137708. lajstromszámú szabadalom • Hajtószerkezet hanglemezes beszélőgépekhez
Megjelent: 1962'. december 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.708 SZÁM 42. g. 17—20. OSZTÁLY — M—13244. ALAPSZÁM Hajtószerkezet hanglemezes beszélőgépekhez Mondl Ferenc gépészmérnök, és dr. Kós Árpád, Budapest A bejelentés napja: 1945. augusztus 9. Hanglemezes beszélőgépek hajtószerkezeteinek szerkesztésénél figyelembe veendő körülmények, hogy a beszélőgép lemeztányérjának fordulatszáma szűk határok között rögzített, hogy továbbá a hajtószerkezet lehetőleg legalább oly kapacitású energiatároló szervvel rendelkezzék, mely egy lemez folyamatos lejátszásához szükséges energiát tárolni képes; hogy végül az energiatároló szerv megfeszítéséhez szükséges foygatónyomaiékot úgy lehessen átvinni a felhúzókarra, hogy az kézi erővel könnyen forgatható legyen. Eddigelé hanglemezes beszélőgépek hajtószerkezeteiben energiatároló szervül rugóházba épített, nagy forgatónyomatékkal rendelkező szalagrugókat alkalmaztak, abban a meggyőződésben, hogy a nagy forgatónyomatékú energiatároló szerv kis térfoglalása a hajtószerkezet méreteiben előnyösen kihasználható. Ez a felfogás — a feladatnak különösen gazdasági szempontok figyelembe vétele mellett való felülvizsgálatánál — nem mutatkozott helytállónak, minthogy a nagy forgatónyoimatékú és így kis fordulatszámot szolgáltató energiatároló szerv mind a megfeszítés, azaz a felhúzókar, mind a feloldódás, azaz a lemeztányér irányában áttételezési, sőt utóbbi irányban többszörös áttételezési igényelt, ami a hajtószerkezet alkatrészeinek számát szaporította és ezzel az előállítást költségessé tette. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a hanglemezes beszélőgépek hajtószerkezete az energiatároló szerv alkalmas megválasztásával lényegesen egyszerűbbé és így olcsóbban előállíthatóvá tehető, különösen, ha a hajtószerkezet felépítésénél az energiatároló szerv megfelelő elrendezéséről gondoskodunk. Ily módon elérhető, hogy az energiatároló szervhez kapcsolt haj tótengely és a lemeztányértengely között egyetlen, előnyösen 10 : 1 nagyságrendű gyorsító áttétel legyen az eddig használatos többszörös, összesítve 50 : 1 nagyságrendű áttételrendszer helyett; míg a másik irányban, minthogy energiatárolásra kis forgatónyomatékú — és így a felhúzással ezemben kis ellenállású — tárolószervet, pl. csavarrugót vagy guminyalábot. alkalmaztunk, áttetelezés egyáltalában nem sgükséges, hanem a felhúzókar az energiatároló szerv megfeszítő tengelyével közvetlenül kapcsolódhat. Az eddig használatos hajtószerkezeteknél ugyanis a felhúzókar forgatónyomatékát 5 : 1 nagyságrendű arányban megnövelő áttételezés volt szükséges. A találmány felhasználásával igen egyszerű és olcsó hajtószerkezetet kapunk, ha a hajtótengelyt a lemeztányértengelyre merőlegesen rendezzük el és az energiatároló szervet magába fogadó csővé, keretté vagy kalitkává alakítjuk ki, mely forgatónyomaték-átvivő koszorút hord. E koszorú tányér-, fogas kúp- vagy dörztskerékként kapcsolódik a lemeztényértengelyen megerősített, megfelelő szervvel. A találmány különböző kiviteli alakjainál mód mutatkozott a lemeztányértengelyen szokásos, a fordulatszámszabályozót hajtó foigaskerékáttételezés kiküszöbölésére, továbbá oly kiviteli alak szerkesztésére, mely villamos üzemre is alkalmas. A találmány két példaképpeni kiviteli alakját a rajzon vázlatosan tüntettük fel. Az 1. ábra az egyik kiviteli alak metszete; a 2. ábra a másik kiviteli alak szerinti lemeztányér oldalnézete, míg a 3. ábra ugyanennek a lemeztányérnak alulnézete. A találmány 1. ábrabeli kiviteli példája szerint energiatárolószervül kb. 50 fordulatra felhúzható (a) csavarrugót választunk, melynek egyik végét a hajtótengelyül alkalmazott (b) keretbe, másik végét pedig a készülék dobozán megerősített (c, ci) kengyelekben ágyazott (d) megfeszítőtengelybe akasztjuk. E tengely az (e) felhúzókarral közvetlenül kapcsolódik. A (d) megfeszítőtengely visszafutását magában véve ismert módon, pl. (f) csavarrugóval gátoljuk. A (b) keret (g) fogaskoszorút hord, mely tányérkerékként kapcsolódik a (h) lemeztányértengelyre ékelt (i) fogaskerékkel. A (j) lemeztányér és a (b) keret forgástengelyei egymásra merőlegesek. A magában véve ismeretes (k) fordulatszámszabályozót a (j) lemeztányér élén súrlódó (m) kerék tartja forgásban. Megfelelő mértékű súrlódásról akként gondoskodunk, hogy a (k) fordulatszámszabályozót a (c) kengyelben ágyazott (n) orsó körül lenghető (o) kengyelben ágyazzuk és a (p) rugót akként akaszt-
