137116. lajstromszámú szabadalom • Villamos fogyasztáskorlátozó berendezés

Megjelent: 1962. szeptember 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.116. SZÁM 21. c. 1 — 19. OSZTÁLY — N—3786. ALAPSZÁM Villamos fogyasztáskorlátozó berendezés Lázárii Nagy Dezső gépészmérnök, Budapest ~ . A bejelentés napja: 1942. november 16. Gyakran van szükség arra, hogy a fogyasztó bizonyos, számára 'meghatározott terhelésit túl ne léphessen, mégpedig vagy azért, mert a villamos fcgyasztást átalányösszegben fizeti, vagy pedig azért, mert részére egy bizonyos megengedett értéknél nagyobb terhelés nem engedélyezhető. Léteznek már ugyan áramkorlátozó önműködő kapcsolók, melyek bizonyos áramerősség túllépése esetén automatikusan kikapcsolnak, de egyrészt ezek beszerzése rendkívül költséges, másrészt a legtöbb esetben bizonytalanul működnek és csak igen tetemes túllépés esetén kapcsolnak ki, végül pedig hátrányuk az is, hogy igán könnyem; lehet megkerülésükkel leágazást létesíteni és illetéktelenül áramot fogyasztani. Így például szállodákban egy-egy szoba részére csupán a világításhoz szükséges áram van engedélyezve, a vendégek mégis sokszor leágazót csavarnak (be az izzólámpa helyére és villamos vasalóval lényegesen több áramot fogyasztanak, mint amit az izzólámpa fogyasztana. A találmány megakadályozza azt, hogy a fogyasztó erősebben terhelje meg a hálózatot, mint amennyire az neki meg van engedve. A találmány igen nagy előnye az is, hogy nincs szükség a fogyasztó kikapcsolására akkor sem, ha ő a részére megengedett, például 40 wattos izzólámpa helyett 1O0 wattos izzólámpáit vagy 200 wattos vasalót kapcsolna be, mert a találmány szerinti berendezés az áram kikapcsolása nélkül is korlátozza a fogyasztást és akkor sem tud több villamosenergiát a fogyasztó a hálózatból kivenni, ha bármilyen csekély ellenállású, tehát nagy wattfogyasztású izzólámpát vagy készüléket kapcsol a hálózatra. A találmány arra is alkalmas, hogy' a megengedett izzólámpát is csökkentett fényerővel lehessen, energiaveszteség x

nélkül, üzemben tartani, ami a jelenlegi élsötétítési viszonyok mellett igen nagy előnyt jelent. A találmány oly villamos fogyasztáskorlátozó berendezés, mely. a hálózatnak csupán előre meghatározott maximális teljesítménnyel való megterhelését engedi meg és melyre az a jellemző, hogy a fogyasztók elé a fogyasztó körbe oly kondenzátor vagy kapaeltív ellenállás van kapcsolva, mely kisebb , vagy legfeljebb egyenlő o.) L értéket eredményez, mint a hálózat co C maximálisan megengedett terhelése esetén a fogyasztók oihmikus ellenállásainak eredője. Itt C a .kondenzátor kapacitása, L pedig a hálózatra kapcsolt összes önindukciók. A találmány főként oly fogyasztók számára való, ahol csupán ohrnikus terhelés van, tehát főképpen világítási fogyasztók részére, amidon az önindukció elhanyagolhatóan kicsi értékű. Ez esetben tehát az to C értéknek kell kisebbnek lennie, mint a hálózati csatlakozás helyén mért fogyasztói ohmikus ellenállás értéke. A számítások és kísérletek azt' bizonyították, hogy az -co L értéknek kisebb' Ü) C nek kell lennie ugyan a fogyasztók ellenállásainak .eredőjénél, de nagyobbnak ezek eredő értékéneik 20%-ánál. Ha például a kapacitív ellenállás tisztán ohmikus terhelésű körben az izzólámpa ohmikus ellenállásának 50%-át tenné ki, akkor ez csupán 10% feszültségcsökkenést eredményezne az izzólámpa számára, de a fogyasztó mégsem tudna nagyobb teljesítményű izzólámpát használni, mert ha például kétszer olyan wattfogyasztású, tehát csak félakkora ohmikus ellenállású izzólámpát csavarna be a foglalatba, mint amekkora részére engedélyezve van, akkor ez a fenti póldakénti esetben csupán a hálózati feszültség felét kapná, míg a hálózat terhelése csupán jelentéktelenül növekednék ahhoz a terheléshez képest, amit a megengedett wattfogyasztású izzólámpa okozna. így a fogyasztó a kijátszási kísér-