137199. lajstromszámú szabadalom • Markoló műkéz
Megjelent: 1962. szeptember 30. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL . ' y 137.199 SZÁM 30. d. 1—3. - OSZTÁLY — B—16279. ALAPSZÁM Markoló műkéz Biró András gépész és Király László oki. gépészmérnök, Vác A bejelentés napja: 1944. május 4. Az eddig használatos műkezek egyik nagy hátránya, hogy nincsenek imarkolóképes műujjai, vagyis olyan ujjai, melyek ízei különbözőképpen hajlíthatok be és e helyzetiben szorítóképesein rögzíthetők; a másik nagy hátránya pedig az, hogy oly tárgyak, melyek eltérő külső méretűek, azaz nem egyenletes vastagságúak, nem markolhatok meg az összes ujjakkal egyidejűleg.' A találmány kiküszöböli e hátrányokait és lehetővé teszi, hogy a találmány szerinti műkéznek mind az öt ujja szorítőképesen markolásra bezáródjon és hogy vele bármilyen alakú tárgyat meglehessen fogni. • • • A találmány szerinti markoló műkéz ujjai mozgatható ízekkel vannak ellátva, az egyes ujjak ' ízei a kézfejbe nyúló erneltyűkarokkal mozgathatók, mimellatt ez emeltyűkarok az ízekbe beépített oly hajlítókarokkal kapcsolatosak, melyek az őket mozgató forgatótengelyekkel és támasztó-' keresztfej-csapágyakkal együtt az ízek behajlítása szögét határozzák meg. A találmány értelmében a középső íz hajlítókarjának aleó forgáspontja a kézfejizület/be beépített kereszitfejcsapágyra támaszkodik, forgatptengelye pedig az első íz haj tókarjával van kapcsolva; a harmadik íz alsó forgáspontja az első ízen keresztülmenő és azt be-' állító hajlítókar végén levő keresztfejcsapágyra támaszkodik, forgatótengelye pedig a második és harmadik ízt összekötő forgástengellyel azonos, mimellett a második és harmadik íz hajlítókarja az első íz hajlítókarja által rákényszerített körívvel, de rövidebb és a keresztfejcsapágy folytán változó sugáron, azaz az első íznél nagyobb szögelfordulással hajlítható be. A találmány szerint az ujjak behajlítására való . mozgató szerkezet a minden egyes ujjból a kézfejbe benyúló emeltyűkarral külön-külön rugós erőátvitel útján van összekötve, miáltal az egyes ujjak a megfogandó tárgy különböző méreteinek megfelelően hajlanak be és. markolják azt meg, azaz megmarkoláskor az egyes ujjak különbözőképpen vannak behajlítva. A találmányt közelebbről még a csatolt rajz ábrái alapján is magyarázzuk, melyek araiak példaképpeni kiviteli alakjait szemléltetik. Az 1. ábra a 3 körőmíz* két egymásra merőleges hosszme'tszete; a 2. ábra a 2 középső íz két hosszmetszete; a 3. ábra az első íz kj& hosszmetszete; a 4.. ábra a teljésen összeállított ujj hosszmetszete; az 5. ábra a 4 kézfejizület két hosszmetszete; a 6. ábra a markoló kéz hqsszmetezete nyitott állapotban; 7. ábra ugyanez a m^irkoló kéz csukott állapotban; a / 8. ábra a markoló kéz elölnézete és részbeni metszete;- a 9. ábra a markoló kéz alsó karjának hosszmetszete. Az 1—5. ábrák átepján az ujjak egyes ízeinek' a működtetését könnyen megérthetjük. Az 1 első izületet az 5 hajlítókarjával, illetőleg a folytatását alkotó 13 emeltyűkarjával a 10 tengely körül forgatjuk el. Ekkor az 5 hajlítókar magával viszi a rajta is keresztülhaladó, az 1 és 2 ízeket egymással összekötő 11 forgatótengelyt, mely körül egyúttaí a 2 középső íz 8 hajlítókarja is elfordul, minthogy alsó vége a kézfej-' , ízületben, rögzített 6 keresztfejcsapágyra támaszkodik. A 8 hajlítókar elfordulása a 2 középső íz elfordulását idézi elő, minthogy ebbe az ízibe bele van rögzítve. Ez a 8 hajlítókar az 5 hajlítókar által a 11 forgástengely útján rákényszerített körívvel fordul el, de közelítőleg a 6 keresztfejcsapágy és a 11 forgató tengely közötti távolságnak megfelelő rövidebb sugáron, tehát szögelfordulása nagyabb lesz, mint az 5 hajlítókar szögelfordulása. Éppen azért kellett a 6 keresztfejcsapágyat alkalmazni, azaz oly 'csapágyat, mely
