137592. lajstromszámú szabadalom • Markolóvödrös kotrógép

Megjelent: 1962. november 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.592 SZÁM 84. d. OSZTÁLY — D—5708. ALAPSZÁM Markolóvödrös kotrógép Dónes Péter oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1942. november 10. Kotrási munkálatok elvégzésére ismeretesek clyan markolóvödrös kotrógépek, melyeknek egy forgatható szerkezetbe ágyazott kinyúló karjukon a markolóvödör rudazat vagy kötélzet segítségé­vel emelhető és süllyeszthető, majd a forgatható szerkezet elfordításával a kikotort földmennyiség a 'kotrővödör kiürítése után vagy a helyszínen gyűjthető össze, vagy csillékbe rakható. Ugyanez a kotrórendszer használható földmunkálatokon kívül felületi rétegek kibányászására, vagy táro­lásra felhalmozott anyagoknak elszállítására is. A hajtó erőmű az ismeretes rendszernél lehet akár gőzgép, robbanómotor vagy elektromotor, vagy ezek kombinációja. A különböző műveletek, úgy mint a kötélzet vagy rudazat mozgatása, a forgatható szerkezet elfordítása stb. tengelykap­csolók vagy villamoskapcsolók bekapcsolásával indítható meg. A kikapcsolás után megfelelő fék­berendezések gondoskodnak a 'műveleteknek a megfelelő ponton való befejezéséről, valamint a szóban forgó szerkezetrész rögzítéséről. Ezeknek az ismert kotrógép elrendezéseknek fő hátránya szakaszos működésük. A gépkezelő­nek megfelelő tengelykapcsoló és fékemeltyűk ki-bekapcsolásával a munkaszakasz kezdetén a kotróvödröt le kell bocsátani, -majd a behúzó­kötéllel, vagy rudazattal a kívánt helyen a vödiöí a kotrandó anyagba mélyíteni. Utána további át­kapcsolásokkal a vödör emelése, majd á szerkezet elfordítása következik. Az átfordított helyzetben a húzókötél lassításával, vagy a rudazattal a vöd­röt kiüríti, a berendezést visszafordítja és a vöd­röt az új kotrási periódushoz ''.siviéc lebocsátja. Ezen szakaszos és sok részre tagolt munka­menet nemcsak a kezelőszemélyzetet fárasztja nagy mértékben, hanem az a nagy hátránya is, hogy az energiaszükséglet igen erősen ..ingadozik, A kotrógépbe beépített motort azonban természet­szerűleg a legnagyobb előforduló teljesítményre kell méretezni és így a motor teljesítőképessége a munkaperiódus nagy részében kihasználatlan marad. Ennek következtében nemcsak a kotró­gép óránkénti termelőképessége marad lényege­sen azon mennyiség alatt, mely a munkagép tel­jesítőképességének teljes kihasználásával volna elérhető, hanem a termelési költségek is számot­tevően megnövekednek, miután a beépített rob­banómotort, vagy gőzgépet nem lehet a teljesít­mény ingadozásának „megfelelően állandóan után­szabályozni, és így az üzemanyag fogyasztás átlag­ban megközelíti azt az értéket, ami az állandó teljes terhelésnek felel meg; de még azok a való­ságban ritkán előforduló esetekben, amikor a kotrógépet villamos hálózatról villamos motorok­kal lehet meghajtani, is számolni keli az abból keletkező veszteségekkel, hogy a beépített elektro­motorok csak ritkán dolgoznak a névleges terhe­lésnek megfelelő legkedvezőbb hatásfokkal. Az ismeretes markolóvödrös kotrógépeknél to­vábbi tekintélyes üzemanyagpazarlást jelent az a körülmény, hogy a szakaszos üzemből kifolyó­lag az egyes szerkezeti részeket állandóan gyor­sítani és fékezni kell. A fékezésnél a gyorsításra befektetett energia ellenszolgáltatás nélkül, teljes mértékben elvész. A percenként többször válta­kozó gyorsítás és fékezés miatt a mozgó alkat­részeket amellett lényegesen erősebbre és ellen­állóbbra kell méretezni, mint az az egyenletes üzemnél szükséges volna. A találmány szerinti kotrógép mind ezeket a hátrányokat teljes egészében megszünteti, és közel egyforma szerkezeti méretek mellett, azonos nagyságú beépített hajtómotorral, lényegesen na­gyobb kotrási teljesítményt szolgáltat alacsonyabb termelési költségek és megnövekedett élettartam mellett. A találmány markolóvödrös kotrógép, melyet az jellemez, hogy függélyes, vagy közel függélyes tengely körül elfordítható karrendszerre, vagy keretre két, vagy több mozgatható markolóvödör van felerősítve, melyek a kotrási munkából adódó műveleteiket a keret, vagy karrendszer körül­forgása közben egymás utáni időszakokban vég­zik. Ezen kotróvödrök dolgozhatnak egymástól füg­getlenül, de célszerű az a megoldás, amelynél a kotróvödrök mozgásában az a szabályosság ural­kodik, hogy a különböző időszakokban az azonos műveleti helyzetben dolgozó kotróvödör ugyanazt az utat fussa be, mint az előző, vagyis a kotrási munka teljesen folyamatos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom