137425. lajstromszámú szabadalom • Gömbcsuklós rögzítőszerkezet
Megjelent: 1962. október Cl. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.425. SZÁM 47. b. 13—19. OSZTÁLY — S—19610. ALAPSZÁM Gömbcsuklós rögzítőszerkezet Szőts Árpád, Budapest A bejelentés napja: 1943. augusztus 18. A gyakorlatban gyakran előfordul annak szükségessége, hogy két test egymáshoz szilárdan rögzíthető, de emellett a "létesített kapcsolat könnyen t oldható és a két test viszonylagos helyzete gyorsan és kényelmesen váloztatható legyen. Ilyen követelményeket kell kielégíteni akkor is, ha pl. világítólámpákat, ernyőket, tükröket stb. valamely szilárd alapra: asztalra, állványra, rajztáblára óhajtunk erősíteni oly módon, hogy használatuk, illetve hatásuk minél nagyobb területen lehetséges legyen. Szükséges ugyanakkor e testeknek a tés minél több irányába való beállíthatósága és e beállított helyzetben kellő biztonsággal való rögzíthetősége is. Az említett célokra szolgáló ismert rögzítőszerkezeteknél leginkább alkalmazott csavaros szorítású rögzítőkengyelek a rögzítés helyének gyors változtatását lehetővé teszik ugyan, de ugyanakkor a rögzítendő testnek különböző térirányokba helyezését nem biztosítják, vagy — amennyiben ezt is, valamely — a rögzítőkengyelhez csatlakozó — csuklós rendszerrel, esetleg gömbcsukló segélyéve] megvalósítják, akkor a rögzítendő testnek beállított helyzetében való megmaradása nincs kellőképpen biztosítva. Figyelembe veendő ugyanis, hogy a rögzítendő testek legtöbbjénél különösen a fentemlített lámpák, ernyők, tükrök stb. esetében a rögzítés valamely közvetítő elem, célszerűen tartórúd, kar vagy nyél segítségével történik úgy, hogy a tartóelemet a rögzítőszerkezetbe befogjuk és utóbbi közvetítésével a rögzítő testhez erősítjük. Miután rúdszerű tartóelemek hosszmérete általában nagy a rögzítő gömbcsuklók méretéhez képest, azért a rögzítendő test e hosszon ható súlya esetleg tekintélyes forgatónyomatékot képes kifejteni a gömbcsukló középpontja körül, amelyet az annak felületén alkalmazott és súrlódás révén ható szorítóerők nyomatékával kielégítően egyensúlyban tartani nem lehetséges. Jelen találmány szerinti gömbcsuklós rögzítőszerkezet fentebb említett hiányosságokat megszünteti. A találmány példaképpeni kiviteli alakját az 1. ábra mutatja hossztengely mentén vett metszetben. Az egyik oldalán nyitott, kengyelszerű kiképzésű (1) szorítótest a (2) gömbcsukló felvételére szolgáló (c) gömbfészekkel célszerűen egy darabot képez, de lehet a (c) gömbfészek, mint külön test, a szorítótesthez valamely szilárd kapcsolatot létesítő elemmel vagy eljárással — mint: csavar: szegecs, hegesztés — felerősítve. A kengyelnek legalább egyik, pl. (a) szárában levő csavarmenetben mozog a (3) csavar, amely a (4) szorítótárcsával van ellátva. A kengyel (b) szára és a (4) szorítótárcsa közé lehet a rögzítő test, pl. asztal, állvány stb. kiálló peremét vagy egyéb alkalmas felületét befogni és a (3) csavar segélyével a rögzítő szerkezetet ahhoz hozzákapcsolni. A (2) gömbcsukló a (c) gömbfészekben a tér minden irányában elhelyezkedhet és ily módon a vele egy testet képező, vagy szilárdan kapcsolt (5) felfogóelemet — mely célszerűen furattal ellátott tartószemként van kiképezve — elvben a tér minden irányában beállíthatóvá teszi. A gyakorlatban az (e) nyílás méreteinek és alakjának célszerű megválasztásával a gömbcsukló mozgását a szükséges mértékben korlátozni, illetőleg szabályozni lehet. A rögzítendő test vagy közvetlenül, vagy célszerűen rúdszerű tartóelem közvetítésével az (5) felfogóelemhez a (6) csavar által, vagy egyéb, ismert — szilárd kapcsolatot létesítő — elem által, mint szegecs, rögzítőszeg stb. van erősítve. Rúd alakú tartóelem: kar, nyél, csap vagy ilyesféle esetében, ezek hosszirányában a rögzítendő test állítható és a (6) csavar segélyével új helyzetében szilárdan rögzíthető. A (2) gömbcsuklónak beállított helyzetében való rögzítését a (7) csavar a (8) és (9) alkalmas kiképzésű szorítópofák közvetítésével végzi. E pofák az (f) furatban a szorítóerő irányában szabadon mozoghatnak és a szorítóerő átadásának ,(d) helyein a gömb felületéhez illeszkedő vájattal rendelkeznek, melyek egyrészt a felületi erő jó elosztását teszik lehetővé, másrészt a pofáknak saját hossztengelyük körüli elfordulását is megakadályozzák. A (7) csavar által kifejtett erő a (8) pofát lefelé a (9) pofát egyidejűleg felfelé igyekszik mozgatni és ezáltal mindkettőt a (2) gömbcsuklóhoz szorítani. Ez az elrendezés tehát mind a
