137726. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetőcserepek utólagos hornyolására és a hozzávaló cserépmaró- vagy köszörülőgép
Megjelent: 1962. december 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.726. SZÁM 67. a. 22-25. OSZTÁLY - V-4492. ALAPSZÁM Eljárás tetőcserepek utólagos hornyolására és a hozzávaló cserépmaró- vagy köszörülőgép Vida Róza, Budapest A bejelentés napja: 1915. november 14. A találmány célja a bombázás következtében megsérült, hódfarkú cseréptetőzet helyreállítása a helyszínen, a meglevő cserépfeleslegből. A találmány lényege az, hogy e célnak megfelelően összeállított cserépmaró-, illetve köszörülőgép segítségével (amelyet csekély 50—60 kg-os súlyánál fogva könnyedén a megsérült épület padlására viszünk fel) a hódfarkú cseréplapokat horonnyal látjuk el, miáltal ezeket a cserepeket nem a régi eljárás szerint vagyis kétsorosán, hanem úgy, mint a rendes, hornyolt cserepeket, egysorosán rakhatjuk fel. Az eddig ismert, hódfarkú tetőcseréplaptíkat, tudvalevőleg, horony nélkül gyártották. Ezekkel a tetőfedés úgy történik, hogy a lapokat sorban, orruknál fogva, egymásmellé, a már kész lécezetre rakjuk fel. A következő sor az elsőnek több mint a felét fedi és így tovább oly formán, hogy két lap közti hézagra mindig a felette levő cseréplap tengelye esik. így tehát a hézag lefedése egy egész cseréplapot vesz igénybe. A cserépen a horony hiánya miatt, de gyakran esztétikai okokból is, a tetőzet legkisebb felületét is, mindenütt, legalább két cserép fedi, amiből viszont az következik, hogy a cserepezés tulajdonképpen kettős, vagyis 100%-os cseréppazarlással jár. E régi eljárásinak az az első nagy hátránya, hogy nem gazdaságos, de a mai viszonyok között, amikor a legtöbb épület tetőszerkezete nagymértékben megsérült, még az első hátránynál is nagyobb baj, hogy habár az épen maradt tetőszerkezeten 100%-os cserépfelesleg van, a horony hiánya miatt ebből a feleslegből a sérült részeket pótolni mégsem lehet vagyis a hódfarkú cserepekkel nem lehet egyszeres tetőfedést csinálni. Az építtető tehát kénytelen, nagy költség árán, máshonnan cserepet szerezni, ha ez egyáltalában lehetséges. Az én eljárásom ezzel szemben az, hogy a használható cserepeket horonnyal látom el, mely műveletet ennek a célnak megfelelően összeállított cserépmaró- vagy köszörülőgéppel végzem. A hiányokat a helyszínen levő cserepekből, új cserép beszerzése nélkül, azonnal pótolhatom. Az ily módon horonnyal ellátott cserepeket nem kétszeresen, hanem a hornyolt cserepekhez hasonlóan, egysorosán rakom fel. A találmánybeli eljáráshoz'való gép és a hornyolt, hódfarkú cserepek kiviteli alakja a mellékelt rajzon van feltüntetve, ahol az 1. ábra a régi kétsoros hódfarkú cserepezés keresztmetszetét szemlélteti, a 2. ábra az új eljárás szerinti, horonnyal és eresztékkel ellátott cserepek egysoros elhelyezésének keresztmetszetét tünteti fel, a ' 3. ábra a horony illetve ereszték részletrajzát ugyancsak keresztmetszetben mutatja be, a 4. és 5. ábra a tetőfedő cserepek hornyolására való készülék elöl- és oldalnézetét szemlélteti. A tetőfedő cserepök hornyolására való gép a (g) idomvasaljzatból áll, mely tulajdonképpen szögvasból összeállított, négy vasláb. Két golyóscsapággyal odaerősítve ezeken a lábakon nyugszik az (a) tengely, amelynek egyik végén van az azt mozgásba hozó (b) elektromotor vagy kézi hajtómű, másik végén pedig a találmány lényegéhez tartozó (d) köszörűkő illetve cserépmaró körfűrész. A (b) elektromotor tengelyét a (c) kapcsoló köti a készülék (a) tengelyéhez. A (d) köszörűkő felett, felfelé vagy lefelé emelhetően, az (f) cserépesztergapad van a (g) idomvasaljzathoz erősítve. Erre az (f) esztergapadra van szerelve a cserép hornyának méretezéséhez szükséges (e) szabályozó, amellyel az ereszték szélességét, az (f) esztergapad fel- vagy lefelé mozgatásával pedig az ereszték vastagságát lehet szabályozni. A fent ismertetett gépi berendezéssel a következőképpen kell dolgozni. A csak 50—60 kg-os cserépköszörülőgépet két ember felviszi a megrongált, hódfarkú cseréptetőzetű épület padlására és ott a már előzőleg összegyűjtött cserepek közelébe helyezi. Az egyik ember az (f) esztergapadot és az (e) szabályozót a (d) köszörűkő felett beállítja a cserép vastagságához mérten úgy, hogy a (d) köszörűkő a cserép vastagságának kb. a felét marja le a (d) köszörűkövön kiképzett, tetszőleges, a 3. ábrán példaképpen bemutatott szelvény szerint.