137198. lajstromszámú szabadalom • Előfeszített tartó és eljárás annak előállítására

Megjelent: 1962. szeptember 30. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG £^% • SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 137.198. SZÁM 37. b. OSZTÁLY — B—16267. ALAPSZÁM Előfeszített tartó -és eljárás annak előállítására Bányai Tibor, Budapest A bejelentés napja: 1944. március 21. A találmány egyenlő vagy hasonló nyomó- és húzószilárdságú anyagból készült, olyan tartó, melynek a geometriai tengelyétől legtávolabb eső része vagy részei előfeszítettek. A „tartó" kifejezés a magas- és mélyépítészetben közkeletű fogalmat jelent, azon felül jelentse itt még, a rövidség kedvéért, az említett fogalomkörben használt rúd, keretrúd, rácsrúd, rácstartóöv és rácsostartó-övdarab fogalmakat is. Elöfeszítés alatt,' a találmány értelmében, a tartónak azt a feszültségi állapotát értjük, amikor ' a tartó valamely része, esetleg több része, összeépítés előtt, a rendeltetésszerű "igénybevétellel azonos értelmű, de a rugalmassági határon belül maradó igénybevételt szenved. Ezután az ily feszültségi állapotba hozott alkatrészt a tartó egy vagy több más részéhez erősítjük, «Jiogy alakját változtatni ne tudja. Ezáltal az előfeszített részben — miután az eredeti feszültségi állapotát visszanyerni törekszik — az előfeszítéssel ellenkező értelmű és nagyságú erők lépnek fel. Vegyük például az I tartó viselkedését, melyet kéttámaszú, egyenletesen terhelt tartóként akarunk felhasználni. Használatiban e tartó a terhelés felé eső felében nyomó-, másik felében húzóigénybevételt szenved. A találmány értelmében a felső övlemezt, mielőtt azt a bordával összeépítenék, hossztengelye irányában összenyomjuk, az alsó övlemezt pedig meghúzzuk. A tartó összeépítése úgy történik, hogy közben az övlemezeknek adott feszültségeket fenntartjuk és e feszültségek a bordával való összeépítésük után is megmaradnak. Az előbb említett, hasznos terhelés folytán a terhelés felé eső — rendesen felső — tartófélben nyomás, a másik (alsó) félben pedig húzás keletkezik. , Miután az előfeszített állapotban levő. pl. felső övlemezben az elöfeszítés folytán uralkodott nyomás, (tekintve, hogy az alkatrész; eredeti feszültségi állapotálba igyekszik visszakerülni), összeépítés után a vele szomszédos alatta fekvő tartórésziben húzófesizültséget kelt, ez a húzófeszültség ellenkező értelmű a hasznos terhelés keltette nyomófeszültséggel s így a feszültségek egymás ellen dolgoznak. így tehát, amennyiben a hasznos terhelés által létrehozott nyomóieszültség nem nagyobb az elöfeszítés alkalmával kifejtett feszültség plus a megengedett feszültségnél, úgy a megterbelt tartó előfeszített részében ül. részeiben nem lép fel a megengedettnél nagyobb feszültség. Ebből következik, hogy az élőfeszített alkatelemek teherbírása az elöfeszítés méntékével nagyobb a normálisnál. A találmány fémből, fából stb. vagy ezekből összetett tartóknál egyaránt alkalmazható, szem előtt tartva azt a feltételt, hogy olyan anyagot, illetve olyan anyagokat választunk, melyeknek fajtánként! nyomó- és húzószilárdsága között lényeges eltérés nincs. Szabadalmi igénypontok: 1. Előfeszített tartó, rúd, keretrúd, ráesrúd, rácstartóöv vagy övdarab, azzal jellemezve, hogy egy- vagy többfajta anyagból készül, anaely ill. amelyek-" fajtánkénti nyomó- és húzószilárdsága egyenlő vagy lényegében egyenlő, mimellett két vagy több alkatelemből állv

melyek összeépítve egységet alkotnak, jellemezve továbbá egy vagy több, összeépítésük előtt a rugalmasság határáig terjedhető mértékű és a felhasználás által meghatározott értelmű feszültségi állapotba helyezett egy vagy több alkatelemmel. 2. Eljárás az 1. igénypontban meghatározott tartó előállítására, " azzal jellemezve, hogy az alkat-