137488. lajstromszámú szabadalom • Kézi hajtásu szán, hozzávaló hajtószerkezet és guruló ülés

Megjelent: 1962. december 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.488 SZÁM 63. k. 22-23. OSZTÁLY — M-12477. ALAPSZÁM Kézi hajtású szán, hozzávaló hajtószerkezet és gurulóülés Murai Gyula, Budapest A bejelentés napja: 1944. július 11. A találmány olyan hajtószerkezet, amely csúszótalppal ellátott járművek (szánok) kézzel hajtására szolgál. A hajtás hajtókarral történik. A hajtókar, egyik végén, csapágyazva van, másik végén, mint a fordított inga, a haladás irányában, előre-hátra lengő mozgást végez. A Hajtókar hátrahúzásakor a hozzákapcsolt lökőszerv a talajnak ütközik és a szánt, ä síző vagy a fakutyázó mozdulataihoz hasonlóan, lökésszerűen előre viszi. A találmány példaképpeni kiviteli alakját az 1. ábra oldalnézetben, a 2. ábra felülnézetben tünteti fel. A 3., 4., 5. és 8. ábrák részletrajzok, a 10. és "11. ábrák a segédhajtókaros kivitelt mutatják, míg a 6., 7. és 9. ábrák a kézihajtású szán egyéb példaképpeni kiviteleit ábrázolják. Az 1. és 6. ábrák szerint az (1), (la), i(lb) tartókból álló váz háromszög alakú, mely a gyakorlatban azonban ettől eltérően is megoldható. A vázháromszög (1) átfogója felül van és helyzete a talajjal párhuzamos vagy ahhoz szögben hajló is lehet. A vázháromszög (1) átfogójával szemben levő csúcsban a (

(18)

hajtókar van csapágyazva (1. és 6. ábra), míg a másik két csúcs a (2) és a (2a) hüvelyekhez van erősítve (1. ábra), de úgy, hogy a (2) és a (2a) hüvelyek egy része, a (3) vezetőrúd felerősíthétése végett, az (1) tartó fölé túlér. A (3) vezetőrúd, az (1) tartóval párhuzamosan és oldhatóan, a vázháromszög síkjában, a (2) és a (2a) hüvelyekhez van erősítve. E két (1, 3) rúd között szalad a (24) gurulóülés (26) kereke (1., 3. és 4. ábra). Az emiitett (1, la, lb) vázháromszög elől, a (8) nyomórugó közvetítésével, a (6) tartóvillára támaszkodik, melynek ágai csuklósan kapcsolódnak a (4) szántalp (11) villájának ágaihoz (5. ábra). A (6) tartóvilla egyben lábkormány is, amellyel a kormányzás a (6) tartóvillából jobbra-balra kinyúló és (9) kengyellel ellátott (10) lábtartók segítségével történik (2. ábra). A (4) szántalpra az L keresztmetszetű (12) tartó van erősítve (5. ábra), melynek függőleges szárára, merőlegesen és központosán, a (11) villa úgy van rögzítve, hogy jobbra és balra, le és fel billeghet. Ez elrendezés célja az, hogy a {4) szántalp a talaj egyenetlenségeihez alkalmazkodhassék. A (4) szántalp, rugalmas kötés végett, (13) tekercsrugóval, a (6) tartóvillához van erősítve. A hátsó (7) tartóvilla rúdja a (2a) hüvelybe nyúl és elfordulás ellen a (14) csavar vagy csap biztosítja, mely a (2a) hüvely hosszirányú hasítékában van vezetve. A (2a) hüvely, az (1) váz hátsó rugózása végett, a (8a) rugóra támaszkodik (1. ábra). A (7) tartóvilla nyitott ágaihoz, csuklósan, egyegy (5) szántalp kapcsolódik, melyek a függőleges síkban, a (15) forgáspont körül, korlátolt mozgást végezhetnek. Az (5) szántalpak, a (16) tartóval, oly módon vannak a (7) tartóvillához kötve, hogy a (16) tartó hasítékával, az (5) szántalp mozgásának megfelelően, a rögzítőcsapon csúszhat. Rugalmas kötés végett a (16) tartó, a (17) rugóval, az (5) szántalp csapágyához van kötve. Az (5) szántalp kikötése a fentiektől eltérő is lehet. A szánt a (18) karpárral hajtjuk (1. ábra), melynek csapágyazása az (1, la, lb) vázháromszög (1) átfogójával szemben levő csúcsban van. A (18) hajtókarpár az (1) tartó mellett, jobbról és balról nyúl felfelé s végein, (19) fogantyú van. A (20) lökőszerv egyik vége csuklósan kapcsolódik a (18) hajtókarhoz, míg a másik vége, hegyesszög alatt, a talajt érinti. A (20) lökőszervnek a talajjal érintkező végére, a hóra támaszkodás végett, a (21) támaszlap van erősítve. A (21) támaszlapnak a talajjal érintkező része, a csúszásmentes kapaszkodás és a fékezés végett, a gereblyéhez hasonlóan, fogazva van (2. ábra). Hogy a (20) lökőszerv a szánt, haladás közben, szükség nélkül ne fékezze, ezért a (20) lökőszerv végét emelhetővé kell tenni. Az emelés az (lb) tartóra szerelt (22) görögön vezetett (23) huzallal történik, amelynek egyik vége a (20) lökőszerv végéhez, míg másik vége a (18) hajtókarhoz van erősítve (1. ábra). A (20) lökőszervnek a talajról való felemelése a (18) hajtókarnak a haladás irányába döntésével történik; ekkor á hozzákapcsolt (23) huzal megfeszül és a (20) lökőszerv végét a levegőbe emeli. A (18) hajtókar hátrahúzásakor a (23) huzal a (20) lökőszerv végét leengedi, mely a talajnak vagy a hóra támaszkodva a szánt lökésszerűen előrehaladni kényszeríti. A (20) lökőszerv lökethosszának nö-