137531. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rovar- és gombaölő hatású szerek előállítására
Megjelent: 1962. november 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS * 137.531. SZÁM 45. 1. OSZTÁLY — M-13202. ALAPSZÁM Eljárás rovar- és gombaölő hatású szerek előállítására Mezőgazdasági és Kémiai Ipartelepek R. T. cég, Budapest A bejelentés napja: 1944. október 14. Az irodalomban számos adatot találunk a benzolklórszármazékok rovarölő hatásának vizsgálatára. A benzol különböző klórszármazékainak hatása más és más. Így pl. a Tattersfield F., Roberts A. W. R. (J. agr. sei. II. 199. 1925.), a drótférgen vizsgálták a különböző klórszármazékok hatását és a következő sorrendet állapították meg: monoklórbenzol, orto-diklórbenzol, para-diklórbenzol, 1,2,4-triklórbenzaL Ezzel szemben az Aphis Rumicis-ben végzett kísérletek alapján a sorrend: monoklórbenzol, para-diklórbenzol, orto-diklórbenzol. 1,2,4-triklórbenzol (Tattersfield F., Gimmingharn C. F., és Morris H. M. Ann. Appl. biol. 12. 218. 1925.) Motte D. G. (Oregon State Circ 50. 1923.) Sonnínoidea Opalascens Edw.-nen végzett vizsgálatokat. Jarwis E. (Queensland agr. J. 20. 376. 1925.) a nádcukorpestissel szemben mutatott hatást vizsgálta. Snapp O. I. és Swingle H. S. (J. econ. Entom. 22. 782. 1929.), Siegler E. H. és Broqn L., (ibida 20. 701. 1927. és 22. 217. 1929.), Aegeria exitiosán, Snapp O. I., Swingle H. S. (J. econ. Entom. 23. 636. 1930.) Aeg. pictigesen, Ganser A. (Cuir techn. 17. 32. 1927.) darázslárván vizsgálták a különböző benzolklórszármazékok hatását. Rajtuk kívül még sokan foglalkoztak ezzel a témával, többek között Kane W. C. O. (Ind. Eng. 15. 911. 1923.) Holton E. C. (Ind. Eng. 18. 931. 1926.) Clare R. A. L. (F. P. 603. 799.) Tattersfield F. (J. Agr. Science 17. 181. 1927.), továbbá Stern E., (J. Soc. Chem. Ind. 53. 1062. 1934. Chem. Ztrbl. 1925. II. 234.) aki a klórozott naftalin jó féregölő hatását mutatta ki. A felsorolt szerzők adataiból is következik, de saját vizsgálataink is arra mutattak, hogy a benzol klórszármazékainak hatása specifikus és szelektív, vagyis míg az egyik kártevőre pl. tetűre, bogárra, vagy lárvára az egyik klórszármazék hat erősebben és esetleg a másik fajta kártevőre alig, addig egy másik klórszármazék valamely másik kártevőre gyakorol erősebb hatást és előbbit esetleg nem, vagy csak gyengén befolyásolja. E hátrány kiküszöbölésére olyan általánosan ható anyag után kutattunk, amely a legkülönfélébb kártevőkkel szemben is egyaránt jó hatást mutat. Azt találtuk, hogyha nagymolekulasúlyú, azaz legalább 10 szénatomot tartalmazó, nyílt szénláncú szénhidrogéneket, pl. ásványolajat klórózásnak vetünk alá, a keletkező klórozott termékek igen kitűnő és egyenletes, azaz nem szelektív féregölő hatásúaknak bizonyulnak, sőt gombaölő hatást is mutatnak. Anélkül, hogy az elért hatást a reakciótermékben fellépő valamely adott molekulafajtára kívánnók visszavezetni, feltételezhetőnek tartjuk, hogy az említett szénhidrogének klórozásakor gyűrűs vegyületek is keletkeznek, miként arra nagymolekulasúlyú, nyíltszénláncú . szénhidrogének klórozásakor a Hartmann által (Bér. 24. 1011) kimutatott hexaklórbenzolképződés utal. Azt találtuk továbbá, hogyha a fent leírt klórozott termékeket a benzol klórszármazékaival kevertük össze, a kapott keverékv hatása jobb volt, mint az összetevőké külön-külön. A találmány szerinti termék előállítását különféleképpen foganatosíthatjuk. Nagymolekulasúlyú, nyíltszénláncú szénhidrogének klórozása és az így kapott anyagnak benzol-klórszármazékokkal való keverése helyett úgyis eljárhatunk, hogy a kiindulási anyagként használt nyíltszénláncú szénhidrogént keverjük össze benzollal és az elegyet klórozzuk. Az eljáráshoz használható nagymolekulasúlyú, nyíltszénláncú szénhidrogénként igen előnyösnek bizonyult az acetilén katalízises polimerizálásakor keletkező nyíltszénláncú-ciklusos reakciókeverék magasabban forró frakciója, amelynek klórozása önmagában is kitűnő hatású anyagot ad. Még célszerűbb, ha az acetilén polimerizálásakor az acetilénnel együtt klórgázt is vezetünk a reakciótérbe, mert így egyetlen munkamenetben jutunk a találmány szerinti végtermékhez. A találmány szerinti eljárás további előnyei, hogy a különféle klórszármazékokat szétválasztás nélkül lehet alkalmazni, tehát a fáradságos és költséges elkülönítés elmarad, a reakciótermékben a benzol-klórszármazékok illékonysága lecsökken és így a növényvédelemben való alkalmazás lehetőségei javulnak.
