137288. lajstromszámú szabadalom • Függődaru

Megjelent: 1962.< szeptémher 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS - ] 37.288. SZÁM ' 35. b. 1. OSZTÁLY — W-7447. ALAPSZÁM Függődaru Wierdl Rezső gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1943. augusztus 12. val lehet bejárni és a hat futásin helyett csupán 4 db (1, 2; 3, 4) futósínre van szükség. A találmány értelmében ilyen esetiben úgy járunk el, hogy a csarnokot (4. ábra) a 2 és 3 számmal jelzett futósínékkel három egyenlő részre osztjuk, a csarnok két hosszanti fala mellett pedig az 1 és 4 számjegyekkel jelölt sín fut. Az 1 és 3 sín az ábra értelmében félkör alakú pályával van összekötve, úgyszintén a 2 és 4 sín is. Az ilyen módon S-alakban elrendezett sínpályán az la daruhíd teljesen végig vonulhat az la', la", la'", helyzetekben és a gépcsarnok egész területét • bejárhatja. Ilyen módon jelentős munka- és anyagmegtakarítással létesíthetünk oly daruberende- " zést, amely tulajdonképpen háronT darut pótol. -A 4a. ábrán keskenyebb csarnok esetén van a találmány érteiméiben szerkesztett függődaruberendezés feltüntetve. A csarnok szélessége ez esetben is oly nagy, hogy csupán nagy fesztávú futódarut lehetne alkalmazni. A találmány értelmében ez esetben a csarnok hosszközéptengelyében helyezünk el egy (7) futópályát, a két hosszoldal mentén pedig egy-egy 8, 9 pályát, amelyek egymással a 10, 11 félkör alakú pályákkal vannak összekötve: Az Ib függődaru hídja a pálya mentén az egész csarnok területét bejárhatja. Az 5. ábrán egy gyártelep alaprajzának egy része látható vázlatosan, ahol az a, "b, c, d, e tereken kell függődarui; végigvezetni. A találmány értelmében az 1 és 2 sínek az épületek közti tér határvonalainak megfelelően futnak úgy, hogy az I daruhíd, amelynek FI, F2 foirgópontjai támaszkodnak a futókocsikra, a szűkülő, majd ismét teljes fesztávra bővülő pálya mentén végigvezethető. A pálya a b, c, de különösen az e helyen olyannyira összeszűkül, hogy a két futókocsi egymás mögött halad és a daru I hídja a haladás irányával közel párhuzamosan helyezkedik el. Ily módon a pálya b pontjánál az I "daruhíd oszlopot, egyéb helyeken gépét, vagy más a haladás irányában fekvő akadályt könnyen kikerülhet. A 6. és 7. ábrán végül a futósínek felfüggesztésének, ill. megerősítésének célszerű kiviteli alakja látható metszetben és oldalnézetben. A futópálya a találmány értelmében a két 10, 11 Ismeretesek már olyan függődaruk, melyeknél a daru hídja két futókocsira van szerelve akként, hogy a kocsik ' függőleges tengelye körül elfordítható. Ennek az elrendezésnek az az előnye, hogy abban az esetben, .ha á daru két pályája nem pontosan párhuzamos egymással, haneni egymással szöget zár be, a két futókocsi közül az egyik előrehaladván, a másik pedig visszamaradva lehetővé válik, hogy a hidat még ilyen megszűkülő pályán is végigvezethetjük. További előnye ennek az elrendezésnek abban van, hogy az esetiben, ha az egyik pálya körívben' halad, a másik pályán a .futókocsi, főrgópontot képezve megáll, a_ görbe pályán futó másik kocsi pedig a forgópont körül bizonyos mértékben elfordulhat. A találmány a függődaruk ezen ismert tulajdonságát hasznosítva, az ilyen függődaruval egészen különleges feladatokat is megold. Az 1. és 2., ábrán a függődaruknak eddig már ismert két pályavezetése van felülnézetben vázlatosan feltüntetve. A; 3. ábra egy gyár csarnokában alkalmazott, három egymás mellett párhuzamosan működő függődaruberendezést szemléltet felülnézetben. :, A 4. és 4a. ábra a találmány szerint kialakított függődaru elrendezést szemlélteti szélesebb és keskenyebb csarnok esetén, használható kiviteli .alakban. Az 5. ábrán á találmány értelmében szerkesztett változó fesztávú darupályát szemléltetünk. A 6. és 7. ábrán a darupályának felfüggesztése lattotó, vázlatos keresztmetszetben és erre merőleges oldalnézetben. Ha pl. nagyobb munkacsarnokiban — pl. egy gyár szerelőműhelyében — .oly darut szerelni nem lehet, melynek hídja az épület egész szélességét átfogja, pl. abból az okból, hogy a fesztáv túl nagy, eddigelé, amint ezt a 3. ábrából láthatjuk, három I, II, III darut kell elhelyezni, melyek természetszerűleg három (1,2; 3, 4; 5 és 6) sínpáron futottak. Ez nagy szerelőmunkát, tett szükségessé, eltekintve attól,, hogy a hat siflpár és a három függődaru számbajövő anyagtöbbletet is jelentett. A találmány értelmében egy ilyen gépcsarnok egész területét egyetlen la függődaru-