136960. lajstromszámú szabadalom • Eljárás magas olvadáspontú szuperpoliészterek előállítására

Megjelent: 1961. mäius 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.960. SZÄM 29. b. OSZTÁLY — F—10522. ALAPSZÁM Eljárás magas olvadáspontú szuperpoliészterek előállítására I. G. Farbanindustrie Aktiengesellschaft, Frankfurt, a/M. A bejelentés napja: 1943. július 1. Németországi elsőbbsége: 1942. július 1. A 128 407 számú magyar szabadalmi leírás el­járást ismertet szuperpoliészterek előállítására, diizocianátoknak oly egyenesláncú poliészterek­kel való reagáltatása útján, melyek végcsoportok­ként OH- és. illetve vagy COOH-csoportokat tar­talmaznak. Az említett eljárás szerint előállítható részben kemény és szívós, részben pedig lágy és gumiszerűen rugalmas poliészterek rendszerint meglehetősen alacsony lágyuláspontjuk és olvadás­pontjuk következtében egyes alkalmazási célra nem, vagy csupán igen korlátolt mértékben hasz­nálhatók. Ügy találtuk, hogy kemény és magas olvadás­pontú és megfelelő lánchossz és egyenesláncú szerkezet esetében többek közt textilcélokra al­kalmas rostos anyagok előállítására is használ­ható nitrogéntartalmú poliésztereket állíthatunk elő, ha alacsony vagy közepes polikondenzációs fokú politereftálsav-tetrametilénésztert melegen a kívánt molekulanövekedésnek megfelelő mennyi­ségű diizocianátokkal reagáltatunk. A találmány szerinti eljáráshoz kiindulási anyag­ként szükséges poliésztereket például akként állíthatjuk elő, hogy kis molekulájú egyértékű alkoholok, például metilalkohol vagy izopropil­akohol teref tálsavésztereit, célszerűen alkalikus reakciógyorsítók, például alkálialkoholátok jelen­létében, tetrametílénglikollal átészterezzük. Az át­észterezéshez tereftálsavdiarilésztereket is alkal­mazhatunk. A primer poliésztereket továbbá előnyösen ak­ként is előállíthatjuk, hogy a tetrametilénglikolt hígítószerek, mint benzol vagy klórbenzol és célszerűen valamely halogénhidrogént lekötő anyag, mint piridin vagy dietilanilin jelenlétében tereftálsavdikloriddal reagáltatjuk. Emellett cél­szerűnek bizonyult, ha a tereftálsavdihalöidot feleslegben, például 4 mol glikolra, 5 mol teref tál­savdikloridot vagy pedig 9 mol glikolra 10 mol tereftálsavdikloridot alkalmazunk, majd a fölös savhalogenid-végcsoportokat a finomra porított kondenzálási terméknek gőzzel vagy forró vízzel való kezelése útján karboxil-csoportokká hidroli­záljuk, célszerűen csekély mennyiségű tercier bázis, például piridin jelenlétében. Az így kapott egyenesláncú poliészter közepes polikondenzációs fok esetében 205—207 C°-on meglehetősen élesen olvadó anyag, mely szobahőmérsékleten még a jellegzetes poliamidoldószerekben, mint hangya­savban és m-krezolban is alig oldódik. Rövidebb láncú poliészterek, különösen olyanok, melyeket glikol-felesleggel állítottunk elő, adott esetben alacsonyabb olvadáspontúak és némileg jobban oldódnak. Az így készített poliészterekkel való reakció­hoz például az alábbi diizocianátok jönnek tekin­tetbe, adott esetben egymással keverve: tetrametiléndiizocianát, hexametiléndiizoeianát, 3-metilhexán-l ,6-diizocianát, dekametiléndiizocia­nát, m-feniléndiizocianát, m-toluiléndiizocianát, p-feniléndiizocianát, ciklohexán-l,4-diizocianát, di­ciklohexilmetán 4,4'-diizocianát. A diizocianátok helyett oly vegyületeket is alkalmazhatunk, me­lyek melegben diizocianátok lehasadása közben reagálnak, mint például az N,N'-alkilén-bisZ­-karbaminsavarilészterek, mint a hexametilén­-bisz-karbaminsavdifenilészter vagy savdiazidok, mint a szebacinsavdiazid vagy izoftálsavdiazid. Az alacsony polikondenzációs fokú poliészterek és diizocianátok közötti reakciót célszerűen foko­zatosan mintegy 220 C°-ra emelt hőmérsékleten való összeolvasztás útján, keverés közben és szük­ség esetében nyomás alatt foganatosítjuk. A le­vegő oxigénjét célszerűen kizárjuk, ámbár a poli­észterek oxidálással szemben kevésbé érzékenyek mint a poliamidok. Ha a beadagolt poliészterek jelentős mennyiségben karboxilcsoportokat tartal­maznak, az erős széndioxidfejlődés miatt ajánla­tos, ha a hőmérsékletet óvatosan emeljük. Viszony­lag alacsony forrpontú diizocianátok, például tetrametiléndiizocianát vagy hexametiléndiizo­cianát alkalmazása esetében adott esetben tekin­tetbe kell vennünk azt a veszteséget, mely a fejlődő széndioxiddal való elpárolgás útján követ­kezik be. A diizocianátokat a poliészter ömle­dékébe fűtött keverő- vagy gyúróműben fokoza­tosan is bedolgozhatjuk. Oldószereket, például fenetolt, m-krezoletilétert, N-roetil-a-pirrolidont

Next

/
Oldalképek
Tartalom