137088. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés befagyott vízvezeték és egyéb csövek kiolvasztására

Megjeleni: 1961. május 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.088. SZÁM 85. d. OSZTÁLY — L—8666. ALAPSZÁM Eljárás és berendezés befagyott vízvezeték és egyéb csövek kiolvasztására Feltaláló: Lápócsy József sz. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1942. február 10. Pótszabadalom a 131122 sz. törzsszabadalomhoz A törzsszabadalom szerinti eljárás már ismerteti azt, hogy miként lehet villamos áram segítségével a befagyott csővezetéket kiolvasztam és ismét üzemképessé tenni. E találmány a törzsszabadalom szerinti eljárás továbbfejlesztése oly esetekre is, amikor azt a nedves helyeken veszélytelenül lehet elvégezni, azaz áramütéstől sem kell tartani, továbbá az eljárás kiviteléhez való oly berendezés, mely lehetővé teszi még 500—1000 amp. áramerősségek alkalmazását akkor is, amikor a hálózat csupán 6—10 amp. áramerősséggel terhelhető meg. A találmány szerinti eljárás értelmében a befagyott vízvezeték és egyéb csövek kiolvasztását úgy végezzük, hogy a fémcsövek befagyott szakaszán keresztül érintésre veszélytelen, azaz többnyire 1—20 volt feszültségű oly erősségű áramot vezetünk, mely a csőben megfagyott vizet, folyadékot, vagy más közeget melegfejlesztéssel néhány (0,5—10) perc alatt legalább részben megolvasztja. Nagy fontossága van ugyanis annak, hogy a megolvasztás gyorsan történjen, mert különben egy nagy ház csőhálózatának összes befagyott helyeit csak hosszú idő alatt lehetne üzemképessé tenni. Az 1—20 voltos csekély üzemi feszültség miatt a csatlakozó elektródákat a csőre az áram bekapcsolása előtt jó villamos érintkezést biztosító karmantyúkkal vagy szorítókkal erősítjük rá. Természetesen az áraimot csupán addig tartjuk bekapcsolva, amíg a kiolvasztás annyira haladt előre, hogy a víz a csövön keresztülfolyhat. Amint már fentebb említettük, legtöbször 1000 amp. erősségű áramra van szükség a ikiolvasztáshoz, hogy még vastagfalú csövekben is néhány perc alatt megolvaszthassuk a befagyott vizet. Ez áramot a gyakorlatban többnyire 4—6 volt mellett alkamazzuk. Ez esetben azonban a 4—6 kilowatt teljesítményt a lakásokban szokásos világítási hálózatról még transzformátorral sem vehetjük le, mert ez a szokásos 110 volt hálózati feszültség mellett kb. 40—60 amp.-al terhelné a hálózatot, amire az nincsen méretezve. Ezt a nehézséget úgy kerüli ki a találmány, hogy nagy áramerősséggel (600—1000 amp.) terhelhető például 6 volt feszültségű akkumulátor telepet alkalmaz, mellyel az olvasztás gyorsan elvégezhető. Ily telepek azonban nem lehetnek nagy kapacitásúak, mert különben a tetemes súlyuk miatt szállításuk nehézkes volna. A kisebb kapacitású telepek azonban gyorsan 1—2 olvasztás után kimerülnek, tehát egyetlen házban szükséges 6—12 olvasztás elvégzésére már nem volnának alkalmasak. A találmány szerint ezért az olvasztó berendezéshez oly motordinamó vagy egyenirányító tartozik, mely az olvasztási szünetekben a világítási hálózatra kapcsolva tölti az akkumulátort és mely a kisütési teljesítménynek csupán tört részét 1/5—1/20 részét teljesíti. Ez a könnyen szállítható töltőberendezés csak 6—10 amp. hálózati áramot vesz például fel, de a befagyott helyek felkutatása az elektródák felerősítése és más szükséges munkák elvégzése úgyis elegendő időt adnak a töltés elvégzésére. Például a gyakorlati esetben egy-egy hely felolvasztása csupán 2—4 percig tart, míg a töltésre 20—40 perc is rendelkezésre áll. Lehet az akkumulátort gépkocsi dinamójával vagy abba beépített külön töltődinamóval is tölteni már azalatt az idő alatt is, amíg egyik befagyott csővezetékű házból a másikba szállítjuk. ' A találmány szerinti berendezés használhatósága azonnal nyilvánvaló, ha figyelembe vesszük, hogy például egy 6 voltos akkumulátor telepnek 1000 amp-al 2 percig való kisütése, 110 voltos hálózatról motordinamóval 6 amp. hálózati terhelés mellett, még kedvezőtlen hatásfok esetén is 25—30 perc alatt pótolható. Szabadalmi igénypontok: 1. A .131 122 sz. törzsszabadaloim 1. igénypontja szerinti eljárás foganatosítási alakja, befagyott vízvezeték és egyéb csövek kiolvasztására, azzal jellemezve, hogy a fémcsövek befagyott szakaszán keresztül érintésre veszélytelen, azaz többnyire 1—20 volt feszültségű és oly erősségű áramot vezetünk, mely csőben megfagyott vizet, folyadékot vagy más közeget melegfej lesztéssel legalább részben megolvasztja.