136860. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített alifás szulfonsavamidok előállítására

Megjelent: 1956. évi március hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.860. SZÁM 12. o. 23-24. OSZTÁLY - F-10.391. ALAPSZÁM Eljárás helyettesített aüifás szulfonsavamidok előállítására I. G. Farbenindustrie Aktiengesellschaft, Frankfurt am Main Bejelentés napja: 1943. április 7. Németországi elsőbbsége a 620/1940. M. E. sz. rendelet alapján: 1938. november 14. Űgy találtuk, hogy a nitrogénatomon oxialkil­vagy polioxialkil- vagy poliglikoléter-gyökökkel he­lyettesített alifás szulfonsavamidokat állíthatunk elő alkilénoxidokkal való reagáltatás útján, ha oly szulfonsavamidokat. melyeket klórnak és kéndi­oxidnak alifás szénhidrogénekre való egyidejű be­hatásával kapott szulfokloridoknak ammóniákkal vagy aminokkal való reagáltatása útján állítottunk elő és melyek a nitrogénatomon még egy hidrogén­atomot tartalmaznak, az alkilénoxidokkal való rea­gáltatás előtt a klórt eltávolító szerekkel kezelünk. A szulfokloridokat pl. klórnak és kéndioxidnak pl. penszilvániai ásványolaj ókból kapható telített, alifás, előnyösen szét nem ágazó szénhidrogénekre való egyidejű behatásával állíthatunk elő. Megfe­lelő kiindulási anyagok továbbá az alifás zsírsa­vak kaíalitos redukálásával előállított par^finok, valamint a szénoxid katalitos redukálásával elő­állítható szénhidrogének, különösen a bennük fog­lalt telítetlen összetevőknek kivonatolás vagy hid­rogénezés útján való eltávolítása után. A szulfo­kloridok előállításához a szénhidrogéneket tetszőle­ges keverékként alkalmazhatjuk és. ami gyakran előnyösebb, a szénhidrogének frakcióit is előállít­hatjuk és alkalmazhatjuk. Ekként pl. az ilyen szénhidrogéneknek gázalakú, folyékony vagy szi­lárd összetevőit alakíthatjuk át szulfokloridokká. A szulfokloridosoportot a szénhidrogénmolekulákba többszörösen is bevihetjük. A nitrogénatomon még hidrogénatomot tartal­mazó szulfonsavamidok előállításához a szulfoklo­ridokat ammóniákkal, vagy primer bázisos nitro­gént tartalmazó vegyületekkel hozzuk reakcióba. Ezek közül a következőket említjük meg: metil­amin, etilamin. butilamín, dodecilamin, anilin. to­' luidin. naftilamin, ciklohexilamin. benzilamin, eta­nolamin, glicin és glicineszter, taurin. Alkalmasak továbbá többértékű aminők is, mint pl. a dietilén­tr.iamin. tetrametiléndiamin. hexametiléndiamin, feniléndiaminok, naftiléndiaminok, benzidin. A ta­lálmány szerinti eljáráshoz monohelyettesített szul­famidokat is alkalmazhatunk, melyet a kívánt he­lyettesítőnek a nem helyettesített szuifamidokba való bevitele útján állíthatunk elő; célszerűen a szulfamidok alkálivegyületeit oly ásványsavészte­rekkel reagáltatjuk, melyek a bevinni szándékolt csoportot tartalmazzák. Az említett szulfonsavamidokat. melyek előál­lításukból eredően a molekulában klóratomokat tartalmaznak, az alkilénoxidokkal való koindenzá­lás előtt oly anyagokkal reagáltatjuk, melyek a szénláncban kötött klóratomokat eltávolítani képe­sek. Erre a célra minden oly vegyületet alkalmaz­hatunk, melynek a ízerves vegyületekben jelenlévő •klóratomokkal szembeni reakcióképessége ismere­tes. Alkalmazhatunk pl. bázisos anyagokat, mint maróalkáliákat, alkáliföldfémoxidokat, alkáliföld­fémhidroxidokat, lúgos hatású sókat, pl. erős bá­zisoknak gyenge savakkal alkotott sóit, mint al­kálikarbonátokat, alkáliföldfémkarbonátokat, al­kaliborátokat, továbbá arnmoniákot és szerves bá­zisokat, mint metilamint, dietilamint, anilint. di­metilanilint, piridint. A klórnak szerves vegyüle­tekből való eltávolísátára ismert anyagok továbbá fémek, mint a vas, cink. magnézium, alumínium. Az említett szulfamidokat a klórt eltávolító sze­rekkel általában magasabb hőmérsékleten kezel­jük. A találmány szerint kezelt 'szulfamidokat az al­kilénoxidokkal ismert módon reagáltathatjuk. Alkilénoxidokként pl. etilénoxidot, propilénoxi­dot, butilénoxidot, butiléndioxidot, ciklohexénoxi­dot, glicidet, epiklórhidrint alkalmazhatunk. A termékeknek vízben való o}dhatósága az oxialkil­illetve polioxialkilgyökök számától függ. Csekély mennyiségű alkilénoxiddal reagáltatott termékek vízben többnyire oldhatatlanok, míg a hosszabb gyököket tartalmabó vegyületek vízben vagy emul­gálhatók vagy oldhatók. Oly oxialkil- ületve poli­oxialkilszulfoinamidokat, melyek vízben nem vagy csupán részben oldódnak, ionogén csoportok köz­vetett vagy közvetlen bevitelével vízben oldható­vá tehetünk. Ezt akként érjük el, hogy a jeleinlévő hidroxilcsoportokat pl. kénsawal, klórszulfonsav-

Next

/
Oldalképek
Tartalom