136864. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alacsony polimerizációsfokú polivinilklorid előállítására

Megjelent: 1956 évi március hó l~én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.864. SZÁM 22. h. 29. b. OSZTÁLY -• F—10.557. ALAPSZÁM Eljárás alacsony polimerizációsfokú polivinilklorid előállítására I. G. Farbenindustrie Aktiengesellschaft, Frankfurt am Main. A bejelentés napja: 1943. július 26. A vinilkloridnak vizes emulzióban való polime­rizálása ismeretes. Ennél az eljárásnál rendszerint mintegy 50 C° hőmérsékleten dolgoznak és oly műanyagot kapnak, melynek polimerizálási foka Fikentscher szerint (Zeitschrift für Cellulose Che­mie Kl kötet 1.932. 60" oldal) mintegy 60 K. (K =• k : 103). Ámbár az ilyen polimerizálási fokú műselyem a legtöbb feldolgozási célra megfelel, különleges esetekben pl. fecskendezéses vagy nagyfényű politurlakkok előállításához lényegesen alacsonyabb K-értékű polivinilkloridra volna szük­ség, melyből tehát kis viszkozitású oldatok állít­hatók elő. Viszonylag jól oldódó, pl. toluolban jól oldódó polivinilklorid már ismeretes. Utóbbit szerves ol­dószerben magasabb hőmérsékleten való polimeri­zálás útján állították élő, mimellett azonban a körülményes munkamódon kívül a végtermék el­-szineződésével is számolni kellett. Ismeretes továbbá, hogy vinilkloridot vizes emulzióban emulgálószer beadagolása mellett poli­merizálnak avégből, hogy lehetőleg nagyfokúan polimer végterméket kapjanak. Emellett az emul­zióképződés befolyásolása végett számos szerves vegyületet, többek közt szénhidrogéneket vagy ezek klórpzási termékeit is be lehet adagolni. Űgy találtuk, hogy mintegy 28 k-értékű poli­vinilkloridokat állíthatunk elő az emulziós poli­merizálási eljárás szerint, ha vinilkloridot nem polimerizáihataó alifás, kis molekulasúlyú klór­szénhidrogén és benzin csekély' mennyiségének je­lenlétében vizes emulzióban polimerizálunk. A benzin együttes alkalmazásának emellett az az előnye, hogy a nyomás nem kívánatos túl nagy •emelkedését elkerüljük és ekként a mindig erősen exoterm lefolyású polimerizálási reakciót állan­dóan kellőképpen ellenőrizhetjük. Emulziós szerekként, valamint katalizátorokként az erre a célra már ismert anyagokat alkalmaz­hatjuk (1. pl. a 2,068.424. sz. USA szabadalmi le­írást). A vinilklorid elbomlásának meggátlása vé­gett az emulgálókeverékhez még stabilizálószert pl. szekunder nátriumfoszfátot adagolunk. PMda. 200 1. vizes oldatban, mely a vízre vonatkoz­tatva 0,5% «-oxioktodekanszulfonsavas nátriumot, 0,5% szekunder nátriumfoszfátot és 1% hidrogén­szuperoxidot tartalmaz, 50 kg vinilkloridot 5 kg oly keverékkel együtt emuigálunk, mely 3 : 1 vi­szonyban tetraklórmetánból és 55—65 C° forr­pontú benzinből áll. Az emulziót nyomóedényben 70—75 C°-ra hevítjük, hogy a reakciót megindít­suk. A reakció 4—5 órán át tart. miközben a nyo­más 15 atm-ig emelkedik. Ezután a reakciós elegy­ből a változatlan vinilkloridot valamint a beada­golt klórszénhidrogént és benzint lepárlás után el­távolítjuk. 80—85%-os kitermelésben igen finoman elosztott állapotban szilárd polivinilkloridot kapunk, melynek polimerizálási foka mintegy 30 K érték­nek fele] meg. A polimerizálást természetesen áramoltató cső­ben folyamatosan is foganatosíthatjuk. Szabadalmi igénypont: Eljárás alacsony polimerizálási fokú polivinil­klorid előállítására, melyre jellemző, hogy vinil­kloridot nem polimerizálható, alifás, kisrnolekula­súlyú klórszénhidrogén és benzin jelenlétében vi­zes emulzióban polimerizálunk. A kiadásiért felel a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgálújü 2526, Ter-' Nvomda, 1955. — Felelős vezető: Bolgár Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom