137356. lajstromszámú szabadalom • Takaréktűzhely, fűtőközeges fűtőkészülékkel

Megjelent: 1962. november 15. ORSZÁGOS TALALMÁNY] HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.356. SZÁM 36( b. OSZTÁLY — G—9939. ALAPSZÁM Takaréktűzhely, fűtőközeges fűtőkészülékkel Gógl Antal, Pécs A bejelentés napja: 1944. január 14. Régi igyekvés, hogy a takaréktűzhelyek fűtő­hatása ne csupán a konyhára és ne csak a sütés­főzés1 tartamára, korlátozódjék, hanem hogy egy­úttal más helyiséget is fűtsünk velük, mégpedig lehető huzamosan és úgy, hogy amellett a tüzelés mostani, kedvezőtlen hatásfoka javuljon. Ha ugyanis a konyhából a lakásba nyíló ajtót nyitva tartjuk, akkor a meleg a rendszerint hiá­nyos légkeringés révén, legfeljebb a szomszédos szobába jut el, ahova egyszersmind az ételszag és gőz is átszármazik. További, jelentős hátrány, hogy az ilyen fűtés tetemes tüzelőnyag pazarlás­sal jár és semmi hőtartaléikot sem szolgáltat a konyhai tüzelés befejezésén túlra. Számos javaslat vált ismeretessé, amelyek ér­telmében másodlagos, főként vízfűtéses fűtőkészü­lékekkel egyesítik a takaréktűz'helyeket. Az ed­digi megoldások értelmében rendszerint csőkígyó­kat, sőt teljes kazánokat építettek a tűzhelyekbe. Az ilyen szerkezetek nemcsak a huzatot rontják, hanem a tűzhely tulajdonképpeni rendeltetésével is ellenkeznek. így nevezetesen akárhányszor meggátolják, hogy a felső tűzhelylapot élénkem hevítsük, sőt a sütőcsövek elől is elvonják az oda szükséges meleget, ezenkívül nehezen, tisztíthatók. A találmány kiküszöböli a felmerült hátrányo­kat. Jellegzetessége a másodlagos fűtőközeg ve­zetésére a takaréktűzhely huzatjáratában elrende­zett a tűzhely huzatirányában elnyúló és a má­sodlagos fűtőközeget a tűzhely huzatáéval ellen­kező irányban vezető csővonulatok sorozata. Az új szerkezet igen egyszerű, tömeggyártásra köny­nyen normalizálható és lehetővé teszi, hogy egye­nes vonalú, ill. függélyes síkban vonuló csőszála­kat, egymással párhuzamosan, olyként helyezzünk el, hogy a lehető legkisebb huzatellenállást okoz­zák, ezenkívül hogy a csővonulatok a sütőcső­oldalaktól és a felső tűzhelylaptól is, előnyös távolságban, jóformán a huzatj áratoknak egyéb­ként holt tereiben futhassanak el. A szerkezet egyszerűsége megkönnyíti a tisztítást is, amellett az egész olcsón állítható elő és kezelés szem­pontjából igénytelen. Ha a csővonulatok, mindkét végükön, ugyancsak a tűzhely huzatj ára tában elrendezett, azonban a huzatirányt keresztező gyűjtőcsövekbe torkoll­nak, akkor a tűzhelybeli teljes, másodlagos fűtő­készülék csupa egyenes vonalú, ill. függélyes sík­ban vonuló csőszálból állítható elő. így érvénye­sül legjobban a találmány ama fontos előnye, hogy a másodlagos fűtőközeg tulajdonképpeni fűtőfelületét aránylag kis átmérőjű, vagyis oly csövekből állíthatjuk össze, amelyek felületnagy­ság, hőfelvétel és a másodlagos fűtőközeg gyor­sítása szempontjából igen kedvezők) huzatkiszorí­tásuk csekély, emellett olcsók és könnyen hajlít­hatok. Azt is megtehetjük, hogy a másodlagos fűtő­közeget vezető csővonulatokat, egészben vagy nagyobb részükben, a tűzhelynek csupán sütőcső körüli huzatjáratán belül rendezzük el. Ekkor a felső tűzhelylapnmen ti huzatjárat merőben teher­mentesül és a cső vonulatok ott futnak el, ahol a huzatjáratnak legtöbb holt tere van. A rajzok vázlatosan tüntetik fel az új takarék­tűzhely egyik, vízfűtéses kiviteli példáját. Az 1. ábra a tűzhely hosszmetszete és a / 2. ábra a másodlagos fűtőkészüléknek — részben tört — homloknézete. A tűzhely alkatrészei az —1—• rostély, —2— hamuter, —3— tűzpart, —4— felső lap, —5, 6— sütők, —7— huzatterelő lemez, —8— füstkamra és —9— kéménycsonk. Nyilak jelzik a huzat­irányt. Az alsó —10— és a felső —11—• gyűjtőeső kö­zött, — amelyeket a 2. ábrában feltüntetett —12, 13— fej escsavarokkal a tűzhely —14— oldalfalá­hoz erősítünk —, kis átmérőjű —15— csővonula­tok létesítenek összeköttetést. Szaggatott vona­lakkal jeleztük, hogy az alsó gyűjtőcső —10'— helyre is tehető, mikor is a csővonulatok —15'— darabba meghosszabbodnak. A —10— cső valamely központi, vagy egyszinti (etázs) fűtőberendezés visszaérkező, a —11— pe­dig ugyanennek odamenő vezetéke. A rajzból ki­vehetően, tekintélyes fűtőfelületet és felszálló magasságot kapunk. Amint a 2. ábra mutatja, a —11— cső balról jobb felé emelkedik, hogy lég­hólyagokat elkerüljünk és a vízkeringést meg­könnyítsük. A nyilakból az is kivehető, hogy a —15— cső­vonulatok töltésüket, vagyis a fűtővizet, a tűz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom