137716. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szétporlásnak és öngyulladásnak kitett szenek tartós tárolására
Megjelent: 1962. december 31. OBSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.716. :::ZAM 81. e. 138—144. OSZTÁLY — S—19237. ALAPSZÁM Eljárás szétporlásnak és öngyulladásnak kitett szenek tartós tárolására Szikla Géza, Budapesten A bejelentés napja: 1942. november 27. Pótszabadalom a 126 599 sz. törzsszabadalomhoz A 126 599 sz. törzsszabadalom eljárást véd tárolás közben romló anyagok, főképpen szétporlásnak és öngyulladásnak kitett szenek tartós tárolására. A védett eljárásnak külön raktározótartányok nélkül való, tehát legolcsóbb megoldása szerint a széngarmada külső felületét légzáró" réteggel, a szabadalomban említett példák szerint torkret vagy eementgun réteggel vonjuk be. Azonban a cementburkolatnak a tüzelőanyaggal keveredő törmelékei zavarólag hatnak és a hamutartalmat növelik. A találmány ezen hátrányt kiküszöböli azzal, hogy a tüzelőanyaggarmadát éghető anyagot tartalmazó, főképpen a faszén- vagy koxbrikettek gyártásánál használt kötőanyaggal kevert tüzelőanyagporból álló záróréteggel burkoljuk. Tüzelőanyagpor gyanánt a legfinomabb és így legkisebb értékű szénport, pl. kazántüzeléséknek elkokszosodott szenet tartalmazó szállóporát használhatjuk fel. A kötőanyag maga is szerves és így éghető lehet, amilyenek pl. a bitumenes anyagok, pl. a mazut, de használhatunk szervetlen kötőanyagokat is pl. portlandcementet. Ez utóbbi esetben különösen a barnaszén-kazántüzelések szálló kokszát használhatjuk, amely egyrészről Ugyanannak a tüzelésnek különben nem értékesíthető és így terhes hulladéka lehet és az az előnye is van, hogy hamutartalma a cementtel leköt és a képződött kokszbeton nem is repedezik. A záróréteget kézzel, vagy pedig a cementágyúkhoz hasonló, egyszersmind a szén és kötőanyag keverését is elvégző szerkezettel vihetjük fel a széngarmada felületére. Tekintettel arra, hogy a zárórétegek ugyancsak éghető anyagot tartalmaznak, azok szaporítása nem rontja számbavehetően a raktározott tüzelőanyag minőségét és így a záróréteget nem csupán a garmada külső felületén alkalmazhatjuk, hanem a garmadát esetleg a záróanyagból képzett szigetelőrétegek közbeiktatásával kisebb tömegű részgarmadákra oszthatjuk. A mellékelt rajz ezen utóbbi módszer három megvolósítási példáját tünteti fel. Az 1. ábra szerint a garmada alsó —1— rétegének elkészítése és pl. lehengerlése után ezt a —Cj— záróréteggel vonjuk be, majd erre második —2— szénréteget rakunk fel és ezt borítjuk a —c2 — záróréteggel, amely fölé harmadik —3— szénréteget raktározhatunk, amelyet ugyancsak, a —c3 — záröréteggel borítunk és így tovább. A 2. ábra szerint háromszögkeresztmetszetű prizma alakú —O— garmadát készítünk és ezt a —c— záróréteggel borítjuk, majd pedig emellé a rombuszkeresztmetszetű —1, —2—, —3—, —4— garmadákat sorakoztatjuk, amelyeket egyenként és egymás után —ct —, —c 3 — stb. zárórétegekkel -• borítunk. A 3. ábra az 1. és 2. ábrában feltüntetett módszer kombinációját tünteti fel, amelynél a garmada úgy vízszintes, mint ferde —cx —c 6 légzárórétegek révén van 1—6 részgarmadákra felosztva. Szabadalmi igénypontok: 1. A 126 599 sz. törzsszabadalom 1. igénypontjában meghatározott eljárás megvalósítási módja, amelynél a garmadát képlékeny állapotban felvitt . Összefüggő légelzáróréteggel borítjuk, amelyre jellemző, hogy a tüzelőanyaggarmadát éghető anyagot tartalmazó záróréteggel burkoljuk. 2. Az 1. igénypontban meghatározott eljárás megvalósítási módja, amelyre jellemző, hogy a légelzáróréteg kötőanyaggal kevert tüzelőanyagporból áll. 3. Az 1. vagy 2. igénypontban meghatározott eljárás megvalósítási módja, amelyre jellemző, hogy légelzáróréteggel a tüzelőanyaggarmadát részgarmadákra osztjuk fel. 4. Az 1., 2. vagy 3. igénypontban meghatározott eljárás megvalósítási módja, amelyre jellemző,
