136996. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rozsnak keményítőre és sikérre való feldolgozására

Megjelent: 1961. május 15. ÜÍÍSZÁGOD TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMILEÍRÁ 136.996. SZÁM 89. k. .OSZTÁLY — H—11897. ALAPSZÁM Eljárás rozsnak keményítőre és sikerre való feldolgozására Hoffmann's Stärkefabriken A. G. cég, Bad Salzuflen (Lippe) / A bejelentés napja: 1943. július 24. Németországi elsőbbsége a 620/1940. MESZ rendelet alapján: 1941. június 9. Ismételten megkísérelték már a rozs, illetve a rozsliszt iparilag értékesíthető alkatrészeinek, cél­szerűen tehát a keményítőnek és sikernek a le­hető legkedvezőbb módon való kinyerését. Így pl. megkísérelték a keményítőnek rozslisztből va­ló leválasztását oly módon, hogy az alacsony ki­őrlésű lisztet kétszeres mennyiségű vízzel habos, kenőcsszerű tömeggé dagasztották és belőle centri­fugális útján a keményítő egy részét leválasztot­ták, . míg rozsfehérjének, kisszemcséjű keményítő­nek, vízben oldható szénhidrátoknak és ásványi anyagoknak keveréke vizes szuszpenzióban, illetve oldatban maradt vissza. Ennél az eljárásnál tehát még csak megközelítően sem válik lehetségessé a nyersanyagnak keményítőre való racionális fel­dolgozása, miután egyrészt a jelen levő keményí­tőnek csupán kb. 50%-át lehet, mint olyat, kiter­melni és a nagymennyiségben kapott ún. sikér­keményítő, különösen nagy víztartalma és rossz eltarthatósága következtében, nehezen értékesít­hető. Ennek a részletnek a szárítása gazdaságos­sági szempontokból nem vállalható és a közvet­len összesütés. amely egyébként a gyakorlatban nem tudott tért hódítani, sem a keményítőrész­letnek, sem pedig a sikernek, mint olyannak, ki­termelését nem jelenti. Ettől eltekintve a közvet­len összesütés a siker bomlékonysága miatt már azért is meghiúsul, mert nem lehet a szárítatlan sikérkeményítőt a pékipari fogyasztóüzemek kö­zött bomlás nélkül elosztani. Azt a számunkra közelfekvő kísérletet végez­tük el mármost, hogy a rozslisztet a rizskeményí­tő gyártásának mintájára dolgoztuk fel, tehát a lisztet ismert módon híg (kb. 0,4 Bé-fokos) alkáli­lúggal feliszapoltuk és a kapott diszperziót cent­rifugáltuk. A • rizs feldolgozásánál ilyenkor a ke­ményítőrészlet leválasztása után nehézség nélkül tiszta sikérlúgot kapunk, amelyből sav hozzáadá­sára a siker kicsapható. Az a kísérlet, hogy az aprított rozsot ugyanígy, tehát híg alkálilúggal való feltárás útján, a rizs­feldolgozással analog módon tárjuk fel és ezen az úton termeljük ki a roziskeményítőt, nem ve­zetett gyakorlatilag használható eredményhez. Ha úgy dolgozunk, hogy az aprított rozst, tehát pl. rozslisztet, híg alkálilúggal a rizsfeldolgozással analóg módon feliszapoljuk, úgy mindenekelőtt már annak következtében is nehézségek lépnek fel, hogy a kapott cseppfolyós fázis nehezen vá­lasztható el a keményítőtől, minthogy a keményí­tő az oldat nagyobb viszkozitása következtében, mely oldat a siker mellett még a rozslisztben mindig kb. 15—20%-ban jelen levő nyálkaanya­gokat tartalmazza, nehezen ülepszik. Ezenkívül a sikernek a későbbi megsavanyítás útján való ki­termelése a cseppfolyós fázisból nehéz lesz és nem foganatosítható oly isímán, amint az ismert módon a rizsnél lehetséges, amelynél a megsava­nyítás után melegítés, ülepítés és' víztelenítés, de­kantálás vagy szűrőprésekben való szűrés segélyé­vel a sikert könnyen kitermelhetjük. Ezeket a nehézségeket és a táplálkozási célokra mindenképpen értékes nyálkaanyagok elvesztését a találmány szerint azzal küszöbölhetjük ki, hogy először az aprított nyersanyagot, tehát pl. rozs­lisztet, alkálihozag nélkül, más célokra önmagá­ban véve ismeretes módon, vízzel összekeverjük, éspedig oly mennyiségű vízzel, amely elegendő ahhoz, hogy a nyalkaanyagokat nem túlságosan viszkózus folyadékká oldja fel és utóbbiakat a szilárd anyagoktól elkülönítse. Ha ilyen módon a nyálkaanyagokat a rozsból kimostuk, úgy egy­részt gondoskodtunk arról, hogy a nyálkaanyago­kat a keményítőtől függetlenül kitermeljük, más­részt pedig a keményítőtartalmú nyersanyagot annyira megváltoztattuk, hogy az, ismert módon, a rizskeményítőgyártás alapelvei szerint lúgos feltá­rással feldolgozható. Az eljárás tehát abban van, hogy a nyálkaanya­gok kimosása után az anyagot a rizskeményítő­gyártásnál szokásos 'módon, pl. 0,4 Bé-fokos alká­lilúggal ismét feliszapoljuk és azután a keményí­tőt a most már tiszta lúgos sikéroldatból ismert módon elkülönítjük és a keményítőt és síkért — utóbbit az oldat megsavanyítása útján — kü­lön-külön kitermeljük. Rozsliszt esetén célszerű, hogy ha ezt legalább háromszoros mennyiségű vízzel keverjük össze

Next

/
Oldalképek
Tartalom