137056. lajstromszámú szabadalom • Elállítókészülék szövetnyomógépek nyomóhengereihez

. Megjelent: 1961. május 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.056. SZÁM 8. c. 5-11. OSZTÁLY — SCH-6323. ALAPSZÁM Elállító készülék szövetnyomógépek nyomóhengereihez Schlieper & Baum A. G. cég, Wuppertal-Elberfeld A bejelentés napja: 1943. január 7. A találmány elállító készülék szövetnyomógépek nyomóhengereihez, amelynél a nyomóhengerek tengelyei egy-egy, a hengerek tengelyének meghosszabbításában ágyazott elektromotor útján, önzáró közbenső hajtómű , közvetítésével a hajtó rapportkerékhez képest elforgathatok. A találmány célja az, hogy az időegységenként teljesített munkamennyiséget fokozzuk és ezáltal az ilyen gépek munkáját a korszerű követelményekhez messzemenően hozzáalkalmazzuk. Ennek szükségessége a következő megfontolásokból adódik: Ismeretes a szövetnyomásban, hogy nyolcórás munkaidőből csak körülbelül 3 óra esik a géppel való nyomásra. Az 5 órát kitevő holt idő a mintahengereknek és a , nyömófestékeknek kicseréléséből, a festékvályú, a festékező hengerek, a simítóeszközök tisztításából stb. tevődik össze. A törekvés természetesen arra irányul, hogy a 3 órás tiszta üzemi idő alatt annyi árut nyomhassunk, amennyit csak a nyomógép lehetővé tesz. A munkateljesítmény azonban az átfutó áruval dolgozó gépekhez képest, egyébként hasonló előfeltételek mellett, nem volt kielégítő, mert átlagosan csak 30—40 m nyomott árut kaptak percenként. A rapportálás eredetileg kézzel történt, rapportkules segítségével, amely csavartengelyt csavarkerék közvetítésével mozgatott. A nyomómunkásnak' a rapportkeréken végzett minden elállításhoz el kellett hagyni a gép előtti helyét, oldalt kellett lépni, ott a beállítást elvégezni és ismét a gép előtt a «bekövetkező hatást megfigyelni. Ez terhes és időtrabló volt, annál inkább, minél nagyobb volt a színek száma a gépen. Minthogy a rappprtálást járó gépen kellett elvégezni, a nem illesztett és ezért hibás áru mennyisége nagy lehetett. Ehhez járul még, hogy a baleseti veszély a nyílt fogaskerekeken végzett rapportálás folytán "igen nagy. Ezért már régóta kívánatosnak tekintették azt, hogy a, rapportálás gyorsan legyen végezhető és így a balesetek veszélye elkerülhető legyen. Nyilvánvaló, hogy miután e hátrányokat felismerték, és ezek megszüntetése a szövetnyomótechnika haladásával mind sürgősebbé vált, nem volt hiány ez irányú kísérletekben, anélkül azonban, hogy a kitűzött feladat optimális megoldását eddig sikerült volna megtalálni. Az első lépést ebben az irányban az a javaslat képviseli, amely szerint a rapportálást, a rapportkerék csavarénak elekromotoros hajtása útján, egy minden egyes nyomóhengertengely végére szerelt villamos motor segítségével végezzük. Ez a berendezés az eddigi módszernek kétségtelenül lényeges javítását jelentette volna. Ennek az új elrendezésnek szerkezeti kivitele és gyakorlati alkalmazása azonban eddig nem volt lehetséges. Ennek oka . a szerelés nehézségeiben van, melyet a rapportkérekek gyakori . váltása okozott, valahányszor más átmérőjű nyomóhengereket kellett behelyezni. A rapportkerekeknek, valamint a hozzájuk épített motornak ez a mindenkori be-és kiszerelése a villamos berendezésen is időtrabló munkákat tett szükségessé. A hajtóáramvezetéket ugyanis mindig meg kellett bontani és ismét összekapcsolni, ami igen hátrányos volt, eltekintve a sok rapportkerék készenlétben tartásának szükségességétől. Egy másik ismert megoldás a feladatot más oldaláról fogta meg. Eszerint első ízben javasolták azt, hogy a rappoirtkerekeket szilárdan kell beépíteni, úgyhogy állandó kapcsolatban álljanak a főkerékkel, és azokat, a nyomóhengerek szükséges elállításának lehetővé tételére, e hengerekkel a nyomóhengertengely önmagával párhuzamos eltolását lehetővé tevő tengelykapcsoló útján kell összekötni. E találmány is csak a fent kifejtett feladat egy részét oldotta meg, és így nem volt képes arra, hogy a kétségtelenül adódó számos előnyt a gyakorlat céljára . hasznosítsa. A szilárdan beépített rapportkérekek folytán e kerekek terhes kicserélésére más átmérőjű mintahengerek behelyezésekor' ugyan nem volt szükség, a rapportáíásnál azonban ennek ellenére ugyanannyi kézi munka volt szükséges, mint régebben, azaz ugyanannyi időveszteség, vagyis a normális áruátfutási sebesség csökkenése következett be, ami a gép teljesítőképességét csökkentette. A találmány itt kapcsolódik be: ez elvileg ^ a fent ismertetett két találmány együttes hatásán