137624. lajstromszámú szabadalom • Ingahajtású kerékpár
Megjelent: 1962. december 31. OKSZACOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.624. SZÁM 63. k. 1—12. OSZTÁLY — K—17142. ALAPSZÁM Ingahajtású kerékpár Kárpáti Károly, Budapest A bejelentés napja: 1945. június 27. A találmány ingahajtású kerékpár, mely vízszintes középhelyzet körül lefelé és felfelé két egymástól ".ggetlenül lengethető, de közös forgás- , tengelyű oly haj tokárral van ellátva, melyek lenyomásakor a kerékpár hajtására való és velük egyező forgástengelyű lánckerékkel illetőleg lánckerekekkel közvetlenül, vagy közvetve erőátviteli kapcsolat létesül, míg felemelésük kapcsolódásmentes, azaz ekkor a hajtókarok szabadon emelhetők fel és a lánckerékre nem visznek át erőt. A hajtókarok felemelése önműködővé tehető, azaz ilyenkor a felemelést rugó végzi. A legkedvezőbb erőviszonyok létesítésére és a sebesség fokozására a hajtókaroknak a kilengetés szélső helyzeteiben a vízszintessel bezárt szögei pl. rugalmas ütközőkkel korlátozhatók, mégpedig úgy, hogy e szögek legfeljebb 60°-osak legyenek. A találmány szerinti ingahajtású kerékpár előnye, hogy az emberi izommunka és az időkihasználás tekintetében jobb hatásfokkal dolgozik, az emberi testsúlyt is jobban hasznosítja és könnyebben gyorsítható fel, mint az eddig ismert kerékpárok. Minthogy a hajtókarokat nem forgatjuk 360°-os szög alatt körbe, mint eddig, hanem ingaszerűen a vízszintestől lefelé és felfelé lengetjük, mindig a maximális forgatónyomaték körzetében maradunk és nem kell lábainkkal oly hiábavaló mozgásokat végezni, mint a hajtókarok körbeforgatásának alkalmával, az idő legnagyobb részében. Ha ugyanis körbeforgatásnál elhagyjuk a maximális forgatónyomaték körzetét, akkor hasznos munka szempontjából a lábak fárasztó mozgatása már túlnyomórészt kárbavész. A találmányt még a csatolt rajz alapján is magyarázzuk, mely annak példaképpeni kiviteli alakját szemlélteti. Az 1. ábra a találmány szerinti kerékpár oldalnézete; a 2. ábra annak felülnézete. A —t— tengely a —c— csapágyba van befogva és rajta mindkét —h— hajtókar, valamint az —1— lánckerék elforgatható. Az ábrák szerinti kiviteli alaknál mindegyik hajtókarhoz külön lánckerék illetőleg lánchajtás tartozik. Minthogy a hátsó —k— kerék szabadonfutó, a —p— pedál lenyomásakor a hajtókar és a lánohajtás forgatja a hátsó kereket, a —p— pedál felemelésekor pedig kikapcsolódik és üresen forog vissza a láncszerkezet. Ezáltal kész a hajtókar az újabb lenyomásra. A —p— pedált az —s— szíj segítségével, vagy szorítókapoccsal emeljük vissza, melylyel a láb a pedálhoz van rögzítve. Természetesen a —h— hajtókart rugós szerkezet is felemelheti, amidőn e felemelés önműködő. A találmány egy másik kiviteli alakja szerint a hajtókarok tengelye a csapágyban foroghat, a tengelyen magán pedig a lánckerék ékelve van, míg a hajtókarok ezen is elforgathatok. Ekkor a tengely és a két hajtókar közé oly kapcsolószerkezetet iktatunk, mely a hajtókar lenyomásakor erőátviteli szoros kapcsolatot létesít a tengellyel, míg yisszaemelésekor a kapcsolat megszűnik. Szabadalmi igénypontok: 1. Ingahajtású kerékpár, jellemezve vízszintes középhelyzet körül lefelé és felfelé két egymástól függetlenül lengethető, de közös tengelyű oly hajtókarral, melyek lenyomásakor a kerékpár hajtására való és velük egyező tengelyű lánckerékkel illetőleg lánckerekekkel, vagy e lánckerekek útján a hátsó kerék szábadonfutóművével erőátviteli kapcsolat létesül, míg a felemelésük kapcsolódásmentes. 2. Az 1. igénypont szerinti ingahajtású kerékpár kiviteli alakja, jellemezve a hajtókarok önműködő felemelésére való rugóval. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti ingahajtású kerékpár kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a hajtókarok a kilengetés szélső helyzeteiben a vízszintessel legfeljebb 60° szöget zárnak be. 1 rajz A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 833307, Terv Nyomda, Budapest V., Balassi Bálint utca 21—23.
