137687. lajstromszámú szabadalom • Eljárás észterek előállítására

Megjelent: 1962. december 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.687. SZÁM 39. c. OSZTÁLY — C-5693. ALAPSZÁM Eljárás észterek előállítására CIBA Société Anonyme cég, Basel (Svájc) A bejelentés napja: 1942. november 25. Svájci elsőbbsége: 1942. február 5. A találmány eljárás aminotriazin-formaldehidkondenzációs termékek észtereinek előállítására, melynél aminotriazinoknak és formaldehidnek nagy fokban éterezett kondenzációs termékeit szerves savakkal, illetőleg ezeknek ászterezésre képes származékaival hozzuk vegyhatásra. Ajánlották már amtaotriazin-formaldehid-kondenzációs termékek reakciótermékeinek oly módon való előállítását, hogy aminotriazin-formaldehid-kondenzációs termékek étereit, melyek előállítására az aminotriazin-formaldehid-kondenzációs termékeket ismert módon alkoholokkal, savanyú oldatban és melegben hozzák reakcióba (lásd a 120 251 sz. magyar szabadalmi leírást) a zsírsav sorozatnak telített vagy telítetlen karbonsavaival (lásd a 133 403. lajstromszámú magyar szabadalmi leírást) vagy kolof óniummal (lásd a 2 229 265. sz. amerikai szabadalmi leírást) hevítették. Ezzel az eljárással a legjobb esetben az alkalmazott savnak részleges észterezését érték el, valószínűleg azért, mert a reakcióhoz-használt aminotriazinmetiloléterek nem voltak hőállók és ez a reakciókeverék időelőtti kocsonyásodáeához és megkemónyedéséhez vezetett. Márpedig gyakorlatilag kielégítő mértékű észterezéshez viszonylag hosszú reakciótertam és mérsékelten magas hőmérsékletek szükségesek. Ezért a tiszta észterek nyeréséhez az észterezetlen savat körülményes ejárásokkal el kell távolítani. A 867109 számú francia szabadalmi leírásban ismertetett .eljárással alacsony hőmérsékleteken, savanyú katalizátoroknak jelentékeny, körülbelül molekulányi mennyiségben való alkalmazása mellett előállítható, nagyfokban éterezett aminotriazin-formaldehid-konidenzációs termékek (lásd még Helv. Chim. Acta 24. kötet, 1914, 317. oldal E) a kevés savval melegben előállított termékekkel szemben kiváló hőáUóságukkal tűnnek ki. Az előállításukhoz használt nagy sarvmennyiség és alacsony hőmérséklet nyilvánvaló okai annak, hogy a jelenlevő metilolcsoportok, további kondenzálódás elkerülése mellett, jelentékenyen messzebbmenően étereződnek, úgyhogy az éterezés egészen hexametiléter képződéséig haladhat. Ezek a nagyfokban éterezett termékek meleggel szemben, még az észterezendő szerves savak jelenlétében is, sokkal érzéketleneibbek és távolról sem keményednek meg oly gyorsan, mint a régebben ismeretes, forrón éterezett aminotriazin-formaldehid-kondenzációs termékek. Nagyfokban éterezett, hőálló aminotriazin-formaldehid-kondenzációs termékeket továbbá úgy is állítottak elő, hogy a kondenzációs termékeket alkoholokkal formaldehid feleslegének, tehát az aminotriazin metilolvegyülete képződéséhez szükségesnél nagyobb formaMehidmennyiségnek alkalmazásával melegben, kis savmennyiségekkel átérezték Meglepő, hogy ilyen munkafeltételek mellett hasonlóan nagy mértékben éterezett aminotriazin-formaldehid-kondenzációs termékekhez lehet jutni, mint nagy, előnyösen körülbelül molekulányi savmennyiségek és alacsony hőmérsékletek alkalmazásával. Azt találtuk mármost, hogy ezeket a hőálló, nagyfokban éterezett aminotriazin-formaldehidkondenzációs termékeket alkalmazva, egyszerű ömlesztőeljárással közvetlenül az aminotriazin-formaldehid-kondenzációs termékeknek iparilag értékesíthető észtereihez juthatunk. Emellett a szerves savat az aminotriazin-formaldehid-kondenzációs termék éterével hevítjük, amikor is az étercsoport az észter képződése mellett alkohol alakjában lehasad. Ugyanekkor kevés formaldehid és esetleg némi víz is távozik, míg a reakciókeverék savszáma eleinte nagyon gyorsan, később lassabban csökken. Előnyösen vákuumban dolgozunk, hogy az illó reakciótermékeket, különösen a vizet, melynek káros hatása lehet, eltávolítsuk. Huzamosabb ideig tartó hőbehatás esetében, különösen, 200 C° körüli hőmérsékleteken, a reakciókeverék viszkozitása lassan fokozódni kezd és ez az állapot, erősen nyúlós közbenső fokozaton át, végül a reakciókeverék teljes kocsonyásodásáig haladhat. Ezért előnyös, ha az észter eződési folyamatot a savszám meghatározásával és a viszkozitás megfigyelésével ellenőrizzük.