136886. lajstromszámú szabadalom • Eljárás élképző szegélynek felerősítésére

Megjelent: 1956. évi március hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.886. SZÁM 56. a. OSZTÁLY R -8537. ALAPSZÁM Eljárás él képző szegélynek (hurkának) tekercsrugósorozat keretéhez való felerősítésére Magyar Ruggyantaárugyár r. t., Budapest A bejelentés napja: 1943. január 4. A kárpitos iparban a párnázatok élkivarrása különös gondot igénylő és hosszadalmas művelet Ezt a műveletet azelőtt szegélykeretbe foglalt tekercsrugósorozatnál úgy végezték, hogy az adott felületet mindenekelőtt zsákanyaggal burkolták, a zsákanyagot, ún. rugóvásznat az ácélkeret mentén a rugókhoz varrták, ahol az élkialakítás miatt a tömőanyag befogadására még külön anyagtartó öltéseket helyeztek el. Ezután az anyagtartó öltésekbe annyi tömőanyagot tettek, amennyi az élbevarráshoz szükséges volt. Az így körülhatárolt párnafelületet azután megfelelő mennyiségű tömőanyaggal látták el, majd a megfelelő nagyságú formavászonnal borították és a vásznat körös-körül kitűzték. A formavászonnak a rugóvászonhoz való levarrása után a kitűzést felbontották és az éleket a kívánt méret és forma pontos betartásával betűzték és az éleket kivarrták. Ezt a körülményes, nagy gyakorlatot és szakértelmet igénylő, költséges eljárást elkerülendő, utóbb olyan megoldásokkal próbálkoztak, hogy az élkialakítást a párnázó eljárástól függetlenítsék. E célból szálas anyaggal (pl. lószőrrel, tengeri fűivel stb.) töltött szegélyeket, ún. hurkákat hoztak forgalomba, amelyeket egyenlő távolságokban elhelyezett fűző nyílásokkal vagy kapcsokkal láttak ' el. Az így kiképezett hurkákat a rögzített fűzőnyílások vagy kapcsok segítségével erősítették fel a rugósorozat keretére. Ezzel a megoldással sikerült ugyan kiküszöbölni az élvarrás körülményes műveletét, azonban az a hátránya volt, hogy miután a felerősítési helyek a fűzőnyílások, illetőleg kapcsok rögzítése folytán nem tetszés szerint választhatók, azok gyakran olyan helyekre estek, ahol felerősítésük csakis a rugók deformálásávai volt végrehajtható. Találmányunk a fenti hátrányt kiküszöböli azáltal, hogy olyan eljárás segítségével oldja meg a szálas anyaggal töltött eltartó hurkának tekercsrugosórozat szegélykeretéhez való felerősítését, amelynek alkalmazásával a rugótagok nem rongálódnak, alakjukat változatlanul megtartják. A találmány szerinti eljárás abban áll, hogy a szálasanyaggal töltött eltartó hurkát fémszalag, célszessűen acélszalag segítségével szorítjuk a rugósorozat keretéhez. A fémszalag állandósítására, illetőleg az eltartó hurkának a szegély keret és acélszalag közötti rögzítésére tetszés szerint kialakított fémkapcsokat használhatunk. A fémkapcsokat bármilyen helyen és bármilyen sűrűségben alkalmazhatjuk. Magától értetődik, hogy a fémkapcsokkal való rögzítést a keretnek olyan helyein alkalmazzuk, ahol az a rugókban nem tehet kárt, pl. a rugótagok vagy rugósorok közötti öblökben. A célszerűen rozsdamentes fémből készült kapcsok alakja és kiképzése tetszőleges lehet. Előnyös acélszalagból kivágott és két végükön ékalakú, megfelelően meggörbített kapcsokat használni. A találmány szerinti eljárás az eltartó hurkának egyszerű és gyors, szakértelmet nem igénylő felerősítésével nagyon megkönnyíti és lényegesen olcsóbbá teszi a kárpitozást. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás szálasanyaggal töltött eltartó szegélynek (hurkának) / tekercsrugósorozat szegélykeretéhez való felerősítésére, azzal jellemezve, hogy az eltartó szegélyt (hurkát) fémszalaggal a kerethez szorítjuk és a fémszalagot tetszőleges helyeken alkalmazható fémkapcsokkal rögzítjük. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás megvalósítási módja, azzal jellemezve, hogy a rögzítést a rugótagok vagy rugósorok közötti öblökben végezzük. A tdadásért (elei a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgató);. 2528. Terv Nyomda, 1955. — Felelőé vezető: Bolgár Imre