137410. lajstromszámú szabadalom • Szabályozható rugalmasságú kerékabroncs, járművekhez

Megjelent: 1962. október 31, ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.410. SZÁM 63. e. 1—28. OSZTÁLY — P-10720. ALAPSZÁM Szabályozható rugalmasságú kerékabroncs járművekhez Piroska Ambrus üzemtechnikus, Budapest A bejelentés napja: 1943. június 8. A találmány gumiabroncsok pótlására való szabályozható rugalmasságú kerkékabroncs járművekhez. Ismeretesek gumiabroncsok pótlására készült különféle szerkezetű rugalmas kerékabroncsok, amelyeknek közös vonása, hogy a gumiabroncsok rugalmasságát a kerékkoszorú mentén elrendezett rugók rugózó hatásával helyettesítik. Ismeretes oly megoldás, amelynél a futófelületet maguk a rugók alkotják. E megoldás hátránya, hogy a rugók nemcsak nagymértékű kopásnak, hanem hirtelenül jelentkező helyi igénybevételeknek is ki vannak téve és így könnyen selejtessé válnak. Más megoldásnál a rugók futófelületet alkotó keréktalp és keréktárcsa, vagy küllős kerék esetén a kerékkoszorú közé vannak iktatva. Ily megoldásoknak viszont az a hátránya, hogy a rugókat övező abroncs merevsége következtében egyrészt az igénybevételek a rugókat közvetlenül terhelik és emiatt az abroncs rugózó játéka a kelleténél jóval nagyobb, másrészt az abroncs, ellentétben a gumiabroncsokkal, nem igazodik az úttest kisebb egyenetlenségeihez és így a jármű tengelyére átadódó rugózó mozgást okoz még egyébként jelentéktelen és gumiabroncsok alkalmazása esetén észre sem vehető terepegyenetlenségek esetén is. Az ismert rugalmas kerékabroncsoknak egyaránt hátránya, hogy a rugók kifáradása vagy valamilyen oknál fogva bekövetkezett lazulása esetén a kerékabroncs használhatatlanná válik, vagy legalábbis a rugót kell kicserélni, ami hosszadalmassága és az anyagfelhasználás miatt egyaránt költséges művelet. A találmány szerinti szabályozható rugalmasságú kerékabronccsal, amelynek belső palástján a kerékkoszorú vagy keréktárcsa és a kerékabroncs közé iktatott rugói vannak, fenti hátrányokat kiküszöböltük. A találmány abban van, hogy a rugóknak a kerékabroncs felé eső tehát külső vége a kerület irányában beállítható rugalmas pánttal van összekötve és ezt szabályozható kerületi hoszszúságú ízeit keréktalp övezi. A találmány szerinti kerékabroncs előnye, hogy az igénybevételnek csak egy része terheli a rugókat, míg másik részét a rugalmas pánt veszi fel. A keréktalp ízeltsége ugyanis lehetővé teszi a rugalmas pánt kisebb mérvű és helyi jellegű alakváltozását és így a terhelésnek a rugók és a rugalmas pánt közötti megoszlását. Ezzel egyrészt kedvezőbbé válik a rugók igénybevétele, másrészt részben kiegyenlítődik a járműkerék tengelyén támadó rugalmas visszahatás, úgy, hogy a jármű mozgása nyugodtabb és egyenletesebb, mint a rugókat övező merev abroncs alkalmazása esetén. Minthogy a rugalmas pánt a kerület irányában beállítható a rugózó hatás szabályozható és a rugók fáradása okozta csökkenése a rugalmas pánt két Végének egymáshoz való közelítésével egyszerűen kiküszöbölhető. A találmány szerinti 'kerékabroncs további előnye, hogy a keréktalp ízeltsége következtében idomul az úttest kisebb egyenetlenségeihez és így az ezek okozta elmozdulások nem vagy csak csökkentett mértékben adódnak át a jármű tengelyére. A keréktalp kerületi hosszának szabályozhatósága 'következtében egyszerűen cserélhető és a rugalmas pánt beállításához könnyen idomítható. A találmány szerinti kerékabroncs tehát a légtömlős gumiabroncsokhoz hasonlóan működik és ezért azok pótlására kiválóan alkalmas. Célszerű, ha a keréktalpat egymással csuklósan kapcsolódó kicserélhető tagok alkotják.. Eljárhatunk azonban úgy is, hogy a keréktalpat alkotó tagok mindegyikét egymással csuklósan kapcsolódó tartókban oldhatóan erősítjük meg. Ennek a megoldásnak előnye, hogy az egyes tagok egysze-^ rűen és könnyen cserélhetők, anélkül, hogy a keréktalpat a kerékről le kellene venni. Célszerű továbbá, ha az ízeit keréktalpat alkotó tagok a kerék síkjával párhuzamos több rétegből vannak. Az ízeit keréktalp tagjait alkotó rétegek közé á rétegek anyagánál keményebb anyagból, például fából készült tagok esetén kopásálló acélból készült kopáscsökkentő betéteket is iktathatunk. A kopáscsökkentő betétek helyett alkalmazhatunk azonban a tagok anyagánál lágyabb anyagból ké-^ szült és a kerékabroncs zajtalan járása szempontjából előnyös hangtompító betéteket is. Eljárhatunk úgy is, hogy a keréktalpnak az úttesttel érintkező felületeit a keréktalpat alkotó tagok anyagánál keményebb anyagból készült kopáscsökkentő szegekkel borítjuk. Célszerű, ha a rugóknak a rugalmas pánttal összekötöttél ellenté-