136914. lajstromszámú szabadalom • Árnyékoló berendezés oly szerkezetekhez, melyeknek elemei egymáshoz oldhatóan illeszkednek

Megjelent: 1961. május 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.914. SZÁM 21. a4 . 64-77. OSZTÁLY — F-10509. ALAPSZÁM Árnyékoló berendezés oly szerkezetekhez, melyeknek elemei egymáshoz oldhatóan illeszkednek „Fides Gesellschaft für die Verwaltung und Verwertung von gewerblichen Schutzrechten mit beschränkter Haftung" Berlin A bejelentés napja: 1945. június 22. Árnyékoló berendezéseknél oda kell törekedni, hogy az árnyékoló köpenyben oly megszakítási helyeket, amelyeken a zavart okozó áramok át­folyhatnak, illeszkedő felületek egymással való összekötésével, például összeforrasztásával, vagy hegesztésével elkerüljük. Sok esetben azonban az ilyen berendezéseknél szükséges, hogy cseréket végezzünk, illetőleg a szerkezet egyes részeit be­vagy kiszereljük, illetőleg egymással szemben el­toljuk, vagy pedig az árnyékoló tokot kinyissuk. Ha az ilyen munkálatokra üzemszerűen van szük­ség, akkor az egyes alkatrészek egymással tartósan és, mereven nem köthetők össze. Az ilyen beren­dezéseket az árnyékoló köpenyben levő oldható illesztéssel készült berendezéseknek nevezzük. A találmány célja azoknak a hátrányos jelenségek­nek az elkerülése, amelyek árnyékoló berendezé­sek illesztési helyein léphetnek fel. Ha ugyanis valamely zavart okozó áram, amely eredete sze­rint vagy a köpeny külső, vagy annak belső fe­lületén áramlik, az illesztési helyhez jut, akkor az érintkezési helyek között jelentkező átmeneti ellenállás mentén feszültségesés keletkezik, amely az árnyékoló ház másik oldalán zavarófeszültséget adó forrásként hatásos. Ilyen esetben a zavarmen­tesítés nem sikerülne, mert a feszültségesés, ame­lyet a köpeny felületén folyó zavaró áram okoz, a védendő vezetékrészekre és berendezésekre ká­ros mértékben vetődik át. E hátrányos jelenség kiküszöbölése végett a találmány értelmében az illeszkedési helyeket za­varó feszültségnek az árnyékolandó térbe való átterjedését meggátló eszközként azzal alakítjuk ki, hogy az árnyékoló eszköz egymáshoz illesz­kedő részei közül legalább az egyiket úgy alakít­juk ki, hogy az a másik alkatrésszel kétsarkúan, vagy többsarkúan érintkezik és legalább egy oly áramhurkot alkot, melynek a hurokban levő érint­kezési helyek átmeneti ellenállásánál nagyobb lát­szólagos ellenállása van. Célszerű, ha két érintke­zési hely összekötő felületeit akként alakítjuk ki, hogy azok induktivitásként hatásos üreget alkot­nak. Az ily kialakítás következtében a zavaró áram lényegében az első érintkezési helyen át mely és — a különböző érintkezőhelyek közötti átmeneti ellenállás és a közbenfekvő látszólagos ellenállá­sok nagysága szerint — csak kis részben megy át a második, illetőleg adott esetben a harmadik, vagy a negyedik érintkezési helyen. Az áramhurok indukciós hatása azzal fokozható, hogy abban egy vagy több mágnesezhető testet rendezünk' el, ami az említett induktivitáist fokozza. A mágnestest az esetenként fellépő zavaró frekvenciákra figye­lemmel megosztható. így például lamelláit szer­kezete lehet, vagy pedig mágnesezhető anyagú tekercsből állhat. A test készülhet úgynevezett masszamag anyagból is, melyet szigetelő kötő­anyaggal bevont mágnesezhető részecskék alkot­nak. A mágnesezhető testnek azonban nem kell tömör elemet alkotnia, hanem az laza szerkezetű mágneses anyagból is állhat. Hogy a találmány szerinti berendezést választás szerint mind kívül­ről jövő zavaró áramokkal szembeni védelemhez, mind pedig zavaró áramok kilépésének megaka­dályozásához is felhasználhassuk, célszerű, ha a szerkezetet részarányosán építjük fel. A találmányt néhány példakén ti kivitel kapcsán magyarázzuk, amelyet a rajzban tüntettünk fel. Az 1. ábrában a berendezés kapcsolási vázlatát tüntettük fel, amelynél az illesztés helyén kétsze­res érintkezés van, mely kétszeres érintkezés cél­ja, hogy az áramnak a találmánnyal szándékolt lefolyását érjük el. Az 1. ábrában 1 az árnyékoló köneny, amely ?-•' I zavaró áramot, vezeti. Az árnvékoló tok la falával való összekötés után két érintkezési hely keletkezik, melyeknek átmeneti ellenállásai Rü i és Rü?. Az egymáshoz illeszkedő árnyékoló része­ket úgv alakítjuk ki, hogy villamos áramhurok keletkezik, melvnek vezetői egymást körülveszik. Evégből L induktivitást alkalmazunk. Az Rü? ellenállással jelzett érintkezési helyen a zavaró­áram útjában feszültségesés keletkezik, melynek értéke Rüi -Rü? TT ,, = í Rüi +Rü2 + .Íft>L amely tehát az érintkezési helyen egyébként ke­letkező zavarfeszültségnek csak tört részét teszi

Next

/
Oldalképek
Tartalom