137394. lajstromszámú szabadalom • Villamos vízmelegítő

Megjelent: 1962. november 15. ORSZÁGOS TALÄLMÄNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.394. SZÁM 21. h. 1—12. OSZTÁLY — L—8719. ALAPSZÁM Villamos vízmelegítő Dr. László Gyula, Pécs, mint dr. László Gyula Pécs és Kováts Sándor Budapest, jogutódja A bejelentés napja: 1942. március 16. A találmány szerinti készülék vízmelegítéshez hőenergiafejlesztő ellenállásul magát a fölmelegítendő vizet használja fel és így aránylag olcsón állítható elő. A készülék szigetelő foglalaton elrendezett — célszerűen egymással párhuzamos — vezetőlemezekből áll, amelyeket a hálózati áramkörbe kapcsolunk és amelyek közt az áram csak akkor indul meg, ha a készülék vízbe merül és a lemezek közé vízréteg jut, amely nemcsak vezetőül, de egyben ellenállásul is szolgál. A találmány példakénti kiviteleit a rajz mutatja. Az 1. ábra a vízmelegítő egyik legegyszerűbb kiviteli megoldásának távlati képe, amelynél a szigetelő foglalat magából a villás érintkező-dugasz —6— szigetelő-foglalatából és ennek —4, 5— vezetékeiből áll. A hevítő test itt U alakú —1, 2— elektródákból áll, melyeknek szárai egymásba nyúlnak. Az elektródák egymástól való rögzítését a —3— szigetelésekkel egészíthetjük ki. Az 1. és 2. ábra szerinti kivitelnél az elektródák külső oldala zománcozással vagy szigetelő anyaggal való burkolással védhető. A 3. ábra a vízmelegítő készülék egy másik kiviteli alakját mutatja üzemközben. Az ekeltródák itt szigetelőanyagból, pl. bakelitból való —7— védőtokban, edényben vannak elrendezve, mely a hajlítható, de rövid és alakját tartó szigetelt —8— vezetőkön függ, úgy, hogy ha a —6—• dugaszérintkezőt a —9— faliérintkezőbe, helyezzük, az a hevítőtestet a képen látható helyzetben tartja. A falon függő hevítőtestet a —-10— pohár felemelésével a vízbe merítjük, amikor is az elektródák közé jutott víz az áramot zárja. A —7— védőtoknak fedőlapján és fenekén (esetleg oldalfalain) •—11— nyílások vannak, melyeken át a víz keringhet.. Az —1, 2— elektródák a tok fenekén és fedőlapján vagy oldalfalain kialakított hornyok közé vannak befogva, melyek az elektródákat egymáshoz viszonyított helyzetükben rögzítik. A fenéken kialakított rögzítő hornyok a 6. ábrán láthatók. A rögzítés pusztán az elektródák vezetékei által is történhetik, melyek az edény falain keresztül nyúlnak be. Ha csak magának az edénynek víztartalma hevítendő, pl. gőznyerés céljából (inhalátorhoz, pároláshoz stb.), a cirkulációs nyílások természetesen elmaradnak és egyetlen (töltő- és gőzkivezető-) nyílás is elegendő. A —7— tok vízvezető- (pl. zuhany-) csőbe helyezve áramló víz hevítésére szolgálhat. Ilyen esetben a fedő- és fenéjdapok elmaradhatnak. Az elektródák számának szaporításával, vagy felületük növelése által a készülék teljesítőképességét tetszés szerint lehet fokozni, úgy, hogy a nagymennyiségű (pl. fürdőkádnyi) víz melegítésére, vagy igen gyors és erélyes gőzfejlesztésre (pl. fűtési-, gyógyászati, kozmetikai és párolási célokra) is kiválóan alkalmas. Szabadalmi igény-pontok: 1. Villamos vízmelegítő, azzal jellemezve, hogy szigetelőfoglalaton az' elérendő hőhatásnak megfelelő térközökben elrendezett — célszerűen: egymással párhuzamos — vezetőfelületekből áll, amelyek közt áramkörzáró vezetőül és hőenergiafejlesztő ellenállásul az a víz szolgál, amely a vízbemerített készüléknél a vezetőfelületek közé jut. 2. Az 1. igénypont szerinti készülék változata, azzal jellemezve, hogy a szigetelőfoglalat a vezetőfelületeken belül foglal helyet, a vezetőfelületek pedig külső oldalukon zománcozottak, vagy más szigetelőanyaggal burkoltak. 3. Az 1. igénypont szerinti készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szigetelőfoglalat magából a villás dugaszérintkező —6— szigetelőfogantyújából és ennek —4, 5— vezetékeiből áll, amelyekhez még a lemezek közti —3— rögzítőszigetelések járulhatnak. 4. Az 1. igénypont szerinti készülék változata, azzal jellemezve, hogy a szigetelőfoglalat egy —7— edényből vagy tokból áll, amelyben a vezetőfelületek rögzítésére az edény belső falain kialakított