137296. lajstromszámú szabadalom • Gázégő-berendezés

Megjelent: 1962. szeptember 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI. LEÍRÁS •*" 137.296. SZÁM 4. g. 43—55. OSZTÁLY — E—60095

ALAPSZÁM Gázégő berendezés Edinger Károly, Budapest " A bejelentés napja: 1944. február 22. Gázégők jó működésének tudvalevőleg feltétele a helyes fenéktávólság, azaz az égő nyílásainak a melegítendő edény, tartány síb. láng által 'ért fenekétől való helyes távolsága. Ha ez a távolság kicsiny, a láng nem tud jól kifejlődni és tökéletlenül, szénmonoxid keletkezésével ég; ^ha a fenéktávolság nagy, a hőátadás lesz tökéletlen. A használatos gázégők úgy készülnek, hogy a fenéktávolság a maximális gázfogyasztásnál optimális (éppen a szénmonoxid-fejlődés meggátlására elegendő legkisebb távolság) és kisebb gázfogyasztásnál, amikor úgyis kisebb hőtermelésre van szükség, megelégszünk a kisebb .hatásfokkal is, amit a változatlan égőtávolságnak' a kisebb lánghoz képest arányjag nagy volta idéz elő. Igyekeztek ugyan ezen a hátrányon akképp segíteni, hogy bizonyos fogyasztáson alul a gázt külön, ún. taktarékégőben égetik el (amelynek koszorúja általában az ún. főláng koszorúján belül, azzal egybeépítve foglal helyet) és ennek a takaréklángnak a koszorúját a f Slangéhoz képest megemelték; így a legnagyobb lánggal égő főláng és a legnagyobb lánggal égő takarékláng számára sikerült a legjobb hatásfokot elérni. Ez a helyzet pl. a háztartási tűzhely égőknél is. A nagyobb égőknél azonban, amilyenek az ipari égők is, nem elegendő a legjobb hatásfokot csak az említett esetekben elérnünk, hanem kívánatos, hogy ezt — legalábbis megközelítőleg — az égő egész ' terhelési skáláján az égő üzeme közben biztosítsuk. Ezt a célt érjük el a találmány szerinti" égővel, amely egyben lehetővé teszi egyetlen égőkoszorú, azaz olcsóbb égő alkalmazását. A találmányt a rajzon vázlatosan feltüntetett, példaképpen! két kiviteli alak kapcsán írjuk le közelebbről. Az egyik kiviteli alaknál (1. ábra) az 1 égőtest — vagyis az egész égőberendezésnek- az égőnyílásokait "hordó része — a' 2- fúvókával a szokásos módon mereven összekötött. A vízszintes elhelyezésű fúvókát azonban a 3' csőcsuklóval kötjük össze, a 3' .csőcsukló másik végét pedig a mélyebb szinten elhelyezett 3" csőosuklóhoz kapcsoljuk a köztük levő 4 csődarab segélyével. A 3" csőcsuklót másfelől az 5 csaphoz, ill. a 6 vezetékcsőhöz kötjük. A 4 csődarabot a. 3" csukló tengelye körül mozgatva, a 3' csukló koríven fog mozogni, amelynek ívmagasságával változik a 3' csukló és a vele összekötött 2 fúvóka, ill. az l' égő helyzete is. Hogy az égő különböző helyzetei egymással párhuzamosak maradjanak . — azaz a szóban forgó 'kiviteli alaknál az égőfúvóka mindig vízszintes legyen — a 2 fúvókához csuklósan a 7 rúd egyik végét kötjük, ennek másik végét pedig szintén csuklósan a 3" csuklónak a 2 fúvókával párhuzamos irányú 8 nyúlványához, így a 2, 4, 8 és_7 paralellogramot alkot és a 8 nyúlvány helyzetét állandónak véve, a 2 fúvóka és,vele együtt az 1 égő önmagával párhuzamosan fog mozogni. A mozgatást pl. ,a 3' csuklóval összekötött 9 fogantyúval végezhetjük. A rajz szerinti elrendezésnél a 4 csődarab íiz 5 csap felé' hajlik; felső végét a csaptól távolítva az 1 égő emelkedik, de ugyanakkor vízszintes irányban, előbbi helyétől távolodik. Az égőt úgy kell elhelyeznünk, hogy teljesen nyitott csapnál legyen a legmélyebben, legkisebb csapnyílásnál a legmagasabban, a készüléken pedig megjelöljük, hogy melyik égőálláshoz melyik csapállás tartozik. Egyben célszerű az elrendezést úgy kivitelezni,. hogy az égő legmélyebb helyzetében lehetőleg a melegítendő felület középpontja alatt legyen és az égő emelkedésével távolodjék attól. A méretek helyes megválasztásával ez a vízszintes elmozdulás kicsinyre vehető (a 4 csődarabnak kezdeti — „nagylángú" — helyzetében kis hajlásszöget adunk a vízszinteshez képest), amikor is a káros hatás, amit a legkisebb láng-' nak a fütendő ' felület középpontjától való eltolódása jelent, az ilyenkor— azaz a legkisebb terhelésnél — keletkező csekély füstgázmennyiségnél már elhanyagolható. Azonban a vízszintes elmozdulást is kiküszöbölhetjük a 2. ábrán látható szintén példáképpeni megoldásnál, amely módot nyújt a fenéktávolságnak a csap állításával kényszerkapcsolatos "változtatására, vagyis az égő emelésének, ill. süllyesztésének a csapfogantyú mozgatásával való