137505. lajstromszámú szabadalom • Szabályozószerkezet belső égésű erőgépek tüzelőanyagszivattyújához

Megjelent: 1962. december 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.505. SZÁM 46. b2 . OSZTÁLY — L-9786. ALAPSZÁM Szabályozószerkezet belső égésű erőgépek tüzelőanyagszivattyújához Lacsny Árpád, Budapest és Simon Andor, Budapest A bejelentés napja: 1945. december 12. Ismeretesek oly tüzelőanyagszivattyúk, ame­lyeknél a szivattyú lökethossza változtatható. E szivattyúk egyik csoportjánál a befecskendezés­kor fellépő nyomások nem terhelik a vezérlőta­got, ez azonban szabályozás közben a vezérlőerők irányára harántirányú mozgást is végez. E moz­gás létrehozása végett legalább egy külön eszköz­re, rendszerint szögemelőre van szükség, ami a szerkezetet bonyolulttá teszi. A találmány szabályozó szerkezet belső égésű erőgépek tüzelőanyagszivattyújához, mely a be­fecskendezett tüzelőanyag mennyiségét szintén az adagoló szivattyú löketének változtatásával sza­bályozza. A találmány szerinti szabályozó szerkezet ha­sonló ismert szerkezetektől abban különbözik, hogy az adagoló szivattyú szívólöketét határoló, két üzemi tényező függvényében vezérelt tagja akként van elrendezve, hogy a vezérlő tag a ve­zérlő erők irányára harántirányban nem mozdul­hat el. Az a két üzemi tényező, melynek függ­vényében a szívólöketet határoló tagot vezérel­jük, tehát a szivattyú löketének hosszát változ­tatjuk, lehet például a motor fordulatszáma vagy teljesítménye, vagy más hasonló üzemi tényező és kézi behatás is. A találmány szerinti szerke­zetnél a lökethosszat szabályozó, tehát a löket mértékét korlátozó tag nincsen helytálló ponton ágyazva, hanem kizárólag mozgó elemekre tá­maszkodik, illetőleg ilyenekkel van összekötve. Ezek az elmozduló elemek lehetnek egyrészt a dugattyú hajtóművének valamely része, például a löketközvetítő rúd vagy a dugattyúrúd, illető­leg a dugattyú és centrifugáiszabályozó hüvelye, vagy valamely más vezérlő tag, melynek mozgá­sait a szabályozómű működésében hasznosítani kívánjuk. A találmány egyik előnyös kiviteli alak­jánál a löket hosszát határoló tag oly kétkarú emelő, mely a dugattyúrúdra illetőleg a löketközve­títő rúdra támaszkodik és melynek mindegyik karja egy-egy szabályozó erő behatása alatt áll. A találmány egyik példakénti kiviteli alakját a rajzban két egymásra merőleges metszetben tüntettük fel. A szivattyút az A tengelyen ékelt B bütykös­tárcsa hajtja. Az 1. ábrában feltüntetett helyzet­ben F dugattyút működtető E löketátvivő rúd feje a B bütyköstárcsa oldalára támaszkodik. Az F dugattyút, önmagában ismert módon, G rugó bal felé igyekszik elmozdítani. Az A tengelyen ékeltük a C fogaskereket, amely a D fogaskerékkel kapcsolódik és ezáltal, hajtja a Q tengelyen elrendezett, az L lengőtömegekkel szerkesztett centrifugál szabályozót. Az L lengő­tömegek R karjai kétkarú emelők, melyeknek másik S karja a T hüvelyre támaszkodik. Az L tömegek kitérésekor az S karok a T hüvelyt jobb­felé tolják el, úgy, hogy az M harang és annak U csapja a P rugó hatásával szemben jobbfelé térnek ki. A P rugó feszültsége az eltolható O elemmel önmagában ismert módon beállítható. Az M harang U csapján elforgathatóan ágyaz­tuk a H kart. A H kar másik végét a V forgattyú­karral állítható, excentrikus elhelyezésű W csap befolyásolja. A két támadási pont között a H emelő a löketközvetítő E rúd N hasítékában ki­alakított Y ékre támaszkodik. Ha a fordulatszám meghatározott felső határ fölé emelkedik, akkor az L tömegek kitérnek, úgy, hogy az M harang a fent leírt módon jobb­felé tolódik el és magával viszi a H emelőt. A H emelő korlátozza az F dugattyúnak a szívólö­ket alatti balfelé való elmazdulását. Ugyanez a hatás érhető el azzal, hogy a K kart kézzel az óra­mutatóval egyező irányban elfordítjuk és ezzel a W csap útján a H emelő alsó végét jobbfelé tol­juk el. Mint a fenti leírásból látható, a H szabályozó­tag nincs helytálló ponton ágyazva, hanem sza­badon fekszik fel az Y ékre és a W állítócsapra, másrészt pedig a jobbra illetőleg balra eltolható U csapon forgathatóan ágyazott. Ez az U csap a H szabályozótagnak a vezérlő erők irányára me­rőleges irányban való eltolódását megakadályoz­za. Azokkal az ismert szerkezetekkel szemben, amelyeknél ék alakú szabályozó, tagot alkalmaz­nak és az éket a vezérlőerők irányára haránt­irányban tolják el, a találmány szerinti szerkezet előnye, hogy ék helyett tetszőleges, például ha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom