136869. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szénhidrogének előállítására

Megjelent: 1956. évi március hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HÍVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.869. SZÁM 12. e. OSZTÁLY - M—12.725. ALAPSZÁM Eljárás szénhidrogének előállítására Metallgesellschaft Aktiengesellschaft, Frankfurt a. Main. A bejelentés napja: 1943. április 28. Németországi elsőbbsége: 1942. április 8. (A 620/1940. M. E. sz. rendelet alapján.) A találmány eljárás szénhidrogének, különösen oly szénhidrogének előállítására, amelyek légkön nyomáson és szobahőmérsékleten nem folyósíthatok és amelyeket adszorpció, az adszorbensek vízgőzzel való öblítése és az öblítés közben keletkezett gőzök kondenzálása útján állítanak elő. Az öblítéskor keletekzett gőzök e kondenzálásakor folyósítatlan állapotban maradt szénhidrogéneket eddig túlnyomástól mentes gáztartányokban* tárolták, összenyomták, majd rektifikálással elbontották. Ügy találtuk, hogy az aktív szénnel a gázból elvont értékes alkatfészek sokkal egyszerűbb módon vihetők át a felhasználáshoz szükséges1

folyékony halmazállapotba, ha a kinyerendő anyagokkal megtöltött adszorbenst lehetőleg nagy nyomás alatt öblítjük és a kondenzálást is az eddig szokásosnál magasabb hőmérsékleten foganatosítjuk. Az öblítést lehetőleg nagy, például 5—6 atmoszférás túlnyomás alatt foganatosítjuk, azonban az öblítéskor nagyobb nyomásokat is alkalmazhatunk, ha ezt a helyi gőzviszonyok megengedik. Az öblítésnél alkalmazott ily nagy nyomással már az AK-berendezésben lényegesen messzebbmenő kondenzálást érünk el, úgyhogy a folyósítatlan állapotban maradt gázmennyiség kisebb. A fokozott nyomáson el nem folyósodott gázokat ezután a találmány értelmében harangfenékkel, Rashiggyűrűkkel vagy más hasonló eszközökkel felszerelt mosóoszlopban oly mosóközeggel mossuk, amelyet a termékeknek ezután következő elbontásakor az adszorpciós berendezésben mint a legmagasabb forrpontú alkatrészt kapunk. Ennek következtében a mosóközeg lehet a legmagasabb forrpontú szénhidrogén, vagy szénhidrogénkeverék, vagy gazolin vagy benzin, Emellett önműködő szabályozáskor, célszerűen a mosandó gáztömeggel impulzust adunk, amely a mosóoszlopba vezetendő mosóközegmennyiségeket vezérli, még pedig azzal, hogy a mosóoszlopon átáramló gáztömegekkel szemben ekvivalens mosóközegtömegeket vezetünk. A találmány szerinti mosókolonnából kiáramlott mosott gázokat az adszorpciós berendezésbe ismét visszavezetjük, mimellett a kondenzációs és a mosókolonnában a nyomást a kimenő vezetékben iktatott szabályozó szeleppel vezéreljük. Mivel az öblítő szakasz végén, rendszerint a legnehezebb elnyeletendő alkatrészek adódnak, amelyek kondenzálás közben maradék nélkül vihetők át folyékony halmazállapotba, a kondenzáló és a mosó berendezésben az öblítő szakasz vége felé a nyomás a mosókolonnában szabályozott nyomás alá süllyed. Hogy a mosókolonnában ezt a nyomásingadozást megakadályozzuk, célszerű, ha a kondenzáló berendezés és a mosókolonna között a találmány értelmében az öblítő szakaszban keletkezett gázokat nyomás alatt álló gáztartányban tároljuk. Ezt a tároló tartányt célszerűen úgy rendezzük el, hogy az adszorpciós berendezésből egyenlőtlen mennyiségben kapott gázok e tároló tartányban szakaszos nyomásingadozást létesítenek. E tároló tartály és a tartály mögé iktatott mosókolonna között szabályozó szervet alkalmazunk, amellyel azt érjük el, hogy a mosókolonnáb« az időben állandó gázmennyiségek áramlanak. Hogy az öblítés szakaszában a nyomásingadozásokat még tovább csökkentsük, a mosókolonnát még tovább tehermentesítsük és ezzel egyidejűleg az öblítő szakasz végén kapott nehezebb szénhidrogének, oldóképességét kihasználhassuk, a találmány értelmében a kondenzációs berendezést elhagyó gázok egy részét leágaztatjuk és a kondenzáló berendezésbe illetőleg a kondenzáló berendezésbe áramló gőzkeverékve újból visszavezetjük. A kondenzáló berendezést elhagyó részáramnak a kondenzáló berendezésbe való visszavezetéséhez alkalmazott visszacsapó szelepekkel azt érjük el, hogy a kondenzáló berendezésben je-