellőzésével az előhengerlést 115 C° alatt, olyan hőmérsékleten, előnyösen 80—100 C° között végezzük, amely a szokásos előnyújtási hőmérséklet alatt marad. A véghengerlés hőmérséklete ugyancsak 80—100 C° és e tekintetben az eljárás az ismerttől nem tér el. Az a felismerés, amely szerint az eíőhengerlés hőmérsékletének közölt megválasztása a hengerlést elvégezhetővé teszi, nemcsak a találmány szerinti előkezeléssel kapcsolatban vezet eredményre, hanem kevéssé szennyezett kiindulási anyag felhasználásakor, adott esetben, önmagában is, hasznosnak bizonyul, míg ugyanazt az anyagot a szokott hőmérsékleten előnyújtva lemezt előállítani nem lehet. Annak a kritériumát, hogy a feldolgozandó és a szokott módon nem hengerelhető nyersanyag az ömlesztéses és öntősós kezelés elhagyásával is hengerelhető-e a fenti módon, előkísérlet mutatja meg. A találmány szerinti eljárás előnye, hogy a gazdaságosság határain belül lehetővé teszi a hulladék horganyanyagnak lemezzé való feldolgozását, ennek pedig a háborús pusztulás nyomán jelentkező nagymennyiségű hulladék, valamint a hengerelhető hutaanyag hiánya folytán nagy jelentősége van. Példa: Hulladékként mindennemű tetőfedésre szolgáló ócska horganylemezt, mint esőcsatornát, lefolyócsatornát, kupolaanyagot, épületornamentikát, ócska tartányt és hasonló sérült és használhatatlan anyagot használunk. A hulladékot mindenekelőtt forraszmentesítjük. E célból az anyagot szétválogatjuk és a forraszt tartalmazó darabokról a forrasztások helyeit kézi vagy gépi ollóval levágjuk. Az így előkészített forraszmentes ócska horganylemez-hulladékot 60%-ban alkalmazzuk, míg a fennmaradó 40% hengerelhető hutaanyag. A megömlesztést úgy foganatosítjuk, hogy az előre 530—560 C° hőmérsékletre felfűtött kemencébe először a hutahorgany egy részét adagoljuk be és azután a már meglevő fémfürdőbe adjuk a hulladékot. Utána újra hutahorganyt viszünk a kemencébe, ami az ócska, aránylag könnyű, de nagy térfogatú anyagot a fémfürdőbe süllyeszti. Fontos, hogy a fémfürdő az anyagot elfedje, mert ezáltal a leégés csökkenthető. A fémfürdőt lehefőleg alacsony hőfokon, gyakorlatilag 440—450 C°on kell tartani, hogy az anyag ne hevüljön túl. Az e hőmérsékleten kb. 6 órán át pihentetett anyagból az ólom a fenékre ülepszik és így elválasztható.
