136954. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cukoroldatok hasznos feldolgozására, élesztővel való elerjesztés útján, szulfit jelenlétében
Megjelent: 1961. "május 15. ORSZÁGOS TAIALMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136 954. SZÁM 6. b. 16-21. OSZTÁLY — B—16006. ALAPSZÁM Eljárás cukoroldatok hasznos feldolgozására, élesztővel való elerjesztés útján, szulfit jelenlétében Deutsche Bergin-Aktiengesellschaft für Hoízhydrolyce, Mannheim-Rheinau A bejelentés napja: 1943. augusztus 13. Már huzamosabb idő óta ismeretes, hogy a cukoroldatok élesztővel való elerjesztése közben szulfit jelenlétében alkohol mellett glicerin is keletkezik. Ismeretes továbbá, hogy az illékony erjesztési termékek, különösen az alkohol és aldehid feldúsulása a glicerinképződést gátolja és hogy az élesztő hatékonysága ennél az erjesztőeljárásnál szellőzés segítségével fokozható. Nem ismeretes oly iparilag kielégítően dolgozó eljárás, mely szerint az említett felismerések kihasználásával a cukor és reakciós összetevők szabályos, vagyis folyamatos vagy szakaszos beadagolása mellett folyamatos üzemben a keletkező glicerin előállítható és adott esetben a közben el nem erjedt cukor újbóli felhasználásához kinyerhető. A találmány oly eljárás, melynél az ismert, szakaszosan dolgozó eljárások hátrányait elkerüljük, egyszerű berendezés segítségével dolgozhatunk és szulfitban jelentős megtakarítást érhetünk el. • A találmány értelmében ezt azzal érjük el, hogy az erjesztést két szakaszban akként foganatosítjuk, hogy a főerjesztő edényben csupán előerjesztés megy végbe, mimellett az erjesztőedénybe a reakciós összetevőket folyamatosan adagoljuk és a glicerinképződéshez szükséges szulfittöménységet főleg egyrészt a kierjesztett, élesztőmentesített és alkoholmentesített moslék visszavezetése és másrészt oly szulfit visszavezetése útján tartjuk fenn, melyet a glicerinre való feldolgozáshoz használt moslékból besűrítés és hevítés útján kicsaptunk vagy mechanikus úton a mosléktól elválasztottuk. Az erjesztőfolyamat második szakasza, vagyis a kiérj esztés egy, vagy előnyösen több egymásmellé iktatott utóerjesztő edényben megy végbe, melyeket folyamatosan a főerjesztő edényből lecsapolt cefrével töltünk. Az utóerjesztő edényekből eltávolított, kierjesztett cefrét az élesztő és az illékony összetevők, mint alkohol és aldehid eltávolítása után, legnagyobbrészt a főerjesztő edénybe vezetjük vissza és szulfittartalmát közvetlenül itt érvényesítjük, míg a kisebbik részét a glicerin előállításához készítjük elő és evégből hevítjük és besűrítjük, miközben a benne foglalt szulfit nagyrésze kicsapódik és pl. röpítés útján elválasztható, úgyhogy itt a szükséges szulfittöménységnek a főerjesztő tartányban való biztosítására további visszavezethető szulfitmennyiség áll rendelkezésre. Ezután csupán azt a szulfitmennyiséget kell pótolnunk, mely a glicerinre feldolgozandó moslékban marad vissza, valamint a berendezés folyamatos üzemének biztosítására az elkerülhetetlen szulfitveszteséget is pótolnunk kell. A glicerinre feldolgozandó moslékban visszamaradó .szulfitot minden további nélkül pótolhatjuk, ha a cukoroldatok elérj esztését célzó eljárást a glicerinnek a moslékból való előállítását célzó második utóerjesztési eljárással közös eljárássá kombináljuk. Ebben az esetben a glicerinre feldolgozandó mosléktól a bennefoglalt szulfitot minden további nélkül elkülöníthetjük és szintén a főerjesztő tartányba vezethetjük vissza, úgyhogy utóbbi folyamatos üzemben az erjesztésnél . hatékony szerepet játszott összes szulfitot visszakapja és ezzel a szulfstartalom szempontjából erjesztés közben a legelőnyösebb feltételeket állandóan fenntarthatjuk. A főtartányba vissza nem" vezetett mosléknak glicerinre való feldolgozása a találmány különös részét képezi. Ennél a feldolgozásnál a moslék állapota különleges szerepet játszik, mimellett a moslék állapota döntően a kiterjesztett cukoroldat állapotától függ, mely kisebb vagy nagyobb mennyiségben el nem erjeszthető cukrot tartalmazhat, mely azután a moslékban marad és a glicerinre való feldolgozását megnehezíti. Ez különösen a facukrok elerjesztésénél keletkező moslékokra érvényes, melyek rendszerint az erjesztésnek eredetileg alávetett cukoroldatbán jelenlevő cukortartalom mintegy 20%-ának megfelelő mennyiségben tartalmaznak el nem erjesztett cukrot. Ilyen moslékoknál az a fontos, hogy a glicerint a cukor egyidejű szétroncsolása nélkül különítsük el. Ezt a találmány értelmében azzal érhetjük el, hogy a moslékot a cukortartalom többszörösének megfelelő tömény alkohollal, pl. etil- vagy metilalkohollal kezeljük, amivel a cukrot kicsapjuk. . Hogy a kicsapódó cukrot a moslékban jelenlevő sók egyidejű kicsapódása ne szennyezze, célszerű,
