136902. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vegyi továbbfeldolgozásra alkalmas cellulózaanyagok kitermelésére cellulózatartalmú nyersanyagokból szulfiteljárással

Megjelent: 1961. május 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.902. SZÁM 55. b. OSZTÁLY.— P—10796. ALAPSZÁM Eljárás vegyi továbbfeldolgozásra alkalmas cellulózaanyagok kitermelésére cellulóztartalmú nyersanyagokból szulfit eljárással PHRIX-ARBEITGEMEINSCHAFT Hirschberger/Riesengebirge A bejelentés napja: 1943. szeptember 10. Németországi elsőbbsége: 1942. október 28. Ismeretes, fát vagy más oellulózatartalmú nyersanyagokat hígított vagy töményebb kénsav­val közönséges vagy magasabb nyomás alatt ke­zelni a pentózánok eltávolítása céljából és savval előkezelt . anyagot közönségesen szulf itf eltárásnak alávetni. E munkamód mellett azonban csak rosz­szul feltárt anyagot kapunk, legjobb esetben olyan félterméket, mely vegyi továbbfeldolgozásra nem al­kalmas. Jobb eredményeket ad az olyan eljárás, melynél a cellulózatartalmú kiindulási anyagoknak kénsavval való előkezelése után lúgos feltárást al­kalmazunk. Ez az eljárás vegyi .továbbfeldolgo­zásra, pl. viszkóza vagy műrost előállítására al­kalmas, kisebb pentózántartaknú cellulózaanyago­kat eredményez. Nem kielégítő azonban az eljá­rás, ha a további vegyi feldolgozásra alkalmas cellulózaanyagok nyerése mellett a cellulóza kí­sérő anyagait lehető nagy termelési hányaddal cukorrá vagy élesztővé akarjuk feldolgozni. A találmány olyan eljárás, mely lehetővé teszi a vegyi továbbfeldolgozásra alkalmas cellulóza­anyagok nyerése mellett a cellulóza pentózánjai­ból cukornak és élesztőnek különösen nagy ter­melési hányaddal való előállítását. A találmány értelmében a cellulózatartalmú nyersanyagot nem-pufferezett SC>2-odattal előkezeljük és ezt követően a cellulózaanyagot a szokásos módon, pufferezett S02-oldattal tárjuk fel. E kétszaka­szos munkamóddal elérjük, hogy a savkezeléskor keletkező cukor a további feltáráskor nem bom­lik el. Ismeretes olyan eljárás a cukortermelés növe­lésére a szulfit-cellulóza előállításánál, amelynél az első szakaszban való főzést oly biszulfit-oldat­tal végezzük, amely a szulfit-cellulóza előállítá­sához szokásos S02-tartalmú, de kisebb lúgtar­talmú, azaz alacsonyabb biszulfition-koncentrá­ciójú. A főzést megszakítjuk, mielőtt a nyers­anyag defibrációja megkezdődnék, a nagy cukor­tartalmú lúgot eltávolítjuk és újabb főzőlúgnak biszulfitoldat alakjában való hozzáadásával ismert módon véglegesen feltárjuk. Ennél az eljárásnál azonban a ligninszulfonsavas sók is feloldódnak, melyek — mint ahogy a-szulfitok is — a kapott hidrolizátumban az élesztő növekedését károsan befolyásolják és az élesztőnek keserű ízt adnak. A találmány szerinti eljárásnál azonban nem­puff erezett kénsavoldat alkalmazása folytán a ligninszulfonsavas sók lényegileg nem oldódnak fel és így nem kerülnek a cukoroldatba. Ezek ebben az esetben csak a később bekövetkező szulfitfeltáráskor keletkeznek. így a cukrot na­gyobb termelési hányaddal kapjuk és jobb minő­ségű élesztőt nyerünk. Az előhidrolízisnél nem-pufferezett SC>2-oldat­nak a találmány szerinti alkalmazása folytán a két hidrolizáló folyamat a szulfonált lignin hidro­lízise és a hemicellulózák hidrolízise, egymástól elkülönül. A hemicellulózák hidrolízise a biszulfit távollétében olyan kíméletesen és olyan korán megy végbe, amint az csak lehetséges. Biszulfit és cukor addíciós vegyületei nem keletkeznek és a hemi cellulóza hidrolizátjába nem kerülnek ligninvegyületek. Az előhidrolízis befejezésekor a ligninvegyüle­tektől gyakorlatilag mentes hidrolizátumot a még nem-defibrált nyersanyagtól elkülönítjük, a rész­ben már keletkezett ligninszulfonsav hidrolízise pedig csak a főzés második részében, az előhid­rolizátum eltávolítása és a szulfonálásnak frissen hozzáadott biszulfittartalmú főzősavval való foly­tatása után megy végbe. A találmány szerinti eljárással a legkülönbözőbb fajtájú cellulózatartalmú nyersanyag, pl. erdei fenyő és egyéb fenyőfajták, bükkfa, valamint egynyári növények, pl. burgonya, szalma, sás, továbbá különböző füvek alkatrészei dolgozhatók fel. Az előhidralizátumokból kapott élesztő kü­lönösen jóízű és így emberi táplálkozásra alkal­mas. A közönséges szulf itf őző eljárásnál a hemi­cellulóza hidrolízise a ligninével együtt megy végbe, úgyhogy pl. normál kálciumbiszulfit-lúg (összesen 4—5,5% S02 és 1—1,3% CaO) alkal­mazása esetén a lignin szulfonálása már mintegy 65 C°-on megkezdődik és a rostban megfelelő

Next

/
Oldalképek
Tartalom