137177. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kőolaj gyártásból származó hulladéksavgyanta feldolgozására, gyantaszerű anyag, olaj és aszfaltpótló előállítására
Megjeleni: 1962. október 31, ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS . 137.177. SZÁM 23. b. OSZTÁLY — G—9268. ALAPSZÁM Eljárás kőolaj gyártásából származó hulladéksavgyanta feldolgozására, gyantaszerű anyag, olaj és aszfaltpótló előállítására Grúber Armand oki. vegyészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1941. június 9. Ismeretes, hogy a petróleumgyártás lepárlási termékeit káros anyagok eltávolítására tömény kénsavval kezelik. A tömény kénsav hatására a petróleum telítetlen kötésű és aromás vegyületeiből, részben szulfonált, polimerizációs termékek keletkeznek. A savgyanta ilyen többé-kevésbé szulfonált polimerizációs termékek elegye. A kénsavas kezelés után a petróleumból sűrűn folyós állapotban ülepszik le a savgyanta és, ha túlságosan lehűlni nem hagyják, csapon leereszthető. Azon savgyanták, amelyek erősen szulfonált, aromás vegyületekből állanak, vízben elég jól oldódnak, kevésbé szulfonált és aszfaltszerű polimerizációs termékeket tartalmazó savgyantáik ellenben a vízben nem, vagy csak részben oldhatók. Ismeretes, hogy a vízben nem oldódó savgyantából centrifugálással vagy vízzel felhígítva ülepítéssel eltávolítjuk a kénsavat és ez utóbbitól ismételt mosással megtisztítjuk. Az így kapott savgyantából olaj desztillálható le. A visszamaradó szurok aszfalt-tulajdonságú anyagok pótlására alkalmas. Egyes savgyantáknál bázikus anyagok hozzáadásával javíthatjuk a lepárlási eredményt. Ismeretes továbbá, hogy vízben nem oldható savgyantáknál a közömbösítés úgy történik, hogy bázikus anyaggal, célszerűen kb. COs -al keverjük össze. Felmelegítve a savgyanta kiválik a keletkező gipsz felett és arról eltávolítható. Sok szulfósayat tartalmazó savgyantákat lepárlás előtt célszerű megbontani. E célból autoklávban, ^gpkás azokat hevítem. A legtöbb savgyanta lehűlés után többé nem olvasztható meg, mert a hevítés folyamán, a bennük maradt tömény kénsav hatására, folytatódik a polimerizációs folyamat és karboidok képződnek. Kisebb mértékben ugyanez történik a vízzel való forraláskor is. Azt tapasztaltam, hogy 2—5% NaCl hozzáadásával megakadályozható a további polimerizáció, mert a frissen leeresztett savgyantához konyhasót vagy valamely más kloridot keverve, a vízzel való forralás alkalmával sósav keletkezik, amely a szulfosavak képződésére hátráltatólag hat és így a további szulfonálás és az ezzel párhuzamosan történő további polimerizáció megakadályozható. A sok szulfosavat tartalmazó savgyantákat a fémklorid hozzáadása után ez esetben is autoklávban, 150 C° körüli hőmérsékleten célszerű hevíteni, amikor is a folyamat az előzőkhöz hasonlóan, szintén sósavas közegben játszódik le. Szabadalmi 'igénypontok: 1. Eljárás kőolaj gyártásából származó hulladék-savgyanta feldolgozására, gyantaszerű anyag előállítása céljából, melyre jellemző, hogy a savgyantához 2—5% nátriumkloridot, vagy ezzel egyenértékű más fémkloridot adunk, ezt a keveréket felhígítjuk, majd forraljuk, végül — célszerűen kalciumkarbonáttal — közömbösít jük. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, melyre az a jellemző, hogy a keveréket autoklávban, 150 C° körüli hőmérsékleten forraljuk. 3. Eljárás fűtő- és kenőolaj, továbbá bitumenszerű szurok előállítására, azzal jellemezve, hogy az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárással kapott gyantákat, magukban vagy fémoxidok, esetleg fémhidroxidok jelenlétében lepárlásnak vetjük alá. A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatój? 622203. Terv Nyomda, Budapest V., Balassi Bálint utca 21-23.
