137522. lajstromszámú szabadalom • Eljárás krómozható azofestékek előállítására

Megjelent: 1962. december 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.522. SZÁM 22. a. 4—8. OSZTÁLY — G—10161. ALAPSZÁM Eljárás krómozható azofestékek előállítására J. B. Geigy A. G. cég, Basel (Svájc) A bejelentés napja: 1945. december 27. Svájci elsőbbsége: 1944. szeptember 20. Azt találtuk, hogy értékes krómozható azofes­tékeket kapunk, ha diazotált, lakk-képző csopor­tokat tartalmazó aromás aminokat az OH S03 H I v-X z általános képletű azoösszetevőkkel alkáliás kö­zegben egyesítünk, ahol X S02- vagy CO-csopor­tot, és Z alifás, aromás vagy hidroaromás maradékot jelent, és az így képzett azofestékeket esetleg krómleadó szerekkel hozzuk össze. Lakk-képző csoportokat tartalmazó aromás ami­nokon olyan vegyületeket értünk, amelyek az aminogyökhöz o-helyzetben egy hidroxil-, kar­bonsav- vagy alkoxigyököt tartalmaznak, vagy a szalicilsavcsoportot tartalmazzák. Például szóba jöhetnek: o-aminofenolok, o-aminonaftolok, o­aminobenzolkarbonsavak, o-aminonaftalinkaríbon­savak, o-aminoalkoxibenzólok, mint o-aminome­toxi-, -etoxi- vagy -propiloxibenzólok vagy ami­noszalicilsav-vegyületek. Ezeket a vegyületeket még tetszés szerint tovább helyettesíthetjük, pél­dául alkil-, nitro-, szulfonsavcsoportokkal vagy halogénnel. A fenti képlet szerinti kapcsolóössze­tevőket a 236,226 sz. svájci szabadalomnak meg­felelően képezzük. A találmány szerint, többnyire előnyösen piri­dinben előállított festékek gyapjún, krómleadó szerekkel utánakezelve az alkalmazott diazo- vagy azoösszetevőktől függően, a legkülönbözőbb tónu­sú színárnyalatókat adják, pl. borvöröstől oliva­zöld színekig, jó általános színállósággal. Az új festékek sok esetben kiválóan alkalmasak az egy­fürdős krómozóeljárás kivitelezéséhez. Magukban fémesítve összetett vegyületek jönnek létre, me­lyek jó egalizáló képességgel tűnnek ki. Hasonló festékek előállítására már ismeretes 1--oxinaftalin - 4 - szulf onsavamid- 8- szulf onsavnak mint kapcsolóösszetevőnek alkalmazásával. E fes­tékekkel szemben a találmány szerint előállított fes­tékek azzal tűnnek ki, hogy a színképben mélyebb színük van és jobb esti színt adnak. Egyes ese­tekben fényállóságuk is jobb. Az alábbiakban néhány példát iismertetünk, anélkül azonban, hogy ezek korlátoznák a talál­mány terjedelmét. 1. példa: 18,9 rész (itt és a többi példában is súlyrész ér­tendő) 2-amino~l-oxibenzol-4- szulfonsavat dia­zotálunk és a nátriumbikarbonáttal gyenge kon­góibolyás reakcióra letompított diazooldatot 5 C°-on olyan oldathoz folyatjuk, amelyet 40 rész l-oxinaftalin-4-(4'-metilfenil)-szulfon-8 -szulfonsav­ból, 15 rész vízmentes szódából 300 rész vízben képeztünk. Miután a kapcsolódás befejeződött, a festéket konyhasó hozzáadásával elkülönítjük, a csapadékról leszűrünk és azt megszárítjuk. Az így nyert festék fekete por, mely vízben ibolyaszínű oldatot ad és gyapjún savanyú fürdőből piros ár­nyalatokban jelenik meg, melyek az utánakrómo­záskor nagyon jó fényállóságú bordóvörösbe men­nek át. Ha l-oxinaftalin-4-metilszulfon-8-szulfon­sav helyett az l-oxinaftalin-4-(4'-metilfenil)-szul­fon-8-szulfonsavat használjuk, akkor hasonló tu­lajdonságú festéket nyerünk, kissé sárgás színe­zéssel. 2. példa: 13,7 rész 2-amino-benzoesavat diazotálunk és a diazooldatot 5—10 C°-on fölös mennyiségű nát-

Next

/
Oldalképek
Tartalom