137272. lajstromszámú szabadalom • Fekhellyé alakítható ülőbútor

Megjelent: 1962. szeptember 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMILEIRÁ 137.272. SZÁM 34. g. 11—21. OSZTÁLY — R—8665. ALAPSZÁM Fekhellyé alakítható ülőhútor Dr. Radványi László oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1943. június 30. Ismeretesek már ággyá alakítható, ágyneműtartó fiókos ülőbútorok, melyeknél az ülőbútor kárpitozott üléskerete az ülőbútoralvázból előröhúzható annyira,, hogy a fekhely derékrészét alkotja, mimellett a hozzá csuklósan kapcsolt fejtámlarész hátradől és a bútorváz alkalmas részén megtámaszkodik. Az addigi, ilyen ülőbútorok fekhellyé alakításánál a fekhely lábfelőli részét a keret nélkül kárpitozott támlapárna adja, melyet kihúzható, lábakon nyugvó vagy az ugyancsak kihúzott ágyneműtartó fiókra támaszkodó, léces keret, vagy akár az ágynemű tartó fiókban elhelyezett, egyéb szerv (sodrony, falemez) támaszt alá. Ezeknek az ismert, fekhellyé alakítható ülőbútoroknak ágyneműtartó fiókjait nem lehet elég tágasra méretezni, mert a támlapárnának fekhelylábrésziként való elhelyezést lehetővé tevő támasztószervek kialakítása minden esetben a fióktér terjedelmének rovására történik. Ezenkívül e bútoroknál a búttorváz karfarészeit, elöl, az üléskeret és a fiók között, erős harántléocel kötik össze, ami a (rendelkezésre álló fiókmagasságt szintén csökkenti. Az üléskeret és a fiók között elrendezett haránitléc ezenfelül nem engedi meg, hogy a fiókoldalfalak felső lapjait az üléskeretnek a bútorvázban elrendezett vezetékével, gyakorlatilag, egyező szintre hozeuk és ezáltal a kihúzott fiókot az előrehúzott üléskeret támasztására minden különös fogás nélkül felhasználjuk. A találmány, az ismert szerkezeti megoldásokkal szemben, különösen azzal tűnik ki, hogy az ágynemű elhelyezésére bőséges teret 'biztosít a fiókban anélkül, hogy ez a hasonló rendszerű, fekhellyé alakítható ülőbútorok ismert előnyeinek rovására történnék; továbbá a fiókoldalfalak felső lapja és az üléskeretvezeték közötti szintkülönbséget kiküszöböli. A találmány lényege egyrészt az, hogy a váz kialakításánál a karfákat, illetve vázoldalrészeket összekötő, mellső harántléc alkalmazását mellőz^ zük és ehelyett a karfákat a. váz hátrább eső részében kötjük össze egymással, pl. előnyösen egy vagy több harántdeszkával; másrészt, hogy a támlapárnát (szélesebb, többszemélyes kiviteleknél esetleg párnákat) keretre kárpitozzuk úgy, hogy alátámasztására elegendők a fiókfalak vagy — szélesebb kivitöleknél — a fiókban elrendezett, a fiákteret lényegesen nem csökkentő támasztószerv, pl. -harántléc. További újítás a találmány szerinti bútoron a mellső fiókfal - magasított kiképzése, minek következtében ülőbútorkénti használatban az ülés, fekhely gyanánt való használatban pedig a lábrész lejtőssé és ezzel a bútor használata kényelmesebbé válik. A találmány példaképpeni megoldását, mely mind egy-, mind többszemélyes kivitelben megvalósítható, a rajz két hosszmetszetben tünteti fel. A kárpitozások körvonalait eredményvonalak mutatják. A rajzon az 1. ábra a találmány kiviteli példáját mint ülőbútort, a 2. ábra mint fekhelyet szemlélteti. A rajzon látható kiviteli példában az (a) váz (b) karfáit, illetve oldalrészeit, a hátsó vázfélben, vízszintes (c) harántdeszka köti össze egymással. Hogy a (c) haránt deszka alkalmazása a bútor szerkezeti magasságát ne növelje, a (b) vázoldalrészeken megerősített (d) vezetékeken előrecsúsztatható. (e) .üléskeretnek és/vagy a (g) fiókoldalfalaknak lépcsős kiképzést adunk. A bútordarab egyébként ismert kialakítású, előnyösen görgőkön futó ágyneműtartó fiókjának (g) oldalfalain (h) menesztők vannak, melyek lehetővé teszik, hogy a fekvőhellyé alakítás akként történjék, hogy a fiókot kifelé húzzuk és mikor a (h) menesztők az (e) keret homloklécéfoe ütköztek, a fiókot tovább húzva, az (f) kárpitozással ellátott (e) keretet fekhely-helyzetbe; hozzuk. Az (e) ke.- ret előremozgásának határöíására, a (c) harántdeszka mellső szélén, (i) ütközőlécet erősítünk meg, amely az (e) keret hátsó lécével működik össze. Mint látható, a feklhely^alákban az (e) üléskeret egyrészt a (d) vezetékeken, másrészt a (g) fiókoldalfalakon nyugszik, -aminek ily egyszerű megvalósítását az engedi meg, hogy a két alkatrész által adott támasztófelületek, gyakorlatilag, egy szinten vannak. A (j) támlapárna (k) keretre kárpitozott és a bútordarab fekhelyként való hasiználatakor a fiókfalakon, esetleg — szélesebb (többszemélyes) ki-