136860. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített alifás szulfonsavamidok előállítására

Megjelent: 1956. évi március hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.860. SZÁM 12. o. 23-24. OSZTÁLY - F-10.391. ALAPSZÁM Eljárás helyettesített aüifás szulfonsavamidok előállítására I. G. Farbenindustrie Aktiengesellschaft, Frankfurt am Main Bejelentés napja: 1943. április 7. Németországi elsőbbsége a 620/1940. M. E. sz. rendelet alapján: 1938. november 14. Űgy találtuk, hogy a nitrogénatomon oxialkilvagy polioxialkil- vagy poliglikoléter-gyökökkel helyettesített alifás szulfonsavamidokat állíthatunk elő alkilénoxidokkal való reagáltatás útján, ha oly szulfonsavamidokat. melyeket klórnak és kéndioxidnak alifás szénhidrogénekre való egyidejű behatásával kapott szulfokloridoknak ammóniákkal vagy aminokkal való reagáltatása útján állítottunk elő és melyek a nitrogénatomon még egy hidrogénatomot tartalmaznak, az alkilénoxidokkal való reagáltatás előtt a klórt eltávolító szerekkel kezelünk. A szulfokloridokat pl. klórnak és kéndioxidnak pl. penszilvániai ásványolaj ókból kapható telített, alifás, előnyösen szét nem ágazó szénhidrogénekre való egyidejű behatásával állíthatunk elő. Megfelelő kiindulási anyagok továbbá az alifás zsírsavak kaíalitos redukálásával előállított par^finok, valamint a szénoxid katalitos redukálásával előállítható szénhidrogének, különösen a bennük foglalt telítetlen összetevőknek kivonatolás vagy hidrogénezés útján való eltávolítása után. A szulfokloridok előállításához a szénhidrogéneket tetszőleges keverékként alkalmazhatjuk és. ami gyakran előnyösebb, a szénhidrogének frakcióit is előállíthatjuk és alkalmazhatjuk. Ekként pl. az ilyen szénhidrogéneknek gázalakú, folyékony vagy szilárd összetevőit alakíthatjuk át szulfokloridokká. A szulfokloridosoportot a szénhidrogénmolekulákba többszörösen is bevihetjük. A nitrogénatomon még hidrogénatomot tartalmazó szulfonsavamidok előállításához a szulfokloridokat ammóniákkal, vagy primer bázisos nitrogént tartalmazó vegyületekkel hozzuk reakcióba. Ezek közül a következőket említjük meg: metilamin, etilamin. butilamín, dodecilamin, anilin. to' luidin. naftilamin, ciklohexilamin. benzilamin, etanolamin, glicin és glicineszter, taurin. Alkalmasak továbbá többértékű aminők is, mint pl. a dietiléntr.iamin. tetrametiléndiamin. hexametiléndiamin, feniléndiaminok, naftiléndiaminok, benzidin. A találmány szerinti eljáráshoz monohelyettesített szulfamidokat is alkalmazhatunk, melyet a kívánt helyettesítőnek a nem helyettesített szuifamidokba való bevitele útján állíthatunk elő; célszerűen a szulfamidok alkálivegyületeit oly ásványsavészterekkel reagáltatjuk, melyek a bevinni szándékolt csoportot tartalmazzák. Az említett szulfonsavamidokat. melyek előállításukból eredően a molekulában klóratomokat tartalmaznak, az alkilénoxidokkal való koindenzálás előtt oly anyagokkal reagáltatjuk, melyek a szénláncban kötött klóratomokat eltávolítani képesek. Erre a célra minden oly vegyületet alkalmazhatunk, melynek a ízerves vegyületekben jelenlévő •klóratomokkal szembeni reakcióképessége ismeretes. Alkalmazhatunk pl. bázisos anyagokat, mint maróalkáliákat, alkáliföldfémoxidokat, alkáliföldfémhidroxidokat, lúgos hatású sókat, pl. erős bázisoknak gyenge savakkal alkotott sóit, mint alkálikarbonátokat, alkáliföldfémkarbonátokat, alkaliborátokat, továbbá arnmoniákot és szerves bázisokat, mint metilamint, dietilamint, anilint. dimetilanilint, piridint. A klórnak szerves vegyületekből való eltávolísátára ismert anyagok továbbá fémek, mint a vas, cink. magnézium, alumínium. Az említett szulfamidokat a klórt eltávolító szerekkel általában magasabb hőmérsékleten kezeljük. A találmány szerint kezelt 'szulfamidokat az alkilénoxidokkal ismert módon reagáltathatjuk. Alkilénoxidokként pl. etilénoxidot, propilénoxidot, butilénoxidot, butiléndioxidot, ciklohexénoxidot, glicidet, epiklórhidrint alkalmazhatunk. A termékeknek vízben való o}dhatósága az oxialkililletve polioxialkilgyökök számától függ. Csekély mennyiségű alkilénoxiddal reagáltatott termékek vízben többnyire oldhatatlanok, míg a hosszabb gyököket tartalmabó vegyületek vízben vagy emulgálhatók vagy oldhatók. Oly oxialkil- ületve polioxialkilszulfoinamidokat, melyek vízben nem vagy csupán részben oldódnak, ionogén csoportok közvetett vagy közvetlen bevitelével vízben oldhatóvá tehetünk. Ezt akként érjük el, hogy a jeleinlévő hidroxilcsoportokat pl. kénsawal, klórszulfonsav-